Olyan szélsőséges évjáratban, mint az idei, arra számíthatunk, hogy átlagos tél is nagyobb károkat okozhat a kertünkben, mint megszoktuk. Lássuk, mire számíthatunk és mit tehetünk?
Íprilis és augusztus között a sokéves hazai átlag negyede-ötöde volt csak a csapadék. A nagy forróság, a rendkívül kis páratartalom (légköri aszály) és a tartósan nagyon erős (sejtroncsoló, növekedésgátló) ultraibolya sugárzás miatt még öntözés mellett is sok nöívény zárta le a szokásosnál jóval hamarabb tavaszi-nyár eleji növekedési periódusát és vonult kényszernyugalmi állapotba. A tölgyeknél például idén teljesen elmaradt az úgynevezett János-napi növekmény, az egy éven belüli másodszori hajtásnövekedés. A szórványos, kevés csapadék hatására ezek a növények újra ˛beindultak˝, majd ismét kényszernyugalmi állapotba kerültek. Sokuk növekedési tartaléka még ezzel sem használódott fel, ezért a szeptemberi eső és a barátságosabb hőmérsékletek hatására ismét növekedésbe fogtak.
Csakhogy ezek a hajtások már nem tudtak a kellő érettségi fokra eljutni, a belső biokémiai állapotuk nem felel meg a tél eleji fokozatnak. Víztartalmuk jóval nagyobb a szükségesnél, nem alakultak ki bennük azok a fagyáspontot csökkentő enzimek, amelyek szabályozzák a hideg elleni védelmet. Ezért ezek a növények még átlagosnak mondható télben is nagy valószínűséggel károsodni fognak, ha...
Ha nem igyekszünk őket megvédeni. Csakhogy nem tudhatjuk, milyen lesz a tél. A klimatológusok mindinkább hajlanak arra, hogy egyre gyakoribbak lesznek a szélísőségek. Ez pedig azt jelenti, hogy a száraz, forró tavasz és nyár után nem okvetlen zökken vissza a természet a ˛normális kerékvágásba˝.
Más szóval: semmi garanciánk sincs arra, hogy a tél (is) nem lesz-e szélsőséges? De mi is a szélsőség a tél esetében?
Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy rendkívüli hideg. Ez azonban nem így van. Nagyjából tudható, hogy nálunk az ˛átlagos˝ télen mínusz 10-15 fokos hidegek fordulnak elő, ezek gyakorisága télen belül kb. átlag 10 nap. December eleje és március eleje között kb. 200-250 mm csapadék hullik, amelynek nagyjából a kétharmada hó. Minél nagyobb eltérés tapasztalható ezektől az értékektől, annál inkább tekinthetjük szélsőségesnek a telet.
A jelzettnél nagyobb hidegek különösen ha tartósan fordulnak elő, a már említett fagykárokat, tehát a rügyek, a vesszők, súlyos esetekben az ágak károsodását, elhalását idézik elő. A védekezés takarás lehet, de sohasem műanyag fóliával, amely levegőtlen, hanem szerves anyagokkal, amelyek szellőznek is: nád, szalma, kukoricaszár a növényítest védelmére, tőzeg, száraz lomb a talajra a gyökerek fagyásának megelőzésére. Célszerű azonban ezt csak akkor megtenni, amikor az előrejelzés szerint közeli időpontban valóban várható kemény hideg, és - különösen a fenyőféléknél - csak addig a növényeken hagyni, amíg meg nem enyhül az idő. A védőanyag azonban álljon készenlétben, mert mondjuk, február elején biztosan nem sikerül hirtelen szalmát vagy nádat keríteni.
Lehet azonban szélsőségesen meleg is a tél, és bármilyen furcsa, ez talán nagyobb veszély, mint a rekordhidegek. Ha ugyanis ez a tél második felében következik be, akkor megindul a növények nedvkeringése, és az esetleg újra visszatérő hideg ellen sokkal védtelenebbek, mint folyamatosan alacsony hőmérséklet esetén. Mindenesetre az újra felrakott takarás akkor is bizonyos védelmet nyújt.
Lehet a tél az átlagosnál jóval csapadékosabb is. Ez ugyan hozzásegítene a talaj szinte már nem is létező víztartalékainak feltöltéséhez, de a tökéletlenül ˛betelelt˝ növényeket (lásd előbb) is feltöltené vízzel, s ezzel sokuk fagyérzékenységét fokozná. Ha ez következne be és a növény méreteit tekintve technikailag megoldható, akkor még átlag körüli hidegek esetén is alkalmazzuk a takarást, de mihelyt lazul a hideg szorítása, azonnal lazítsunk mi is a védelmen! Sajnos előfordulhat, hogy márciusig három-négyszer is újra meg újra fel-1e rakosgatjuk majd a takarást...
Es mi van akkor, ha a tél is csapadékszegény lesz? Akkor bizony - fagymentes időben! - télen is ajánlatos öntözni. Ilyenkor különösen fontos, hogy a vizet a mélybe juttassuk, és ne a felszínt nedvesítsük Vagyis a tél folyamán csak egy-kétszer, de akkor jelentős mennyiséget adjunk. Különösen a fenyőfélék, ezek közül is a friss telepítésűek és a lomblevelű örökzöldek igénylik száraz teleken a pótlólagos vizet.
Azt szokás mondani, hogy télen a kert, a növények alszanak, s ilyenkor a kertész is pihen, felkészül a következő idényre. Ugy tűnik, a most következő tél aktívabb közreműködést, állandó figyelmet követel majd minden, növényeit szerető és óvó kertbaráttól!
Kommentek a bejegyzéshez