Csaknem minden nagyobb lombhullató tölgy-alakkörnek megvan a megfelelő zölden telelő típusa. Európa déli részén a cser (Quercus cerris), a molyhostölgy (Quercus pubescens), a kanári tölgy (Quercus canariensis) és a portugál tölgyek télizöld példányai fordulnak elő. Kisázsiában ez utóbbi tölgyfaj keleti rokonának, a cukortölgynek (Quercus infectoria), Ázsiában a változataiban hatalmas elterjedésű mirigyes tölgynek (Quercus glandulifera), Amerikában a Shumard-tölgynek (Quarcus shumardii) és a szeldelt levelű tölgy (Quercus falcata) déli rokonának, a floridai szeldeltlevelű tölgynek (Quercus laevis), a vízi és a fűzlevelű tölgyeknek (Quercus nigra, Quercus phellos) és a babérlevelű tölgy (Quercus imbricata) déli rokonának, a babértölgynek (Quercus laurifolia) ismert zölden telelő típusa, közöttük sok, különösen jó lombtartó példány.
Az Egyesült Államok Mexikói-öböl menti erdeiben, decemberben vagy januárban úgy érezhetjük, mintha csak késő ősz lenne. Amikor a fák többsége a juharok, a tupelófák, a bükk-gyertyán-komlógyertyán fák már rég lehullatták lombjukata, az ágakszürke tömegéből csak a tölgyek emelkednek ki sötétzöld koronájukkal. Közülük több, jó télizöld lenne nálunk is. Ehhez azonban nam elegendő a faj egy-egy példányának behozatala, hanem hazai szelekció szükséges, a nálunk is lombtartó típusokat hazai vetésből kell kiválogatnunk. Így kiemelhető lenne az a többség, amely csak az enyhe teleken tartja meg zölden lombját, keményebb hidegben a levelei elfagyva, szárazon maradnak a fán, akárcsa a hazai, száraz leveleivel lombtartó tölgyeken.
Mi lehet az oka annak, hogy éppen a tölgyek között van sok olyan vékony levelű, mérsékelt övi jellegű faj, amely legalábbis délen zölden, s északabbra szárazon tartja meg a lombját? Ez a lomb csak tavasszal, a tengely gyors vastagodásával pattan le a vesszőkről. Egyszerű következtetés lenne az, hogy a tölgyek egy része származástörténeti-vegetációtörténeti léptékkel mérve csak fiatalon lombhullató. Őseik (néhány millió évvel ezelőtt) örökzöldek voltak, így egyes példányokon, sőt származássorokban, populációkban enyhe éghajlaton „visszaüt” az örökzöld-télizöld jelleg. Ám sok más, a száraz lombját tavaszig szintén megtartó nemzetségnek, fajnak ez a télizöld-örökzöld jellegre való „visszaemlékezése” teljességgel hiányzik (a bükk, a gyertyán, a hikori dió, a platán). Igaz, hogy a Riviérán például a félig lekopaszodott példányok között egy-egy platánfa teljesen zölden áll december végén is, de nagyon valószínű, hogy még sok tízezer magonc felnevelése sem eredményezne egy télen is zöld platánt, bükköt vagy gyertyánt.
Ha figyelmesen járunk a tavaszi erdőben, a védett hajlatokban az avar alól itt-ott kikandikál egy-egy zölden telelt tölgycsemete. Ezek közül sok csak fiatal korában lombtartó, de talán lennének más példányok, amelyek később is megőriznék levelüket csakhogy az erdőben kicsírázó sok ezer csemete többsége elpusztul. Ezért az amúgy is ritka télizöld típusok fennmaradásának alig-alig van esélye.
Néha mégis előfordul példa erre Ambrózy-Migazzi István emlékezetes élménye az egykori Nyitra megyei Elefántiban, amikor februárban, a kocsmában melegedő favágók kalapján látott zöld tölgyágak vezették a télizöld cser (későbbi elnevezássel Quercus cerris ‘Ambrózyana’) felfedezésére, majd az ezt követő szorgalmas kiválogató munka az újabb honi télizöld, a ‘Migazziana’ molyhostölgy megtalálására.
A télizöld tölgyek felbukkanásának esélye nő az olyan területeken, ahol ezek előnyben vannak a lombhullatókkal szemben az enyhe tél kihasználásával. Itt a zölden telelés képességének örökletessé válását segítik a környezeti tényezők, és az örökzöld fajok részvétele a megporzásban.
A télizöd tölgyek feltárása még csak most kezdődik. Az angliai babérlevelű kocsányos tölgy (Quercus turneri), a lucombe paracser (Quercus hispanica ‘Lucombeana’), a Kew-hibridtölgy (Quercus × kewensis) Angliában, az Ambrózy-féle télizöld tölgyek idehaza - csak jelzik a lehetőségeket. Nagy szerepe van a kiválogató (szelekciós) munkának, valamint az örökzöld és lombhullató vagy télizöld tölgyek további keresztezésének. A még ki nem próbált fajok behozatalával és a magágyi szelektálással, illetve ezek örökzöld fajokkal való ellenőrzött keresztezésével nagy lehetőségek nyílnának a fatermetű, szép télizöld-félörökzöld fajok hazai megjelenéséhez.
Kommentek a bejegyzéshez