Japán kamélia

A Camellia japonica (Japán kamélia) teabokorhoz hasonló cserje, a Himaláján, Kínában és Japánban, valamint a környező szigeteken honos. 12-15 méter magas, levele tojásdad alakú, fűrészes, virága nagy piros, végálló, kocsánytalan, mely könnyen teljesedik, bőven fejlődik, ezért az európai díszkertekben igen kedvelt dísznövény lett. Barna magvából kövér olajat sajtolnak s Japánban házi célra használják. Nemesített változatai (mint az itt kínált növények is) általában 2-3 méter körüli magasságot érnek el, s kora tavasszal hosszan (akár 5-6 hétig is!) tartó, lenyűgöző szépségű virágözönnel kápráztatnak el! Származási helyének éghajlata a meleg-temperált
mérsékelt öv (nedves szubtrópus),
egész évben bőséges csapadékkal, télen kisebb-nagyobb fagyokkal: a babérlombú
erdőségek hazája. Fontos hogy a magas vízigénye mellett a magas
hőigénye is ki legyen elégítve, ezért a kert egy félárnyékos részére ültessük. Mivel főleg fiatal korában érzékeny az erősebb
fagyokra, érdemes a kert legvédettebb
részére ültetni. A ház déli falának védelmében nem érik a hideg, északi szelek,
amik hűtő és szárító (örökzöldek esetében lehet jelentős) hatásuknál fogva
tovább növelik a téli fagykárokat. Elsősorban a tavaszi
ültetése javasolt a fagyérzékenysége miatt, mert a friss (őszi) ültetés
mindig érzékenyebb a téli hidegre. Ha nem savanyú a kert talaja, akkor ültetéskor talajcsere
szükséges, mert kifejezetten csak a savanyú
talajokban érzi jól magát. Öntözést kíván a nyári hónapokban, mert nálunk lényegesen nedvesebb éghajlatról
származik és ha nem kapja meg nyáron a számára a növekedéshez szükséges
vízmennyiséget, akkor a nyári aszályos időszak helyett a növekedési időszak
áttevődik az őszi hónapokra, ezáltal a friss hajtásoknak nincs ideje beérni,
ami a télállóságát rontja. Az ültetést követő első télen
takarást igényel, mert a természetes élőhelyén a mi teleinknél enyhébb
telekhez szokott és fiatal korában már a – 15 oC is jelentős károkat
okozhat.

7a-10a USDA-zóna