Témák
Általános
Bemutatkozások
Bio növények
Iskolakert
Kertészkedés gyerekekkel
Kerttervezés
Könyvajánló
Különleges fák
Nagy Ervin
örökzöldek
Pisztácia
Különleges fák a világ különböző sarkaiból:
2. rész
Folyatjuk népszerű sorozatunkat
2. 10. A Hét Nővér Fája és az Élő Tölgy Társaság
A Seven Sisters Oak egy Quercus virginiana melyről írtunk már korábban, hiszen más nevezetes fa is akad ebben a fajban(nem kevés). Nevezetesen az angyal tölgy volt az, melyről itt lehet többet olvasni. A Seven Sisters Oak, vagy „Hét nővér fája” Louisianaban, Mandeville államban Lewisburgben a Foutain Streeten található egy magánház előtt. Az öreg tölgy Mandeville egyik turisztikai látványossága, történelmi gyöngyszeme.
A Seven Sisters Oak több mint 30 éve birtokolja a National Live Oak Champion címet. Eredetileg a Live Oak Societynél „Doby’s Seven Sisters” néven regisztrálták, mivel a Doby család tulajdonában volt az ingatlan, ahol a fa található, és Mrs. Doby a hét nővér egyike volt. A fát később átnevezték "Seven Sisters Oak"-ra, és a Live Oak Societynél 697-es tagként regisztrálták újra. A Seven Sisters Oak a Live Oak Society jelenlegi elnöke, státuszát azért kapta, mert a legnagyobb élő tölgy Észak-Amerikában.
Maga a Live Oak Society (Élő Tölgy Társaság) története is érdekes. Dr. Edwin Lewis Stephens, a University of Southwestern Louisiana Institute, ma a University of Louisiana Lafayette első elnöke indította el ezt az első, élő tölgyfákkal foglalkozó szervezetet.
Walt Whitman (1819-1892) „Lusianában élő tölgyet láttam nőni” című versének elolvasása után Stephens 1934-ben úgy döntött létre kell hoznia az Élő Tölgy Társaságot. Mivel az emberek élete rövid a fákéhoz képest, itt csak a fák lehetnek tagok, és a legnagyobbak és legidősebbek alkotják a társaság „tisztjeit”. Ahhoz, hogy a társaság tagja lehessen, egy tölgynek 100 évesnél idősebbnek kell lennie. Minél idősebb a fa, annál több lehetősége van vezető szerepre a szervezetben. Jelenleg tehát a Live Oak Society elnöke a Seven Sisters Oak, melynek korát 1200 évre becsülik. (Természetesen emberek is részt vesznek a társaságban, de csak azért, hogy meghatározzák a fák jogosultságát és kitöltsék a regisztrációs papírokat.)
A Társaság első elnökének, a Locke Breaux Tölgynek 1968-ban bekövetkezett halála után a Hét Nővér Fáját beiktatták a Társaság új elnökévé egy ünnepi eseményen, amelyen az Élő Tölgy Társaság nyilvántartása szerint Louisiana akkori kormányzója is részt vett. Az esemény zenéjét a US Marine Band szolgáltatta, miközben egy balett csoport táncolt a fa gyökerei körül. A fa képével bélyegzett fából készült dublonokat ajándékba kapták a jelenlévők.
Évekig vitatták a Seven Sisters Oak jogosultságát a társaság tagságára. Azzal érveltek, hogy több egyed nőtt eggyé, nem pedig egyetlen fáról van szó. Aztán 1976-ban, a szövetségi erdészek ellenőrzése után, a több fatörzsről kiderült, hogy egyetlen gyökérrendszerrel rendelkezik. Felvették tehát a Társulatba, és idővel kinevezték a Társulat új elnökévé a kerülete, a vázágak kinyúlása és a magassága alapján.
Az American Forests Big Tree Registry (Amerikai Erdők Nagy Fa Jegyzéke) szerint a Hét Nővér Fa koronaátmérője 41,7 méter, törzskerülete 11,93 méter, a fa magassága pedig 68 láb, vagyis 20,4 méter.
Tudjon meg többet Louisiana legöregebb tölgyeiről a 100 Oaks Project blog bejegyzéseiből:
https://100oaks.blog/live-oak-trees/
2.9 Tāne Mahuta, avagy az erdő istene
A Tāne Mahuta egy fantasztikus kauri fenyő (Agathis australis) Új Zéland északi részén a Waipoua erdőben. A kora ismeretlen, 1250-2500 év közöttire becsülik. Ez a legnagyobb ismert élő kauri fa a világon. Nevét Tāne-ról kapta, aki a Maorik szerint az erdők és a madarak istene.
A fa egy ősi szubtrópusi erdő maradványa. Más nagy kauri fenyők is állnak a közelben, egy híres társa például a Mahtua Ngahere, amely hasonló méretekkel rendelkezik. Felfedezésüket 1924-re teszik, amikor is útépítő munkások mérték fel a vidéket, és ők találták meg.
A fa magassága 45,2 méter, ebből az igen vaskos, 15,44 méter kerületű törzs 17,8 méter magas. A mérések 2002-ből származnak, amikor is Dr. Robert Van Pelt ökológus foglalkozott a fával.
A Maorik Új Zéland őslakos népe. Őseik Délkelet-Polinéziából érkeztek. Azt tartják, hogy Tāne az erdők, és madarak istene, akinek Ranginui az ég istene az apja, és a Rapatuanuku a föld istene az anyja. Tāne Mahuta pedig nem csupán az erdők és madarak ura, de egyes legendák szerint az embereket is ő teremtette. Állítólag a talajból formálta Tikit, aki aztán az első ember lett.
A kauri fenyők bizonyos érdekes tulajdonságaik segítségével tudják felvenni a versenyt a fejlettebb (értsd: hosszabb ideig fejlődött) növényekkel. A kaurikról lehullott lomb, és egyéb növényi maradványok savasabbak, mint a többi növény bomlásterméke. Így a földre hullva ezek gyorsan elbomlanak, és más szerves anyagok bomlását is felgyorsítják. A tápanyagok a trópusi viszonyok között gyorsan bemosódnak a talaj mélyebb rétegeibe, ahol a fenyők már elsőbbséget élveznek, és fel tudják venni azokat fejlett gyökérzetükkel, és az ahhoz kapcsolódó mikorriza hálózattal.
Egy másik hasznos tulajdonságuk a kauri fáknak, hogy életük első szakaszában gyorsan fejlődnek felfelé, majd alsó ágaikat elhullatják. Ennek következtében a trópusi erdők kúszó növényei nem képesek könnyen felkapaszkodni rájuk, és térparazitaként működve korlátozni a lombkorona funkcióit. A következő életszakaszukban a kaurik kiterjesztik koronájukat, hogy minél nagyobb felületen tudjanak asszimilálni, egyben eltakarni a tövük körül fejlődő egyéb növényeket.
A maorik a friss gumit rágógumiként használták. A régebbi darabokat gyúlékonynak találták, melyekkel könnyen tudtak tüzet gyújtani. Emellett a gumiból kinyert pigmentekkel készítették hagyományos arctetoválásaikat.
Ausztrália környékére érkező európai telepesek sajnos gyorsan nekiláttak az ősi erdők faanyagért való kitermelésének. Az intenzív favágó tevékenység a 19.-20. században a 10%-ára csökkentette az őserdők méretét. Ugyancsak fontos haszonvétel volt a kaurigumi bányászat. A nagyon öreg kauri fák gyakran üregesek és az üregekben nagy mennyiségű gyanta rakódik le, mely megszáradva a borostyánhoz hasonló anyaggá válik, amelyet különlegesen értékesnek tartottak. De nem csak a fák belsejében, hanem a kauri erdők talajában is keresték a kauri gumit, hiszen a kidőlt és elpusztult fák belsejéből származó rögök ott megtalálhatóak voltak. A legrégebbi darabokat 175 millió évesre becsülik.
A maorik a friss gumit rágógumiként használták. A régebbi darabokat gyúlékonynak találták, melyekkel könnyen tudtak tüzet gyújtani. Emellett a gumiból kinyert pigmentekkel készítették hagyományos arctetoválásaikat.
A telepesek emellett új hasznosítási formáját találták ki a Kauri guminak. További olajokat keverve hozzá értékes lakkot állítottak elő belőle, mely nagyon keresetté vált először Nagy Britanniában, majd az USA-ban is. A haszon reményében a fogyatkozó források miatt a telepesek a fákba vágtak lyukakat, hogy egyenesen azokat csapolják meg, ami a legtöbb esetben a fák pusztulásához vezetett.
A telepesek erdőirtó tevékenységét csak néhány erdőrészlet tudta elkerülni, ezek közül az egyik a Waipoua erdő, mely mostanra erdőrezervátum egyben a két nagy öreg a Tāne Mahuta és a Matua Ngahere otthona.
2.8 Arbol Garoé az élet forrása
Ebben a történetben egy olyan fáról emlékezünk meg, amelynek ma már csak az utódját láthatjuk. A Garoé fa egy lomblevelű örökzöld fa volt, a faj tudományos nevén: Ocotea foetens, mely fajtársai a Kanári szigetcsoport egyes szigetein és Madeirán jelennek meg csupán. A nevezetes fa az Arbol Garoé El Hierro szigetén élt, kb. 1000 méteres tengerszint feletti térszínen egy nagyon rejtélyes helyen Valverde nevű település területén.
A legenda szerint a Garoé nevet a Bibanchok a sziget őslakói adták, akik el Hierro sziget első telepesei voltak. Azt mondják, hogy az eredeti fa, óriási volt, amelynek törzse körülbelül 1,5 méter átmérőjű lehetett, és 35-40 méter magas volt, jóval kimagaslott a környezetében lévő fák közül. A Bimbachok, imádták ezt a fát, amely ma is a szigetlakók identitásának szimbóluma. A mondák szerint a párás levegőből a fa levelei képesek voltak annyi vizet biztosítani, amely elegendő volt El Hierro teljes lakossága számára, ezért is tisztelték az élet forrásaként, egyben szent faként.
A vizet a fa egy sajátos mikro klimatikus jelenség miatt tudta összegyűjteni. Elhelyezkedése lehetővé tette, hogy amikor a passzátszelek megérkeztek az óceán felöl, a felhők körbevették és részben a pára leveleken való kicsapódásával, részben tényleges eső formájában a növény az ágain és a törzsén nagy mennyiségű vizet tudott levezetni a földig, amelyet a Bibanchok maguk készített nagy üregekben gyűjtöttek össze.
Amikor a kasztíliai hódítók megérkeztek a szigetre, a Bibanchok megpróbálták elrejteni ezt a csodálatos fát, hogy a hódítók visszavonuljanak anélkül, hogy felfedeznék ezt a természeti kincset.
Sokáig azonban nem tudták titkolni, mivel az egyik őslakos nő, a legenda szerint beleszeretett a szigetet gyarmatosító katonák egyikébe, és felfedte a hódítóknak a fa helyét. 1610-ben a szigetet hatalmas esőzések és erős szelek sújtották, amelyek elpusztították ezt a hatalmas fát, és ezzel vízforrás is megszűnt.
A Garoé fa, amely nevének jelentése az őslakosok nyelvén lagúna vagy folyó, ma is fontos szimbóluma szigetlakók számára, a sziget címerén is központi jelkép, zöld faként, kerek koronával ábrázolják egyfelhővel, amely vizet permetez rá.
Ocotea foetens fa termésével és virágjával.
1949-ben pótolták a kidőlt fát, és telepítettek a helyén egy új babért. Ezen a legendákkal átszőtt helyen ma egy kicsi információs központ található, ahol minden tájékoztatást megtalálhatunk a szent fával kapcsolatban: történelmi és régészeti jelentőségétől kezdve egészen a különleges természeti jelenségig, a „vízszintes esőig”, amelynek köszönhetően a „Garoé fából víz szivárgott”. El Hierro lakosai olyannyira tisztelik a fát, hogy néhány éve a Ruta del Agua út kialakításával ünnepelték azt. Ez egy 16 kilométeres ösvény, amely a víz történetét meséli el a szigeten.
2.7 Hoshoin templomának Shinpakuja
El shinpaku del templo de Hōshōin
Ez a fa tehát a Hoshoin templomának Shinpakuja. De hol van Hoshoin, és mi is az a Shinpaku?
A Hoshoin templom egy zarándokhely Japánban az Oto hegy lábánál, Shodosima 88 szent helyének egyike. Shodosima a Seto beltenger második legnagyobb szigete Kagawa prefektúrában. Kagawa tartományon belül Shozu egy körzet, amely Shodoshima és Tonoso városokat foglalja magába, ezen felül pedig még a tenger környező kis szigeteit.
Shōdoshima szigete rendszeres úti cél a turisták számára, akik azért jönnek, hogy megcsodálják a sziget óriási kínai borókáját. A tiszteletreméltó növény, amely a maga nemében a legnagyobb Japánban, a Hōshōin buddhista templom határain belül található, nem messze Tonoshō álmos kikötővárosának központjától. A sziget egyébként kiterjedt olajfa ültetvényeiről híres, ami jól mutatja kedvező klimatikus adottságait.
Ami a Hoshoin templom területén első ránézésre erdőnek tűnik, az valójában egy óriási fa, mely országosan kijelölt különleges természeti emlék. Itt megcsodálhatjuk a 16,9 méteres magasságú, mintegy 25 méter átmérőjű csodálatos lombkoronájú növényt, és érezhetjük az örökzöld lombozat és csavart vastag törzs fékezhetetlen életerejét. Korát 1600 évesre becsülik.
Ez egy kínai boróka (Juniperus chinensis), mely a ciprusfélék (cupressaceae) családjába tartozó borókafaj, Japánban őshonos, a déli Iwate prefektúrától a Kyushu-sziget partjaiig látható.
Van egy legenda a Nihon Shokiban, amely szerint ezt a fát Ojin császár ültette a Shodoshima szigeten tett császári látogatása során. Az Edo-korszakban (1603-1867) az óriási, ősi fa Shodosima szigetének jelképévé válik és máig is a terület szimbóluma.
Az impozáns borókának, amelyet japánul byakushin vagy shinpaku néven ismernek, három hatalmas törzse van, amelyek kifelé nyúlnak, egymással ellentétes irányban csavarodnak és ívelnek. 2015-ben egy fasebész a fát megvizsgálva megállapította, hogy ezek a hatalmas függelékek vagy a szülőfa gyökérrendszeréből sarjadtak ki, vagy valamilyen elementáris vihar következtében egy tőből hasadtak szét valamikor a távoli múltban.
A Shimpaku borókafa tehát itt egy völgyben nő, amely az Oto-hegynél található. Ez a talajvízben gazdag, jó minőségű talajjal megáldott völgy délnyugat felé nyílik, hogy beengedje a napfényt, valószínűleg ez az oka annak, hogy a fa ilyen nagyra nőhetett.
A Juniperus chinensis „Shimpaku” (a shimpaku boróka) a kínai boróka, a Juniperus chinensis törpe, szabálytalan váza alakú formája. A szót 'shimpaku' japánul így írják: '真柏. ' Ez a karakter '真' (shin) “igazságot “ jelent. Ennek pedig a jelentése '柏' (haku) vagyis ciprus, vagy boróka.
Eredetileg Japánban honosak, először az 1850-es években gyűjtötték be itt. Lassan növekvő örökzöld cserje, amely 10 év alatt általában 0,9 méter magasra és 1,5 méter szélesre nő. A szürkés-zöldtől a tompa, sötétzöldig terjedő puha tűk fürtjei borítják őket. Elsősorban dekorációként termesztik és használják, és egykor a státusz szimbóluma volt Japánban. A shimpaku boróka japán botanikai neve miyama-byakushin. A shimpaku borókát bonsai anyagként és különféle kertekben, például sziklakertekben használják.
2.6 Jaya Sri Maha Bodhi
A Jaya Sri Maha Bodhi egy szent Bo fa (Ficus religiosa), amely a Mahamewna kertben áll Anuradhapurában, Srí Lankán. Úgy gondolják, hogy ez egy olyan fa, amely a történelmi szent bodhi, Sri Maha Bodhi egyik ágának levágásából nőtt ki, amelyet Nagy Ashoka császár idején pusztítottak el, amely alatt Siddhartha Gautama (Buddha) elérte a megvilágosodást.
A hajtást végül Sangamitta Maha Theri Ashoka indiai császár lánya Kr.e. 288-ban hozta Srí Lankára. Ez a legrégebbi élő, ember által ültetett fa a világon ismert ültetési dátummal. Ezek szerint tehát most 2312 éves növényről beszélünk.
A Jaya Sri Maha Bodhit, ahogy ismertté vált, azóta buddhista szerzetesek és odaadó királyok gondozzák és védik. Több ókori király is hozzájárult e vallási hely fejlesztéséhez. Vasabha király (i.sz. 65-107) négy Buddha-szobrot helyezett el a szent fa négy oldalára. Voharika Tissa király (i.sz. 214-236) fémszobrokat adott hozzá. Mahanaga király (i.sz. 569-571) vízcsatornát épített a szent fa köré, II. Sena király (i.sz. 846-866) pedig felújította.
A Sri Maha Bodhi napjainkban több, mint egy vallási helyszín. Srí Lanka múltját és jelenét összekötő hídként szolgál. A fa tartós létezése, amely ellenállt az ember okozta és a természeti viszontagságoknak is, párhuzamot kínál Srí Lanka saját, ellenálló történelmének útján.
A helyszínen lefolytatott szertartások és rituálék a múlttal való töretlen kapcsolatát példázzák. Emellett hatása túlmutat a vallási határokon. Sok Srí Lanka-i számára a fa a nemzeti büszkeség és egység szimbóluma, élő bizonyítéka az ország gazdag kultúrájának és történelmi mélységének. Ezenkívül a környezettudatosság korában a fa hosszú élettartama emlékeztet az emberiség és a természet közötti kapcsolatra, hangsúlyozva a környezet- és a természeti világ tiszteletének szükségességét.
A buddhisták úgy vélik, hogy az ilyen jelentős helyeken való tiszteletadás közelebb viszi őket a megvilágosodás útjához. A Sri Maha Bodhi, mivel közvetlenül kapcsolódik Buddha megvilágosodásához, különleges tiszteletbeli pozíciót foglal el ezeken a helyszíneken. Emiatt a szent fa hajtásaiból nevelt fácskák egyedül álló ajándékot jelentenek a Buddha közösségen belül. A fácskák ültetését, mindenhol magas rangú megbízottak, és a diplomaták végzik ünnepi kereteken belül az emlékhelyek, vallási központok, kegyhelyek környezetében.
A képeken a fa csemetét Thaiföld kapta ajándékba Srí Lankától.
Sri Lankát Gamini Jayawickrama Perera Buddhasászana és Wayamba fejlesztési miniszter képviseli elnöki megbízottként. Tanyuvardhana, a Miniszterelnöki Hivatal minisztere, valamint a thaiföldi buddhizmus nemzeti hivataláért felelős miniszter thai szerzetesekkel együtt fogadta a Srí Lanka-i küldöttséget.
A Swarnabumi Nemzetközi Repülőtéren megtartott vallási szertartást követően a szent Bocsemetét Ayutthaya tartományba vitték elefántháton egy kulturális díszbemutatóval egybekötött körmenet keretein belül a kegyhelyre.
A Ficus religiosa vagy szent füge egy nagy száraz évszakban lombhullató vagy félig örökzöld fa, legfeljebb 30 méter magas, és a törzs átmérője legfeljebb 3 méter. A levelek szív alakúak, 10–17 centiméter hosszúak és 8–12 centiméter szélesek, levélnyelük 6–10 centiméter. Gyümölcsei kis füge, 1–1,5 cm átmérőjű, zölden érő lilás színű.
5. A Jōmon Sugi és Nikkō Cédrus sugárútja
Japán legismertebb és legikonikusabb öreg fája kétségtelenül a Jōmon Sugi, egy csodálatos kriptoméria Yakushimán, amely az UNESCO Világörökség része Kagosima prefektúrában. A csomós japán cédrus, amelyet először 1966-ban fedeztek fel a sziget sűrű, őserdejében, a világ minden tájáról vonzza a látogatókat.
A Jōmon Sugi kétségtelenül ősi fa, de pontos kora még mindig vita tárgya. A korai becslések 7200 évre becsülték, de a későbbi tudományos módszerekkel való kormeghatározások 2170 évre vették vissza. A kormeghatározást nehezíti, hogy a fatörzs belseje erősen odvas, így a legrégebbi részek mostanra már nincsenek meg.
A Cryptomeria japonica Japán nemzeti fája. Számos szent helyen ültetve megtalálható, és nagy mennyiségben erdei faként is telepítik. Megfelelő körülmények között gyorsan nő, magas, piramis alkú vagy kúpos örökzöld fává fejlődik, vörösesbarna kérgével is díszít, amely függőleges csíkokkal hámlik. A japán cédrus levelei tűk, bár különböznek a többi fenyőtől. A tűk rövidek, zöldek és fényesek, spirál alakban helyezkednek el a hajtásokon. Ez puha, szőrmeszerű megjelenést kölcsönöz az ágaknak. A tűk általában enyhe fenyőillatot árasztanak. Télen a tűk rozsdás, rezes színt vesznek fel, ami különleges megjelenést kölcsönöz.
A Jōmon Sugi mellett Nikkō Cédrus sugárútja (日光杉並木, Nikkō suginami-ki) a kriptomériák fő attrakciója Japánban. Valójában ez három, a városba vezető út melyek a Nikkō Kaidō, a Nikkō Reiheishi Kaidō és az Aizu Nishi Kaidō, és amelyeket 12 500 kriptoméria fa, összesen 35,41 kilométeren (22,00 mérföld) szegélyeznek. Ezeken a hatalmas növények által kísért utakon elképesztően hangulatos megközelítés van Nikkó szentélyeihez és templomaihoz. Bár nem egyetlen összefüggő útról van szó, a "Nikkó cédrus sugárútja" az 1996-os Guinness-rekordok könyvébe került, mint a világ leghosszabb fákkal szegélyezett sugárútja. (Egyébként későbbi adományokkal együtt a becslések szerint mintegy 200 000 fát ültettek el. Az Edo-korszakban a fákat a Nikkō bugyō, a Nikkō szentélyek és templomokért felelős magisztrátus kezelte. A Meiji helyreállítás után a fákat az elhanyagolás és a fakitermelés veszélyeztette, de a mintegyt 12 500 fa maradt fenn a mai napig.)
A legenda szerint Tokugava lejaszu sógun halála után hatalmas tömegek járultak sírjához, hogy kövekkel és lámpásokkal díszítsék sírhelyét. Egy szegény ember, akinek még lámpásra sem telt, azzal fejezte ki tiszteletét, hogy fákat ültetett a sírhoz vezető út mentén: hadd védje árnyékuk a jövő zarándokait a tűző naptól. Ezekből a japánciprusokból mára Japán egyik legszebb fasora lett: a 60–70 méter magas fák törzsének kerülete mintegy 8 méter.
A japán cédrus (Cryptomeria japonica) rendkívül fontos volt az ókori japán társadalomban, mind építőanyag-forrásként, mind szellemi vonatkozásai miatt. A hagyományos japán kultúra nagyra értékeli a természetes tárgyakat, és ez a hozzáállás a mai napig megmarad. Az ősi japán sintó vallás az ember és a természet közötti kapcsolatot képviselte, és a magas, idős fák különleges jelentőséggel bírtak. A japán cédrusok számos shinto szentély közepén találhatók. A japán cédrus, amelyet japánul „sugi” néven ismernek, Japán nemzeti fája.
4. Sherman tábornok
A Sequoia Nemzeti Park az USA második legrégebbi nemzeti parkja. Kaliforniában található a Sierra Nevada hegység déli részén. 1890-ben alapították, területe 1635 km² (Itt találhatjuk az Egyesült Államok legmagasabb hegycsúcsát a 4421 méter magas Mount Whitny-t.) A park délre fekszik a Kings Canyon Nemzeti Parktól. Mindkét területet az UNESCO 1976-ban Sequoia Kings néven Bioszféra rezervátumként jelölte ki.
Így lett híres, egyben szigorúan védett fa a Sherman tábornok, de mit is tud valójában ez híres növény? A fa 83,8 méter magas, törzsátmérője 11,10 méter, kerülete a törzs alján pedig 31,10 méter. Átmérője 1,5 méter magasan 8,25 lombkoronájának szélessége pedig meghaladja a 32 métert. De nem egyenként ezek a paraméterek teszik rekorderré a fát, hanem a mindezekből adódó térfogata, ami tehát 1487 m³-re becsülik. Összehasonlítás képen idehaza kb. egy 10 hektáros bükköst kellene kivágni ekkora fatömeg eléréséhez.
A hegyi mamutfenyő nagyon rosszul ég, épületfának nem alkalmas, bútornak sem jó. Nincsenek benne használható cserző, vagy színező anyagok, sem gyanta. Magjai nem ehetőek, lombja nem használható semmire. Nincsenek illat- vagy egyéb hasznos kivonható anyagok benne… Persze ez mind nem igaz, de ennek ellenére semmi esetre sem szabad őket bántani, nem csak a Sequoia, és Kings Canyon nemzeti parkban, de sehol a világon!. 😊
Sherman tábornok talán a leghíresebb fa a világon. Egy óriási hegyi mamutfenyő (Sequoiadendron giganteum) melyet az Egyesült Államokban, Kalifornia államban a Sequoia Nemzeti Park területén találhatunk. Ez nem a legmagasabb fa – az is mamutfenyő, csak éppen egy tengerparti, melyről itt írunk – de térfogata alapján a legnagyobb ismert élő egytörzsű fa a Földön.
A hivatalos történet szerint a fát 1879-ben nevezte el egy James Wolverton nevű természettudós a tábornokról, aki Sherman vezetése alatt hadnagyként szolgált. (Wikipedia) William Tecumseh
Sherman üzletember, író, és tanító volt majd a polgárháború alatt vezérőrnagy rendfokozatban szolgált az északi hadseregben. Eredményei miatt kitüntetésekkel jutalmazták, de a „felperzselt föld” taktikája miatt számos kritika érte.
A fa Sherman tábornokról való elkeresztelését követően nem sokkal egy favágással foglalkozó közösség vette át az irányítást azon a területen, ahol a hatalmas mamutfenyők álltak. Ez egy sajátos berendezkedésű társaság volt, akik átnevezték a fát Karl Marx tiszteletére, de szerencsére pár évvel később a Sequoia Nemzeti Park meglapításkor feloszlottak, így a fa visszakaphatta eredeti nevét.
3. A remegő óriás (Pando Tree)
A Sequoia Nemzeti Park az USA második legrégebbi nemzeti parkja. Kaliforniában található a Sierra
Nevada hegység déli részén. 1890-ben alapították, területe 1635 km 2 (Itt találhatjuk az Egyesült
Államok legmagasabb hegycsúcsát a 4421 méter magasa Mount Whitny-t.) A park délre fekszik a
Kings Canyon Nemzeti Parktól. Mindkét területet az UNESCO 1976-ban Sequoia Kings néven Bioszféra
rezervátumként jelölte ki.
Így lett híres, egyben szigorúan védett fa a Sherman tábornok, de mit is tud valójában ez híres
növény? A fa 83,8 méter magas, törzsátmérője 11,10 méter, kerülete a törzs alján pedig 31,10 méter.
Átmérője 1,5 méter magasan 8,25 lombkoronájának szélessége pedig meghaladja a 32 métert. De
nem egyenként ezek a paraméterek teszik rekorderré a fát, hanem a mindezekből adódó térfogata,
ami tehát 1487m3-re becsülik. Összehasonlítás képen idehaza kb. egy 10 hektáros bükköst kellene
levágni ekkora fatömeg eléréséhez.
A világ legnagyobb fája, egy Amerikai rezgő nyár (Populus tremuloides), amelyet Remegő Óriásnak, vagy Pandonak is neveznek (a pando latinul „kiterítem”-et jelent), és amit Amerikában, Utah államban a Fishlake Nemzeti erdőben látogathatunk meg. De könnyen lehet, hogy nem azt találjuk, amire számítunk, mivel a Pando esetében nem egy fáról, hanem mintegy 47 000 törzsből álló, 43 hektárra kiterjedő nyárfa ligetről van szó. Földalatti gyökerek labirintusa köti össze a Pando mintegy 47 000 ágát, amelyek különálló fatörzseknek tűnhetnek, de genetikailag mind egyetlen organizmus részei.
A Pando tehát a föld legnagyobb tömegű fás szárú növénye, számítások szerint 6000 tonnát (6 000 000 kg-ot) nyom, és mintegy 10 ezer évesre becsülik. Az óriás azonban pusztul első sorban vadkár miatt. Megmentésére civil szervezet alakult, összefogva a helyi erdészettel, és a 43 ha-os óriás köré 8 méter magas kerítést építettek. Emellett fotódokumentálással felmérték a ligetetet, és lehetővé tették, hogy virtuálisan körbesétáljunk a területen. A séta itt tekinthető meg:
https://www.friendsofpando.org/explorepando/
A Pando természetesen mostanra védett terület, emellett turista látványosság is. A közelben elhelyezkedő tó, és kemping látogatott természetvédelmi terület. Különösen ősszel, amikor az Óriás levelei gyönyörű aranysárgára színeződnek.
A rezgőnyár lombhullató fa, a nyárfák között a kisebb magasságot elérő fajok közé sorolható. Nevét a levél érdekes felépítése miatt kapta. A levél lemez hosszú levélnyélen lóg. Köztük a kapcsolódási pont igen vékony, ami lehetővé teszi, hogy a levéllemez a legkisebb légáram esetén is könnyen elforduljon. A levéllemezek elfordulásának a szél elleni védekezésben van jelentős szerepe, a rezgőnyár részéről ez egy igen hatékony megoldás, ami a nagyobb erejű viharok átvészelésében segíti. A törzse sima, színe világos szürkétől zöldbe, sötétszürkébe hajlik. Dekoratív, elegáns fa.
2.2 Angkor fojtogató fügéje
A Ta Prohm egy buddhista templom együttes a kambodzsai Angkorban, ami a 12-13. században épült a dzsungel közepén, melyen az 1860-as években történt felfedezése során a régészek a legszükségesebb állagmegóvási munkákon túl nem végeztek egyéb helyreállítást, és az ősi épületegyüttest meghagyták a fák fogságában. Az építmények építőköveit habarcs nélkül illesztették össze, így a hézagokban, repedésekben a növények gyökeret vertek, és mostanra szinte teljesen benőtték a régi épületeket. Ma híres turista látványosság a terület, melyet a "Fák királyságaként" is emlegetnek. A templom 1992 óta szerepel az UNESCO világörökségi listáján.
A romokból kinőtt fák a Ta Prohm karakterének talán legmeghatározóbb elemei. A hely sajátos miliője több művészt és írót ihlettek meg, sőt itt forgatták Angelina Jolie főszereplésével a Tom Raider című akciófilm fontosabb jeleneteit is.
Az épületeket benövő fák között 2 faj van túlsúlyban. A nagyobbik a gyapotfa (Ceiba pentandra ),
mely faj egyik világhíres egyedéről Sierra Leone jelképéről már korábban írtunk. A másik faj pedig
egy fojtogatófüge faj, a Ficus tinctoria spp. gibbosa.
A fojtogató fügék valójában egy nemzetség, amelybe olyan fügefélék tartóznak, melyek egy különleges növekedési móddal élnek. A fiatal fák sok esetben nem is a földön kezdik a növekedésüket, hanem madarak által más növényekre, - vagy éppen épületekre - ejtett magokból fejlődnek, gyökeret verve abba, amin éppen elhelyezkednek. Adott esetben másik növény testébe. Később pedig olyan gyökereket fejlesztenek, melyek végül elérnek a földig, és közben beborítják a gazdanövényüket, melyen addig éltek, miközben növekednek fölfelé is, hogy más növények fölé nyúlva, napfényhez jussanak.
2.1 Cajueiro Őrnagy, avagy a világ legnagyobb kesudió fája
Major Cajueiro do mundo
A világ legnagyobb kesudió fáját Brazíliában, Rio Grnade do Norte államban Natal városától délre találhatjuk a népszerű Pirangi strand (Praia de Pirangi, vagy Pirangi Beach) mellett.
1994-ben került a Guinness Rekordok könyvébe hihetetlen mérete miatt. A koronája mintegy 8500 nm-en terül el, ez kb. két focipálya mérete. Betakarításokkor nagyjából 2,5 tonna termést szednek le a róla (kb. 70.000 db gyümölcs). A fa városi szinten is jelentős területet foglal el, ami a légi felvételen is jól látható:
A fa igazi turisztikai látványosság. Koronája alatt gondosan elkészített (amolyan brazil mértékkel mérve) emelt szintű ösvény fut, melyen barangolva az ember úgy érezheti, hogy egy kesudió erdőben sétál. A terület egyik sarkán kis kilátó épült, melyen a lombkorona fölé emelkedhetünk, így a teljes lombkorona-felület a lábunk előtt terül el.
A látszólag rengeteg kusza törzsből álló liget valóban egy fa, mely jelentős méretét egy olyan növekedési formának köszönheti, ami egyébként a fajra nem jellemző. Oldalsó ágai lehajoltak, és letámaszkodtak, majd le is gyökeresedtek a talajba. Ez a stratégia pedig annyira sikeres, hogy a jelenleg is növekedésben lévő Major Cajueiro (Cajuereiro őrnagy) mostanra a környező országutakat is meghódította volna metszés nélkül.
A kesudió a Közép-Amerikában honos örökzöld fának a kesu fának (Anacardium occidentale) a termése. Legnagyobb termelő Brazília, de mostanra a trópusi égöv alatt világszerte termesztik. A fa a szömörcefélék családjába tartozik, 5-10 méter magasra nő, sárgás, rózsaszínes virágai bugákba tömörülve nőnek. Igen jó szárazságtűrő növény, ezért a jó vízáteresztő talajú, meleg fekvésű termőhelyeket kedveli. USDA télállósági zóna besorolás 9-12, vagyis -6,5 fokot bír, tehát hazánkban nehézkes a tartása, biztonságban legfeljebb télikertekben tartható.
A húsos gyümölcs (kesu alma) is fogyasztható, illatos (vagy éppen szúrós szagú) belseje ehető. Azonban a lényeg a dió az alma alján fejlődő vese alakú, 2-2,5cm-es mag, ízletes csemege. (A dió héja fanyar levet tartalmaz, mely mérgező, erőteljesen bőr irritáló, hólyagosító hatású, mely vegyi anyag a hő hatására lebomlik, így a dió pörkölést követően teljes biztonsággal fogyasztható.
