Ezüsthárs

Az ezüsthárs Délkelet-Európából és Kis-Ázsiából származó lombhullató fa, amely a Kárpát-medencében éri el elterjedési területének északi határát. Magyarországon a Nyírség délkeleti részén és a Dél-Dunántúlon gyakori természetes élőhelyein is, leginkább domb- és hegyvidéki területeken. A faj 2010-ben az „Év fája” címet is elnyerte.

Külső megjelenés

Az ezüsthárs impozáns, tekintélyes termetű fa: kifejlett magassága elérheti a 20-35 métert, szélessége a 12-18 métert is. Fiatal korban a korona kúpos, később széles, tojásdad formát ölt, ágai meredeken felfelé törnek. A kéreg sima, sötétbarna, idővel szürkésbarnára fakul és finoman barázdálttá válik.

A növény legnagyobb dísze a levelek különleges megjelenése. A levelek kerekdedek, szíves vállúak, 6-12 cm hosszúak, szélük finoman fűrészes. A levél színe fakó sötétzöld, fonákát azonban sűrű, csillagszőrök borítják, amely ezüstfehér vagy szürkészöld színt kölcsönöz neki . Forró, napos időben a levelek függőleges helyzetbe állnak, vagy fonákukat fordítják a Nap felé, hogy csökkentsék a párologtatást – ilyenkor a fa koronája szinte ezüstösen ragyog. Ősszel a lombozat aranysárga árnyalatot ölt .

Virágzás és termés

Az ezüsthárs a hazai hársfajok közül a legkésőbb virágzik: virágai június második felében, júliusban nyílnak. A virágok aprók, sárgásfehérek, 6-10 tagú bogernyőkben csüngnek, és rendkívül intenzív, édeskés, bódító illatot árasztanak. A virágokat a méhek és más rovarok tömegesen látogatják, így a fa kiváló méhlegelőnek számít; az ezüsthársméz a legfinomabb, legkarakteresebb hársmézek közé tartozik. A virágzás után gömbölyű, szürkén molyhos, 6-10 mm átmérőjű makkocskák érnek.

Fontos tudnivaló a virágok gyűjtéséhez!

Bár a hársfavirágtea népszerű gyógytea, az ezüsthárs virágait – ellentétben a kis- és nagylevelű hárséval – nem ajánlott gyűjteni. A levelek és virágzatok felületén található apró csillagszőrök ugyanis allergiás reakciót, torok- és nyelőcső-irritációt okozhatnak fogyasztáskor. Maga a virág ugyanolyan gyógyhatású lenne, mint a többi hársé, de a szőrök miatt fogyasztása nem biztonságos .

Igényei és gondozási útmutató

• Fényigény: napos vagy világos félárnyékos helyet kedvel. Napos fekvésben fejleszti a legszebb, legszabályosabb koronát .

• Talaj: nem válogatós, de a legjobban mély termőrétegű, tápanyagban gazdag, jó vízgazdálkodású vályogtalajban érzi magát. Meszes talajokon is szépen fejlődik . A pangó vizet és a tömörödött, levegőtlen talajt nem kedveli.

• Öntözés: fiatal korában rendszeres öntözést igényel a mély gyökérzet kialakulásához. Idősebb korban a hársak között a legszárazságtűrőbb, kifejlett példányok a hosszabb száraz időszakokat is jól elviselik .

• Tápanyag-utánpótlás: nem tápanyagigényes; a jó talajadottságok mellett külön trágyázást nem igényel.

• Metszés: jól tűri a metszést, ezért formázható, akár magas sövénnyé is alakítható. Főként az elszáradt, sérült, egymást keresztező ágak eltávolítása szükséges .

• Telelés: teljesen télálló, a hazai teleket gond nélkül átvészeli.

• Várostűrés: kifejezetten jól bírja a városi klímát, a légszennyezettséget, a porosodást és a szűkült gyökérteret is, ezért az egyik legkedveltebb városi díszfa .

• Kártevők, betegségek: a hársak között a legellenállóbb. Extrém szárazság esetén levélfoltosság (Mycosphaerella millegrana) vagy hársfa díszbogár (Agrilus aurocollis) támadhatja .

Kertstílus, ahová illik

Az ezüsthárs mérete és igénytelensége miatt elsősorban nagyobb kertekbe, parkokba, fasorokba, városi terekbe, sétányokra és reprezentatív bejáratokhoz ajánlott .

• Szoliterként: tekintélyes megjelenése, ezüstös lombozata és illatos virágzása miatt kiváló magányos díszfa nagy gyepfelületeken.

• Fasorként: kiválóan bírja a városi körülményeket, ezért utcafásításra is alkalmas, ahol elegendő gyökértér áll rendelkezésére.

• Parkfaként: csoportosan ültetve nagyobb díszparkokban is mutatós.

• Magas sövényként: metszéssel jól formázható, bár hatalmas termete miatt ez a felhasználás ritka.

Változatos növénytársítások

Az ezüsthárs nagy mérete miatt a társításokat is nagyobb léptékben érdemes gondolkodni:

• Nagy termetű lombhullató fák: kocsányos tölgy (Quercus robur), csertölgy (Quercus cerris), virágos kőris (Fraxinus ornus), keskenylevelű kőris (Fraxinus angustifolia), közönséges gyertyán (Carpinus betulus), tövises lepényfa (Gleditsia triacanthos) .

• Lombhullató díszcserjék: som (Cornus), bodza (Sambucus), bangita (Viburnum), madárbirs (Cotoneaster) fajok.

• Nagyobb díszfüvek: ezüstpázsit (Miscanthus), nádképű (Calamagrostis), tollborzfű (Pennisetum), árvalányhaj (Stipa) fajok.

A fa koronája alatt idősebb korban sűrű árnyék alakul ki, ezért oda érdemes árnyéktűrő, szárazságot is viselő évelőket (pl. árnyékliliom, tüdőfű, meténg) ültetni.

USDA besorolása: 5-9 (Magyarország egész területén, 5b-7b zónákban biztonságosan nevelhető).