"C" típusú madárodú

A "C" típusú madárodú a vonatkozó madárvédelmi ajánlások szerint készült odú kisebb termetű énekes madarak számára.

Az odú anyaga gyalult fenyődeszka (d>2cm) csavarokkal rögzítve, vékonylazúrral kívülről kétszer átfestve. Teteje, mely hátrafele billenthető az odó tisztításakor zsindellyel fedett.

Belső mérete 14x16x14 cm, a berepülő nyílás négyzetalakú 7,5x7,5 cm.

Az odú felfogatható léccel, mely mind a hátlapra, mind az oldallapra felfúrható, vagy felakasztható lánccal.

Tartozékok: lánc, csavarok, felületkezelt felfogató léc.

Kihelyezhető: 2-6 méter magasságba, fatörzsre, egyéb oszlopra, vagy épület falára.

Ez az odútípus kistestű énekesmadárfajok számára a legalkalmasabb. Ezek a madarak a természetben alapvetően nem odvakban költenek, hanem üregekben, sziklahasadékokban, esetleg bozótosok ágai között. Esetükben fontos, hogy az odú alapfelülete vízszintes legyen, és legalább egy, vagy kettő oldalon legyen oldaltámasz, amihez a behordott fészekanyagot oda tudják tömködni. Ha ilyen nincs, akkor az anyag lehullik, és igen nehézkesen alakul ki a kis fészek.

Jellemző madarak, melyek ebben az odútípusban fészkelnek: a házi rozsdafarkú, a kerti rozsdafarkú, a barázdabillegető és a szürke légykapó.

 házi rozsdafarkú (Phoenicurus ochruros)

Gyakori énekesmadarunk, mely enyhébb teleken át is telel idehaza, de jellemző, kissé délebbre vonul. Azonban kora tavasszal rögtön megjelenik, és nagy „zajjal” megkezdi fészeképítési tevékenységét. Megtelepedését tehát ezekkel a „C” típusú odúkkal tudjuk segíteni.

Testhossza 13-14,5 cm hosszú, szárnyfesztávolsága meghaladja a 20 cm-t. Tömege 13-19 gramm. Félénk, hirtelen mozgású madarak. Változatos színekben figyelhetjük meg. Sokszor szürkésbarnák, vagy szürkésfeketék némelyiknek van világosabb szárnyfoltja, némelyiknek nincsen, de az alsó farok tollak rendszerint rozsdásbarna, vörös színűek.

Európa szerte, és Ázsiában is honos, de észak-Afrikában is találkozhatunk vele. 2, legfeljebb 3 alkalommal költ egy évben. Kis száraz fűkupac szerű fészkét a legkülönbözőbb helyekre, építi. Általában magas helyekre, gerendák közé, épületek egyéb zegzugos részeire. De más kisebb madarak fészkét is elfoglalja.

A fészket e tojó építi első sorban száraz fűszálakból, de előfordul, hogy mesterséges anyagokat is használnak, cérna, vagy kötéldarabokat pl. A fészekaljak 4-5 tojást számlálnak, a fiókákat pedig a szülők együttes erővel gondozzák.

Apró rovarokkal táplálkozik, de a késő őszi, és téli időszakban bogyókat, és magvakat is fogyaszt. A rovarokat gyakran reptükben kapja el, de a fák törzsén haladva is vadászik ott mászó rovarokra. Hasznos kis madárka tehát, mely számára a „C” típusú odú ideális.

barázdabillegető  (Motacilla alba)

Testhossza 18cm, szárnyfesztávolsága elérheti a 30cm-t is. Tömege 17-25 gramm. Felsőteste rendszerint szürke, nyaka alatt a begye teteje pedig fekete. Szemsávja, feje, nyak oldalsó része és az alsóteste fehér. A fiatal madarak színezete gyakran szürkésebb, barnább.

A barázdabillegető kedveli az alacsonyabb növényekkel borított zöldterületeket, ezért a kertek és a parkok kifejezetten ideális terep számára. A költés időszakában a hím hevesen védi a területét, de jellemzően a barázdabillegetők békésen megférnek egymás mellett. Etetőhelyeket szívesen felkeresnek, és a épített környezetben is rendszeresen fészkelnek.

A hazai populáció rövid távú vonuló, a tél beálltával délebbre repülnek, de enyhébb teleken egyre gyakrabban hazánkban maradnak.

5-6 tojásból áll egy fészekalj, melyeken 12-13 napig kotlik a tojó, majd a fiókák 14-15 napig maradnak a fészekben. A fészek anyaga igen sokféle lehet, nagyon találékony kis madárról van szó. A száraz fűszálak között gyakran vannak mesterséges anyagok, de a belsejét mindig puha pelyhekből, szőrből, szöszökből alakítja ki.

Főleg rovarevő, de csigákkal is táplálkozik. Vízpartok közelében éppen a bőségesebb, vízhez kötődő rovarállomány miatt jellemzőbb a megjelenése, a fiókákat is rovarokkal táplálja.

Szürke légykapó (Muscicapa striata)

Hosszú távú vonuló madarunk, mely Európában és Ázsiában is honos, de télre Afrikába vonul. Áprilistól szeptemberig tartózkodik hazánkban, leginkább fákban gazdag erdei környezetben érzi jól magát.

Magas helyeken szokott lesben állni, onnan kémleli a repülő rovarokat. Első sorban azokkal (legyekkel, bogarakkal, szúnyogokkal, darazsakkal) táplálkozik, melyeket röptükben, a levegőben kap el.  Hossza 15 cm, szárnyfesztávolsága 23-25 cm

Üregekbe, idős fák odvaiba, de mesterséges helyeken is elkészíti száraz fűszálakból a fészkét, amit mohával, szőrcsomókkal, tollakkal bélel ki. A fészekalja 3-5 tojásból áll, melyeken 13-15 napig kotlik, majd a költést követően 12-14 napig maradnak a fészekben a fiókák.

Elterjedt faj, és bár a populáció csökken, még nem éri el a kritikus szintet. Ennek ellenére hazánkban védett, eszmei értéke 50.000 Ft.

Megtelepedését a „C” típusú odúkkal tudjuk segíteni, legjellemzőbben erdő közeli dombvidékes tájak településein fordul elő, ahol az ember közelségét gyorsan megszokja. Kedveli a gondosan kihelyezett odúakt. Esős kedvezőtlen időjárásban a fiókák könnyen megfázhatnak, és ilyenkor el is pusztulhatnak, ezért fontos szerepe van esetében az odúkihelyezésnek.

A szürke légykapó egy mozgékony, energikus madár, amely a vizes élőhelyek közelében és virágoskertekben is megtalálható. A szürke légykapó, ahogy a neve is mutatja, főleg legyeket és más rovarokat fogyaszt, és hűvösebb területeken fészkel.