"B" típusú madárodú

A "B" típusú madárodú a vonatkozó madárvédelmi ajánlások szerint készült kisebb termetű énekes madarak számára.

Az odú anyaga gyalult fenyődeszka (d>2cm) csavarokkal rögzítve, vékonylazúrral kívülről kétszer átfestve. Teteje, mely hátrafele billenthető az odó tisztításakor zsindellyel fedett.

Belső mérete 10x14x25cm, a berepülő nyílás átmérője 3,5 cm.

Az odú felfogatható léccel, mely mind a hátlapra, mind az oldallapra felfúrható, vagy felakasztható lánccal.

Tartozékok: lánc, csavarok, felületkezelt felfogató léc.

Kihelyezhető: 2-6 méter magasságba, fatörzsre, egyéb oszlopra, vagy épület falára.

Az ilyen típusú odúk lakói: Barátcinege, kék cinege, fenyves cinege. A nagyobb méretű madarak, mint a veréb, széncinege, házi cinege ezen a nyíláson nem jutnak be.

A hazai madárfajok jelentős része odvakban szeret élni. Itt biztonságban, az időjárás viszontagságaitól védve nevelhetik fiókáikat. A természetben erre a célra sokféle üreg megfelel, és minden madár számára van ideális méretű odú. Számunkra ez jó hír, hiszen az odúk méretével bizonyos madárfajoknak célzottan készíthetünk lakhelyet, és telepíthetjük be az udvarunkba.

A kistestű énekesmadarak számára a "B" típusú odú a leggyakrabban használt odú.

Az odút olyan módon kell elhelyezni, hogy a fészkeket rabló kisemlősök (pele, nyest stb. ) ne tudják elérni. Ugyanakkor gondolni kell arra is, hogy az odút a tavaszi költési időszakot követően szükséges kitisztítani, mert számos parazita él túl a fészekmaradványok között, melyek megnehezítik a következő fészekalja felnövekedését.

széncinege (Parus major)

Széles körben elterjedt, Európa nagy részén, Észak Afrikában, de Közép- és Észak Ázsiában is él. Nem vonuló madár. Könnyen megismerhető madár. Fejtetője fekete, arca fehér, majd nyaki részén ismét fekete a tollai színe. Testének felső, háti része olívazöld, hasi része élénksárga. Szárnyain oldalt egy-egy fehér csík látható. Nyáron elsősorban rovarokkal táplálkozik, télen azonban igen sokféle dolog képezi táplálékát. Olajos magvakat fogyaszt, de szükség esetén telelő denevéreket is felfal. A széncinege a nagyobb testalkatú cinegék közé tartózik, a hím valamivel nagyobb a tojónál, (testtömege mindössze 16-22 gramm, átlagos testhossza 13-14cm, szárnyfesztávolsága 20-22cm), Magyarországi állománya az Alpokalján, a Zalai-dombságban és az Északi–középhegységben látható jellemzően lucfenyős területeken. Hazánkban védett 25.000 Ft az eszmei értéke.

Nyáron tehát első sorban ízeltlábúakat fogyaszt, étrendjében pókok, szöcskék, poloskák, hernyók tartóznak de egyéb rovarokat, hangyákat, százlábúakat, tücsköket, darazsakat, sőt, csigákat is összeszednek. Kutatók kimutatták, hogy cinegék jelenlétében a gyümölcsösöket érő rovarkár felére is csökkenhet, tehát valóban nagyon hasznos madarak. Télen nagyobb magvakat is fogyasztanak, akár bükkfák makkjait, nagy mennyiségű napraforgó magot esznek etetőből, földről.

A természetben leginkább fák odvaiban szeret élni, de sziklarepedésekben, falak réseiben is megtelepszik, továbbá szívesen fészkel mesterséges odúkba is.  Évente kettő alkalommal költ, egy fészekalja akár 16-18 tojásból is állhat, de jellemzőbb 5-12 tojásos fészekalj. A tojó kotlik a tojásokon, a hím pedig hordja a táplálékot. A tojások 12-15 nap alatt folyamatos költéssel kelt ki. A fiókákat mindkét szülő táplálja, és ha rendben fejlődnek, úgy 16-22 napon belül repülnek ki.

Speciális védettséget nem élvez, stabil populációkkal rendelkező, jó alkalmazkodó képességű faj. Ennek ellenére idehaza védett, 25.000 Forint eszmei értékkel.

kék cinege (Cyanistes caeruleus)

Ugyancsak Linné írta le a fajt. Az ember közelségéhez jól alkalmazkodott faj. Szinte egész Európában találkozhatunk vele, sőt Észak_Afrika mediterrán vidékein, és Ázsia szárazabb területein is előfordul. Leginkább a gyakran erősen hideg időjárással bíró területeket nem kedveli.

Magyarországon állandó fészkelő faj. Télen északi vidékekről érkező példányok is telelnek itt. Középhegységeinkben, és azok környezetében a legsűrűbbek az állományok, és a Dél-Alföldön a legritkábbak.

Testhossza 11-12cm, tömege 9-13gramm, szárnyfesztávolsága 17-20cm.

A faj igen hasznos kis rovarpusztító. Kedvelt táplálékai a lepkehernyók, pókok, poloskalárvák, lószúnyogok, bársonylegyek. Télen is itt tartózkodó madár, ilyenkor kényszerűségből magvakat, bogyókat fogyaszt.

Évente kétszer költ. Egy fészekalja 12 tojásból áll, amelyeken a szülők felváltva kotlanak kettő hétig. A kikelő csupasz és vak fiókák 18-22 napon belül kitollasodnak, és kirepülnek.

Egyedszáma kis mértékben csökken, de még nem kritikusan alacsony. Ennek ellenére védett madár, eszmei értéke 25.000 Ft.

A hazai madárfajok jelentős része odvakban szeret élni. Itt biztonságban, az időjárás viszontagságaitól védve nevelhetik fiókáikat. A természetben erre a célra sokféle üreg megfelel, és minden madár számára van ideális méretű odú. Számunkra ez jó hír, hiszen az odúk méretével bizonyos madárfajoknak célzottan készíthetünk lakhelyet, és telepíthetjük be az udvarunkba.

A legkisebb odúlakó madaraink számára az A típusú odú a legideálisabb. A kicsiny alapterületet gyorsan be tudják lakni a madarak kibélelve azt fűszálakkal, tollakkal, és mindenféle számukra hasznosnak tűnő anyaggal. Mivel ennek az odú típusnak a berepülő nyílása is kicsi, a valamivel nagyobb testű madarak számára kényelmetlen így például a mezei veréb, vagy a házi veréb nem tudja elfoglalni.

Az odút olyan módon kell elhelyezni, hogy a fészkeket rabló kisemlősök (pele, nyest stb. ) ne tudják elérni. Ugyanakkor gondolni kell arra is, hogy az odút a tavaszi költési időszakot követően szükséges kitisztítani, mert számos parazita él túl a fészekmaradványok között, melyek megnehezítik a következő fészekalja felnövekedését.

mezei veréb (Passer montanus)

Széles körben elterjedt madárfaj. Európában és Ázsiában csak a legészakibb területeken nem találkozunk velük. Lakott területeken is sokat láthatunk. sok esetben a házi verébbel együtt mozog és költ. Kifejezetten kedveli a mesterséges fészkelő helyeket, odúkat, de mezőgazdasági területeken is nagyon jellemző fasorokban, erdősávokban, termesztő felületek melletti cserjésekben.

A hím, és a nőstény egyek között számunkra jó megkülönböztető jelzés nincs. A házi verébtől legkönnyebben a csőre körüli fekete folt alapján különíthetjük el. Nyáron rovarokkal táplálkozik, és fiókái számára is azokat hordja össze. Az őszi, téli időszakban azonban főleg olajos magvakat fogyaszt, több helyen kiemelik, hogy ügyesen szedegeti össze gyomosító növények magvait.

A madár hossza 12,5-14 cm, szárnyfesztávolsága 20-22 cm, testtömege 18-29 gramm. Feje teteje, halántéka vörösesbarna, szemsávja, csőre körüli rész, és a torka fekete. Pofája, és nyaka fehér, hasi része fehéres barnás.

Faodvakban fészkel, gyakran elfoglalja más, kisebb odúlakók helyét. Fészke kerek, melyet oldalbejáróva alakít ki. 5-6 tojása amolyan piszkos fehér alapszínű, amit sűrűn barnás, szürkés foltok borítanak. Évente 2-3 alkalommal költ. A tojások 13-14 nap alatt kelnek ki, és további 16-18 nap múlva a fiókák el is hagyják a fészket. A fiókákat mindkét szülő eteti. Megfigyelték, hogy a szülők, óránként akár 50-60 rovart is vesznek a fészekhez.

2007-ben idehaza az év madara volt. A Magyar Madártani Egyesület a hirtelen, drasztikus egyedszám csökkenés miatt hívta fel a fajra ezzel a figyelmet. Ez első sorban a rovarirtó szerek egyre szélesebb körben, a lakosság általi használatnak is köszönhető. Továbbá annak is, hogy a mezőgazdasági technológiák egyre precízebbé váltak, így a magok egyre kisebb mértékben szóródnak el a betakarításkor, melyek a madarak táplálékát képezhetnék.

Széleskörű elterjedése ellenére Magyarországon védett faj, eszmei értéke 25.000 Ft.

házi veréb (Passer domesticus)

Széles körben elterjedt, az emberi jelenléthez jól alkalmazkodott faj. Magyarországon elég gyakori, állománya még stabilnak mondható, de a nyugat európai trendek minden esetre nyugtalanítóak. A széles körű vegyszerhasználat, az intenzív, ipari gazdálkodás, a veszteségmentes betakarítási módszerek miatt állománya drasztikusan csökkent.

Hossza 14 cm körüli, szárnyfesztávolsága 21-26 cm, testtömege 24-38 gramm. A fej első fele, valamint a fejtető közepe barnásszürke, hasi része fehér, oldala felé szürkés, farktollai sötétbarnák, szeme barna, csőre pedig fekete. Tömzsi madár, széles mellkassal, nagy kerek fejjel.

Túlnyomó részben magvakkal táplálkozik, ugyanakkor rovarokat is fogyaszt. Társas lény, rajokat alkotva, sőt más fajok egyedivel közösen él. Csapatosan vonulnak alvóhelyre, sőt fészkeit is csoportokba építi. Tavasszal a tojónak több udvarlója is akad, de a tojó végül elzavarja a csapodár hímeket, a házi veréb állandó párral él. Házaknál, kertekben fészkel évente háromszor költ.

Fészkét mindenféle dologból, rongyokból, szalmából, mohából építi. 5-6 tojást rak, melyek fehér alapon szürke pettyesek. A tojások 13-14 nap alatt kelnek ki, majd további 16-18 nap múlva a fiókák kirepülnek. Számos veréb nem talál párt, és nem épít fészket. Ezek sok esetben társulnak párokhoz és segíti azok fennmaradását.

Amikor nem magvakkal táplálkozik, főként rovarokat, bogarakat, hernyókat fogyaszt (kétszárnyú legyek, levéltetvek, hangyák, növényeket károsító darazsak, egyes fedeles szárnyúak), de amennyiben elérhető kisebb rákokat, gilisztákat, sőt gyíkokat, békákat is elfogyaszt.

Csúszka (Sitta europaea)

Európa és Ázsia mérsékelt klímájú területein széles körben elterjedt. Énekes madár, mely jellegzetes többször ismétlődő dvip hanggal hívja fel magára a figyelmet, de ismertek a cri és a tylű-tylű-tylű, a tjúi, csú, vagy pí hangsorai is. E madárfaj elterjedése folyamatosan növekszik, noha lokálisan kisebb populációi veszélybe kerülhetnek például erdőirtások okán.

Csinos kis madár, rövid farokkal, hosszú erőteljes csőrrel. Feje teteje és a háta szürke, csőrétől a szemet is befoglaló fekete csík húzódik a feje oldalán a halántékáig. Arcán, torkén fehéres folt látható, de hasi része narancssárgás színű. A hím egyedek átlagos testhossza 14 cm, szárnyfesztávolságuk 22.5 és 27 cm között van. Testtömegük 17-18 gramm.

A csuszka fákon él. Táplálékát a fatörzsöm élő rovarok alkotják (pókok, lepkék, mezei poloska-lárvák, bársonylegyek, szúnyogok, fátyolkák). Sokszor keresi fel a madáretetőket, gyakran cinegefélékkel csapatba verődve érkezik. Téli időszakban érdemes tehát etetni őket. Főként olajos magvakat fogyasztanak, sőt mogyorót, makkokat is megesznek. A növényi táplálékokat egész évben raktározzák, de főként ősszel felhalmoznak készleteket. A raktározott táplálékot fák kérgének repedéseibe, kisebb odvakba rejtik.

A csúszkák erdők fáinak odvaiban rendezik be fészküket, de gyakran foglalnak el mesterséges fészkelő odúkat is. Monogám madár, a párok a fészkük környezetében védik a területüket. 6-9 db tojást tojnak, melyek fehér alapon vöröses pöttyökkel tarkítottak. A tojásrakásra időjárástól és táplálékmennyiségtől függően évente 1-2 alkalommal kerül sor. A 6-9 fióka csupaszon, és vakon kel ki, majd 14-18 napos kotlást követően, megy további 20-22 nap etetést követően repülnek ki.

Magyarországon védett faj, 25.000 Ft eszmei értékkel bír.

örvös légykapó (Ficedula albicollis)

Európa középső részén, és Ázsia délnyugati területein honos. Vonuló faj, telelni Afrika Szahara alatti részeire repül. Természetes élőhelyei sokfélék lehetnek, mérsékelt övi erdőktől, ültetvények faállományaiban, szántóföldek mezővédő erdősávjaiban, vidéki kertekben, sőt városi faállományokon is előfordul. Áprilistól októberig tartózkodik Magyarországon.

Kb 13 cm hosszú, szárnyfesztávolsága 22-25 cm, testtömege pedig mindössze 12-16 gramm. Feje két oldala a szem körül, és a teteje fekete, csőre fölött fehér folttal. Torka, nyaki része, hasa fehér, míg háta, szárnyai fekete fehér tarkák.

Számos rovart összeszed. Reptében is sokat elkap, de a földön is pókokat, hernyókat, poloskákat keresgél.

Fák odvaiban fészket készít, de megjelenik mesterséges fészekrakó helyekben is. Az odúkat fűszálakkal  béleli ki, egy fészekalja pedig 6-7 égszínkék tojásból áll. melyen 12-14 napon át kotlik a nőstény. A fiókákat további 14 napon át táplálja, majd kirepülnek.

Magyarországon védett, 25.000 Ft eszmei értéke van.

nyaktekercs (Jynx torquilla)

Beszédes nevét onnan kapta, hogy fejét képes akár 180 fokban is elfordítani. Ha fészkében megzavarják, hosszú nyakát kinyújtja, és kígyóéhoz hasonló sziszegő hangot hallat az betolakodó elriasztása céljából.

Európában elterjedt, a meleg mediterrán területek kivételével szinte mindenhol megtalálható. Magyarországon áprilistól szeptember végéig tartózkodik, ligetes erdők, ültetvények, parkok lakója.

Testhossza 16-17 cm szárnyfesztávolsága 25-17. Testtömege pedig meghaladja a 30-40 grammot. Háta szürkés színű, barna, fekete foltokkal, melle ugyancsak szürkés. Szárny és farok tollai vöröses barna alapszínűek fekete harántsávokkal.

Főbb táplálékai a hangyák, de egyéb rovarokkal, és hernyókkal is táplálkozik. Hosszú nyelvét bedugja a fák hasadékaiba, és a rámászó rovarokkal együtt visszahúzza, majd megeszi azokat.

Fák odvaiba rakja 7-12 tojását, melyeken a tojó 12-14 napig ül.

Természetvédelmi értéke 50.000Ft

seregély (Sturnus vulgaris)

Mostanra kozmopolita fajnak nevezhető, hiszen eredetileg Eurázsiában volt honos, de betelepítették Amerikába, sőt Ausztráliába is. Hazánkban is gyakori, a veréb, és a cinege fajok után a leggyakoribb fészkelő madarunk. Rövid távú vonuló, vagyis nem repül egészen Afrika középső részéig, éppen csak leruccan a Földközi tenger mellé. De enyhébb teleken nem is megy el, itt áttelel.

Odvas fák odúiban költ, de előfordul a homok-, löszfalak felületén is ahol gyurgyalagok vájtak maguknak üregeket a falba. A hím választja ki a megfelelő fészkelő helyet, majd elkezdi a fészeképítést, mely tevékenységhez később csatlakozik a tojó. A fészket száraz fűből, falevelekből, némi szőrből, és tollakból építi. 4-5 tojás alkot egy fészekalját, melyen éjszakánként a tojó ül, nap közben pedig felváltva kotlanak a hímmel.

Testhossza 19-23 cm, szárnyfesztávolsága 31-44 cm, testsúlya 58-100 gramm. Tollazata fekete, színváltós, fénye zöldes, lilás lehet, melyben télen fehér pöttyök jelennek meg. A fiatal egyedek szürkésbarnák, és csak az első vedlést követően kezdnek hasonlítani az idősebbekhez.

A seregélyek híres énekes madarak, sőt jól utánoz más, számára érdekes hangokat, pl. mobiltelefonokat. A hímek az udvarlás idején igazi trubadúrok, sokszor egészen bonyolult dallamokkal igyekeznek felkelteni a tojók figyelmét.

A seregélyek csoportban élnek. Különösen érdekes, ahogy a madárraj együtt repül hol gömbölyded formációt alkotva, hol pedig hirtelen elvékonyodva ide-oda rebbenek.

Sokféle körülmény között fészkelnek, városokban épületek falinak réseiben, de fákon is, cserjéken is, és előszeretettek a mesterségesen előkészített odúkban is.

Természetvédelmi szempontból jelentős faj, védett, 25.000 Ft a természetvédelmi értéke.