Nincs engedélyezve a javascript.

Témák

A Föld kertészeti jelentöséggel bíró növényei
A Pinus nemzetség
Általános
Balatoni Riviéra
Bambuszok
Bio növények
Borókák
Cédrusok
Ciprusok
Délközeli kertek
Egzóták a magyar kertekben
Energianövények
Érdekességek
Fenyők
Gyümölcstermö növények
Jegenyefenyők
Kerttervezés
Klimatológia
Könyvajánló
Lucfenyők
Mahóniák
Növényleírások
Növénytermesztési tanácsok
Pálmák
Pálmaliliomok
Tölgyek
Kiemelt írások
Hódi Tóth József

Török hegyről, magyar kertbe

Törökbúza (kukorica), török szegfű. Gránátalma, tulipán, rózsa, füge. Mind-mind vagy Törökországból, vagy a középkorban a török nép által került Magyarországra. Ha felkerekedünk, és szemügyre vesszük a török tájakat és kerteket, akkor - a botanikusok után, akik ezt már régen tudják - megcsodálhatjuk a gazdag növényzetet, tengerszinttől a hegyek magasságáig.





A sziklák karéjában Phillyrea latifolia



A változatos domborzat és a Földközi-tenger klímaenyhítő hatása segített sok növénynek átvészelni a szárazságot, vagy éppen a hideget. Ezért van az, hogy sokkal délebbi élőhelyük ellenére - különösen az utóbbi évtizedek tudatos honosítási munkája során - nem egyről derült már ki, hogy hazai kertjeink szép lakója is lehet.





Libanoni cédrus erdő a Taurusz-hegységben



Ha egy kicsit jobban megvizsgáljuk az anatóliai-fennsík vagy a tőle délre, kelet-nyugati irányban majdnem ezer kilométeren át húzódó Taurusz (Toros)-hegység klímáját, mindjárt megértjük, hogyan lehetséges mindez. Képzeljünk el egy majdnem olyan sík vidéket, mint a mi Alfóldünk, csakhogy átlagosan 600-1100 méter tengerszint feletti magasságon. Vegyük hozzá, hogy észak felől 1500 méternél nem magasabb hegyek övezik, amelyeken könnyen „átbuknak” a téli hideghullámok, amelyek az Urál és Szibéria felől törnek dél felé.



Ugyanakkor dél felől a már emutett Taurusz-hegység 3000 méternél is magasabbra emelkedő láncai sokszor útját állják a Földközi-tenger felől érkező „felmentő seregnek”, az enyhe fuvallatoknak. Ilyen feltételek mellett a tél itt nagyon kemény, de legalább csapadékot hoz, igaz, sokszor hóviharokat is, a nyár pedig hosszú, száraz és forró, mint egy tepsi fenekén. A Taurusz-hegység 1500 méter feletti részein április végén még sokszor méteres hóban várják a tavaszt a büszke libanoni cédrusok, amelyekről kevesen tudják, hogy sokkal jobban tűrik a telet, mint Libanonban élő testvéreik, és hogy sokkal többen vannak, mint alig néhány ligetben megmaradt libanoni társaik. Az Égei-tenger üdülőhelyei körül, vagy a Földközi-tenger gyöngyszemévé kiépült Antalya körzetében már februárban tavasz van, gyönyörű, odalátszó, hósipkás csúcsokkal körítve.





Októberben nyílik az Úphodeline taurica



Ezt, a kertész szemmel nézve paradicsomi vidéket mostanában veszély fenyegeti: a sivatagosodás. Egész Dél-Európa érzi ezt a problémát az Atlanti-óceántól a Kaukázusig, ezért tavaly szeptember óta az Európai Å°rügynökség (ESA) műholdas megfigyelési programja keretében felülről pásztázva a legkisebb felszíni változást, erdőtüzet, növénypusztulást, eróziót is azonnal észlelik.



A programhoz Törökország is csatlakozott, mivel az ő szárazságtűrő, helyenként félsivatagi növénytársulásaira is igaz, hogy igénytelenek ugyan, de nagyon sérülékenyek: az átlaghőmérséklet pártized fokos emelkedése vagy/és a csapadékmennyiség kismértékű csökkenése, az aszályos évjáratok szaporodása elindítja a tűrőképességük határán egyensúlyozó fajokat a kipusztulás felé. A Desert Watch (Sivatagfigyelő) programhoz - érdemes lenne ezen elgondolkodnunk - az egyelőre sokkal kevésbé veszélyeztetett Hollandia és Németország is csatlakozott.



Fotóink ízelítőt adnak a ma még létező szépségről, de megmutatjuk Anatólia csupaszra aszott tájait is. Minden olyan növény itthoni ültetésével, amely annak a vidéknek a szívós szülötte, nemcsak a sziporkázó dél hangulatát emeljük át kertjeinkbe, de élhető oxigént termelünk öntözési kényszer nélkül. Más szóval: tettünk valamit a dél-európai, benne a török, de a magyar vidék sivatagosodása ellen is.



Kommentek a bejegyzéshez