Ananász

Dél-Amerika trópusain honos növények.
Napjainkban Közép- és Dél-Amerikán kívül a nyugat-indiai szigetek, Tajvan,
Malaysia, Hawaii és Dél-Afrika szállítja a legnagyobb mennyiségben. Az ananász,
Ananas comosus a Bromeliaceae család tagja. Nagyon sok faj tartozik ebbe a
családba. Legnagyobb és legfontosabb nemzetségének, a broméliának 850 faja
ismert. Ezek főleg dísznövényként termesztett növények. Az ananász talajlakó,
de sok ún. „epifiton' tulajdonság figyelhető meg rajta. A család sok tagja
fán lakó (epifiton) életmódot folytat. Legtöbb fajának levelei tölcsért
képeznek, és a levelek által összegyűjtött vizet és a benne levő tápanyagokat a
tölcsérben levő pikkelyszőrökkel veszi fel.

Az ananász rokonai trópusi, szubtrópusi növények, hazánkban
csak üvegházakban tenyésznek.

A termesztett ananásznak három vad típusa él Brazíliában és Paraguayban.
Ezek a típusok hasonlóak az ananászhoz, de gyenge, rossz minőségű terméseket
fejlesztenek.

Az ananászfajták három nagy csoportba sorolhatók: a
„Spanyol' (fehér húsú), a „Királynő' (fehér húsú) és a sárga húsú
típusok.

Erős, rövid szárú (30 cm-nél rövidebb) növény. Magassága
60—90 cm. Húsos, merev, keskeny levelei 60—120 cm hosszúak. A levelek széle
szúrós, tüskésen fogazott. A fejlett növény levelei levélrózsát (rozettát)
képeznek, tölcsérszerű üregükben az esőt és harmatot összegyűjtik.

Az egyik legfinomabb trópusi gyümölcs az ananász. Amerika
bennszülött népei, de különösen az indiánok régóta ismerik és nagyon szeretik.
A spanyolok megjelenése előtt már jól ismert ananásztermő központok alakultak
ki Dél-Amerikában, Brazília és Paraguay trópusain.

Kolumbusz csak második útján figyelt fel az újvilági
guadeloupe bennszülöttekre. Furcsa, tobozszerű terméseket ettek, amit a spanyol
hajósok el is neveztek fenyőtoboznak. A tupisz indiánok jobb névadónak
bizonyultak, mert tőlük származik a ma is használt ananász név.

Így hát az európai ember 1493-ban kóstolta meg először az
ananászt, még Amerika földjén. A hazafelé tartó spanyol hajókon az ananász is
megérkezett Európába. Az első termések Katolikus Ferdinánd udvarában kerültek
közszemlére. Szemet gyönyörködtető gyümölcsei V. Károlyban bizalmatlanságot
ébresztettek. Amikor elévitték egyik termését, hiába biztatták, nem akarta
megkóstolni.

Terjesztésében a portugálok is szerepet kaptak és a XVI.
század közepén Indiába is eljutottak furcsa gyümölcsei. Ekkorra már az amerikai
trópusokon fontos gazdasági növénynek számított.

Gyors terjedését megkönnyítette az is, hogy a terméseken
levő hajtáscsúcs és a növény sarjai hosszú szállítás, sanyargatás után életben
maradnak és meggyökereztethetők.

A Fülöp-szigeteken, a XVI. század elején új hasznáról
érkeztek hírek. Ezen a vidéken az ananász leveleinek rostjából szöveteket
készítettek, de igazi sikerét különleges illatával és ízével aratta. Akik
leküzdötték bizalmatlanságukat és megkóstolták, végleges barátságot kötöttek
vele. Ez a kapcsolat lett mozgatója az európai termesztés fejlődésének. A
XVIII. század már az ananászipar kivirágzásának kora. Az ananászházak trópusi
levegőt varázsoltak a ködös európai országokba és bőven ontották az ízletes, de
méregdrága gyümölcsöket.

Hazánkban híresek voltak az alföldi Glatz grófság és az Esterházyak
kismartoni üvegházai, ahol 1830-ban 400 db érett évente.

Szerző: http://www.terebess.hu/tiszaorveny/gyumolcs/ananasz.html