Különleges fák a világ különböző sarkaiból:

Kaliforniában, a Sierra Nevada hegyei között az Inyo Nemzeti Erdő területén él egy fa, mely a tudomány mai állása szerint 5063 éves. A Matuzsálemet az 1950-es években fedezte fel Edmund Schulman, egy dendrokronológus (egy tudós, aki a fa évgyűrűket tanulmányozza, hogy feltárja a környezet és a történelem különféle aspektusait – tehát fanyomozó). 

A fa pontos helyzetét titkolják, annak érdekében, hogy megóvják a növényt a tudatlan látogatóktól. Annyit tudhatunk, hogy a itt Kaliforniában a Fehér hegy területén (White Mountai) található valahol. De talán az idős fa  felkeresésétől el is lehet tekinteni, ha valaki ilyen lélegzet elállító helyre eljuthat. Itt található a csodás Mount Whitney, az egyesült államok legmagasabb hegye, a Boundary Peak, mely Nevada legmagasabb természetes pontja, az Owens Valley, de belátható közelségben vannak rekorder mamutfenyőknek otthont adó Sequoia és a Yosemite nemzeti parkok is, sőt a méltán híres Halál Völgye Nemzeti Park is.

„Nem véletlen az elővigyázatosság. Élt ugyanis egy másik híres fa is a régióban, amelynek 1964-es elpusztításában maga az Egyesült Államok Erdészeti Hivatala asszisztált. A Prométeusz nevű fa a dendrokronológia (fagyűrűkutatás) áldozatává vált. Az 1950-es években a fagyűrűkutatók idős fák után kutattak, hogy gyűrűik által információkat gyűjthessenek többek közt az éghajlati változásokról is. A fa kivágását kérvényező "kutatóról" annyit tudni (egy akkor végzős egyetemi hallgatóról van szó), hogy miután 1964-ben megkapta az engedélyt az erdészeti hivataltól, saját kezüleg vágta ki Prométeuszt. A fán ekkor 4.844 évgyűrűt számoltak meg, a legbelső elkülöníthető évgyűrű ennek alapján i. e. 2897-ben jött létre, azaz körülbelül akkor, amikor az egységes Egyiptom megalakult. „ (Forrás: www.ecolounge.hu)

Vissza a növényekhez. Szóval a jelenleg hitelesített eredménnyel bíró rekorder egyed egy sima tűjű szálkásfenyő (Pinus longaeva), amely egy nagyobb facsoport tagja, amely egyébként több más matuzsálemi példányt is magába foglal. A simatűjű szálkásfenyő, egy alacsony növekedésű 5 tűs fenyő. A levelei is rekord hosszan, akár 40-45 évig is a fán maradnak. Az idős egyedek törzse szinte teljesen elhalt, és  mégis helyenként vékony rétegben működő szállítónyalábok még dolgoznak, és a zöld ágak felé a gyökér felől a tápanyagot, és hozzák onnan a háncs szöveteken keresztül a cukrot.

A több ezer év alatt a gyökerek a lassú természetes erózió következtében még ebben a viszonylag száraz hidegben is szabaddá válnak a sivatagi környezetben. A zord körülmények miatt sok ág elhal, ami az idős fák festői formáját eredményezi. Az álló és kidőlt fa még a halála után is több ezer évig kitart, így segíthet rekonstruálni a több mint 9000 évre visszanyúló éghajlati változásokat, melyek kiolvashatóak a törzsekből vett mintából. Ez elég hosszú idő ahhoz, hogy ezen fenyők faanyagát használják fel a Carbon-14 kormeghatározási folyamat kalibrálására.

Az amerikai őslakos Paiute törzse volt az, aki körülbelül 4000 évvel ezelőtt lépett be a Fehér-hegységbe, ahol az ősi fenyő matuzsálem található. Történetekkel tértek vissza a fák furcsa alakú fájáról, amelyből menedéket lehetett építeni, de nem lehet könnyen elégetni.

Ezen túlmenően, egy másik indián törzs Shoshone törzs ősi fenyők iránti tisztelete nem olyan jól dokumentált, mint a Paiute-é, de tudható, hogy ők a fák gyantáját gyógyászati ​​célokra használták, mivel azt hitték, hogy annak gyógyító tulajdonságai vannak, amelyek különféle betegségekre gyógyírként hatnak. Konkrétan fenyőből készült, felmelegített szurok borogatást használtak sebekre és kelésekre.

A világ legidősebb fája címért azonban jelenleg is folyik a küzdelem. A másik jelölt, az Alerce Milenario (angolul Great-Grandfather, vagyis dédnagyapa) nevű patagóniai ciprus, mely a jelenleg még nem igazolt vizsgálatok szerint 5484 éves. Erről a növényről is hírt adunk későbbi bejegyzésben.