Korunk általános szabályává lett, hogy minél nagyobb egy település, helyi klímája annál melegebbé szárazabbá válik, levegője annálszennyezettebb, és az egy lakosra jutó zöldfelület- kevés kivétellel - egere kisebbre zsugorodik.
Ez az életminőséget rontó tendencia mindeddig visszafordíthatatlannak bizonyult, a folyamat lassítására azonban Nyugat-Európában és a tengerentúlon már közel fél évszázada beültetik a kis lejtésű és lapostetőket növényekkel. Le Corbusier. a huszadik század egyik kimagasló francia építésze volt ennek a kezdeményezésnek az elindítója. Az ötvenes évek végén így írt:. Nem biztos, hogy logikus, ha egy város lapos tetőfelületei kihasználatlanok maradnak, és csak a tetők meg a rájuk néző csillagok párbeszédére szolgálnak. Ha lent nem marad hely, fel kell vinnünk a növényeket, ha a városokat emberi életre alkalmas színtereknek akarjuk megíőrizni.˝
A gondolat megszületése után kiderült. hogy a megvalósításhoz számos buktató leküzdésére van szükség. Építészek, statikus szakértők, víz- és hőszigetelő szakemberek. botanikusok és kertészek összehangolt csapatmunkája, először óhatatlanul kudarcokat is hozó kísérletezése kellett és kell még ma is ahhoz. hogy a tetőkön tartósan élő zöld növényzet virulhasson.
Mára kialakultak a flóratetőnek is nevezett megoldás különböző válfajai. A növényzet megválasztásától függően beszelhetünk intenzív és extenzív zöldtetőkről. Fő különbségük a betelepített növények ápolási-gondozasi igényében, az alájuk adott termőréteg összetételében és vastagságában van. Ha nagy edényekbe, tartókba vagy a különlegesen teherbíró és kitünően szigetelt tetőfelületre terített 0,5-1 méter vastag termőtalajba telepítik a növényeket, amelyek 1-3 méter magasak, és öntözési lehetőséget is teremtenek nekik, akkor tetőkertről beszélünk. Ez igényes, dekoratív és igen drága változat. A mi szélsőségekre hajlamos klímánkban nagyon nehezen érhető el, hogy tartósan szép maradjon.
Olcsóbb - de nem olcsó -, tartósabb, sikeresebb, ezért gyorsabban is terjedő megoldás a valódi zöldtető vagy ökotető.
Legfőbb jellegzetessége, hogy 20 centis talajrétegbe legfeljebb 0,5 méteresre növő, a tetőkön kialakuló nagyon extrém körülményeket is kitünően viselő növények kerülnek öntözési lehetőséggel vagy anélkül (innen az intenzív, ill. extenzív változat megkülönböztetése).
Ilyen tetőkre csak a legszívósabb évelő és sziklakerti növények jöhetnek számításba. A legkeményebb feltételeknek az extenzív tetők növényzetének kell megfelelni. Erre a célra kiválóan alkalmasnak bizonyultak a többféle levél- és e virágszínben pompázó, rendkívül változatos varjúhákak és az ugyancsak fantasztikus szín- és formagazdag kövirózsák, a sivatagi jukkák és a télálló kaktuszok. Az utóbbiak szomjazás világbajnok aszkétái, ugyanakkor pompás virágokkal válaszolnak a tűző nap, a szárazság, a magasban különösen erős szelek, a téli hidegek sanyargatására.
Az említett növények további nagy előnye, hogy megelégednek nem csak kevés, de kifejezetten szegény, sovány homoktalajjal is, mondhatni kifejezetten ragaszkodnak a laza, vízáteresztő közeghez (drenázs). Ez azért fontos, mert a tetőkön olykor (komoly eső, hó, felhőszakadás) nagy mennyiségű víz jelenik meg. amelynek elvezetésében elsősorban a talaj játssza a főszerepet. a folytatásban pedig a szakszerűen, gondosan megtervezett és kialakított szigetelési és vízelvezető rendszer.
Itt eljutottunk ahhoz a ponthoz, ahol a tervezők és műszaki szakemberek felismerték: a kis lejtésű és lapostetők hő-, víz- és hangszigetelési problémáinak megoldásában a sivár, élettelen felületek kertként való hasznosítása költségmegtakarításban is kifejezhető előnyokkel jár a használat során. Amióta léteznek valóban biztonságos vízszigetelő anyagok és technológiák, a tetőre telepített kert a beázások elleni vedelem hatásosságát, biztonságát és élettartamát is növeli: az egyébként is alkalmazott anyagok fölé még egy széltől, ibolyántúli sugárzástól védő, tehát az öregedést lassító réteg kerül. Nagyon jelentősen csökken a tetőfelület téli-nyári hőingadozása, amely tetőkert nélkül a mi éghajlatunkon rokon 100 fok is lehet, ez tetőkerttel 35 fokra csökkenthető.
Teljesen egyértelmű, hogy a belső terek temperálásának nehézségeit és költségeit is csökkenti a tető zöldje. Pusztán létével védelmet ad a tető szerkezeti elemeinek közvetlen jég - és fagykárai ellen. A szél szívó hatását a tető nagyobb terhelésével képes ellensúlyozni. A talajkeverék jó zajcsökkentő és rezgéscsillapító, a növényzetnek pedig a települések egyik legfőbb allergén tényezője, a szálló por megkötésében van szerepe.
A zöldtetők terjedésének Magyarországon talán két legfontosabb akadálya, hogy nem isímerik, és hogy kétségtelenül megdrágítja az építkezést vagy egy régi épület felújítását. Talán egy harmadik ok is közrejátszik, a lapostetők beázásától való félelem és a kivitelezők idegenkedése a valóban nagyon szigorú technológiai fegyelmet kívánó megoldástól. Mindezek ellennére átlagosan évi 30-40 ezer négyzetméternyi zöldtető épül már Magyarországon, döntően a fővárosban és az agglomerációban. Ahhoz képest, hogy a kilencvenes évek elején ez a szám nulla volt, hatalmasat léptünk. Németország évi 80 millió négyzetméteres adata (országaink méretkülönbségét is figyelembe véve) azonban azt mutatja, hogy a zöldtetőknek viszonylag rövid múltja, ígéretes jelene és nálunk is biztos jövője van.
Kommentek a bejegyzéshez