Tavaszi hagymások: vásárlási és ültetési tippek

Az előző részben: tavaszi hagymások ideális ültetési ideje (a legtöbb helyen: október).

Megjelentek a héten a virághagymák a kereskedelem kínálatában, az árak tasakonként 250 Ft és 2500 Ft között szóródnak, így azt hiszem, megéri kicsit körbejárni ezt a témát is. Mi okozza az óriási árkülönbségeket? Mit kapunk a pénzünkért? Hogyan ültessük el a virághagymákat, hogy a legjobbat hozzuk ki belőlük?

Kertipar: virághagyma-termelés Hollandiában. Kép: Cupboards Online

Árak, méretek

Magától értetődőnek tűnik, de sietős vásárlás közben nem árt erre emlékezni: mindig nézzük meg, hány hagyma van a csomagban. Egyes cégek 5 darabos, mások ránézésre ugyanolyan, de 10 darabos tasakokat dobnak piacra, sőt kaphatók 50 darabos, többféle virágból összeállított kollekciók is. Akkor kapunk reális képet az árakról, ha egységárakat hasonlítunk össze.

Egy másik tényező, amit figyelembe kell venni: a hagyma mérete. Minél nagyobb a virághagyma, annál jobb minőségűnek számít. Itt is, mint a kertészeti termékek jelentős részénél, a több éves nevelgetést, a szakértelmet és a jószerencsét fizetjük meg. Például tulipánhagymák esetén a legalább 14 cm körméretre felhizlalt példány számít extra minőségnek, ebben a kertész sokévi munkája van, ennek megfelelően az ára is csillagászati. Tudomásom szerint Magyarországon ilyet nem is forgalmaznak, nincs rá fizetőképes kereslet. (Orosz milliárdosok és arab olajsejkek veszik a londoni kertjeikbe - mondja az ismerős holland kertész.) A 12 cm-es körméretnél nagyobb tulipánhagymák kiváló minőségűek, a 10-12-es sávban lévők pedig jónak, közepesnek számítanak. Tíz centinél kisebb körméretű tulipánhagymának még neveldében a helye, nem fog értékelhető virágot hozni, ráadásul az ilyen áru származási helyéről csak annyit tudhatunk biztosan, hogy nem a legjobb holland kertészetekből érkezett, mivel Hollandiából tilos ilyen kicsi tulipánhagymát exportálni. Ez alól kivételt képeznek a botanikai ("vad") tulipánok, amelyekről írok majd a következő bejegyzésben.

Összefoglalva tehát azt látjuk, hogy a kereskedelemben a virághagymák árcsoportok szerint vannak osztályozva, ha azonos virágfajtából az egyik tasak drágább, mint a másik, akkor vagy több, vagy nagyobb méretű hagymát fogunk találni benne. Megéri-e a drágábbat venni? És mit tegyünk, ha csak a közepes minőséget tudjuk megfizetni?

Az ágyás a háttérben lévő építmény színével harmonizál. Kép: Scorpions and Centaurs

Hozzuk ki a maximumot az olcsó hagymából!

Elvileg az ellenőrzött minőségű hagymákból mérettől függetlenül jövő tavaszra virág lesz, ha meg nem eszik a pockok. A kritikus a második év, ekkor ugyanis könnyen előfordulhat, hogy a növény virágzás helyett fiókhagymák nevelésébe kezd. A cél tehát az, hogy virágágyásainkban megakadályozzuk a fiókhagyma-képződést, ezt pedig viszonylag egyszerűen megtehetjük: ültessük őket az ajánlottnál mélyebbre. Pontos számokat lehetetlen megadni, mert a kívánatos ültetési mélység nagyban függ a fajtától, a talaj típusától és a kertünk elhelyezkedésétől is (hidegzóna). A csomagoláson egy átlagos ültetési mélység van feltüntetve (kb. a hagyma magasságának kétszerese), ebből kiindulva kezdhetünk kísérletezni.

Ültessünk pár hagymát az ajánlott mélységbe, párat kicsit lejjebb, mondjuk a hagyma-magasság háromszorosának, négyszeresének megfelelő mélységbe, és készítsünk feljegyzéseket. A sikeres hagymás kertészkedés legnagyobb titka az, hogy dokumentáljuk, pontosan mit hová tettünk, és milyen mélységbe. Ha csak 'gondolomra' ültetünk, tavasszal már csak az emlékeinkre hagyatkozhatunk. Biztos, hogy ebbe a sarokba 20 rózsaszín tulipán került? Pontosan hová? Biztos, hogy ugyanolyan mélységbe kerültek a hagymák, mint a kert másik sarkában lévők? Az ültetés dokumentálása segít abban, hogy megismerjük a kertünk adottságait és a virágfajtákat, a tapasztalatok birtokában pedig a következő évben finomíthatunk az ültetési stratégiánkon.

Ilyen extravagáns beültetésnél az egységes színvilág a nyerő. Kép: floato

Nálam nagyon homokos talajban a soha fel nem szedett Darwin-hibrid tulipánhagymák most kb. ásónyomnyi, azaz 30 cm-es mélységben vannak. Nem szaporodnak, évről évre megbízhatóan virágoznak. Ha azonban szaporítani szeretném őket, akkor az eljárás az, hogy nyár elején felszedem, majd ősszel sekélyebb mélységbe visszaültetem őket. Az erősebb téli fagyhatás, a nagyobb hőingadozás, és az, hogy a virágnak kevesebb elraktározott tápanyagot kell fordítania arra, hogy a felszínre törjön azt eredményezi, hogy a növény fiókhagyma-termelő üzemmódba kapcsol.

Fajtaazonosság, vírusmentesség

A hagymák mérete tehát egy fontos minőségi információ, de korántsem az egyetlen szempont, és ügyes ültetéssel a kisebb hagymákat is megbízható virágzásra, vagy ha éppen azt szeretnénk, akkor szaporodásra lehet bírni. A méret mellett azonban nagyon fontos még a fajtaazonosság és a vírusmentesség is. A kereskedelemben kapható, szinte kizárólag holland eredetű hagymákkal fajtaazonosság szempontjából nem szokott gond lenni, viszont még ellenőrzött minőség esetén is előfordul, hogy nem olyan színű lesz a virágunk, mint amilyet a képeken feltüntettek. Elsősorban a tulipánra jellemző az, hogy genetikailag elég labilis, az anyahagymáról leváló kis fiókhagymák örökítő anyaga mutáció miatt sokszor nem azonos a szülő génállományával. Ez az instabilitás egy nagyon hasznos tulajdonság, mert így tudtak a kertészek annyiféle gyönyörű fajtát kinemesíteni. Másrészt viszont a genetikai változás a gyakorlatban többnyire azt jelenti, hogy a növény "visszaüt" arra az ősére, amelynek mutációjaként az új fajta létrejött. Ilyenkor a vágyott különlegesség helyett egy teljesen átlagos megjelenésű, közönséges tulipán jelenik meg a kertben, a vásárló pedig csalódott.

A legjobb családban is előfordul… Kép: thepismire

Az efféle genetikai változásokat méginkább elősegítik a vírusok – egy korábbi bejegyzésben már írtam arról, hogy a XVII. századi nevezetes holland tulipánmánia is olyan "különleges" virágok miatt tört ki, amelyek lenyűgöző mintázatát valójában betegség okozta. Azóta a holland kertészek nagyon figyelnek arra, hogy az állományaikat vírusmentesen tartsák. Többnyire nem is a vásárolt hagymák problémásak, hanem a kertünkben, vagy a környékünkön már jelen lévő vírusok, amelyeket aztán a rovarok, apró talajlakó élőlények áthordják az új növényeinkre.

Sajnos az ilyen genetikai eltérésekkel hobbikertészként nem nagyon tudunk mit kezdeni, ezt be kell kalkulálni a játék költségei közé. Ezért is izgalmas a hagymás kertészkedés, mert ilyen sok bizonytalansági tényezővel kell számolnunk. Annál nagyobb az öröm, amikor megjelennek a virágok, és tényleg olyanok, mint amilyet vásárláskor a fotón láttunk. :)

Maradék anyag?

Még egy dolog, amivel nem árt tisztában lenni: a virághagyma-ipar legjobb vásárlói a parkászati cégek, amelyek egy tételben, nagy mennyiségben vásárolnak. Az ilyen megrendelők igényeinek megfelelő, újabban kinemesített fajták jellemzője, hogy a virágok közterületre is problémamentesen kiültethetők: erős szárúak, esőben-szélben sem dőlnek, teljesen egységes megjelenésűek. Elvirágzás után ezeket eltávolítják a parkokból, és mást ültetnek a helyükre, tehát nem fontos az, hogy évről évre visszatérően virágozzanak. Ezért számos fajta lényegében "egynyári" virágként viselkedik. A virághagyma-szezon végén a parkász cégek által fel nem vásárolt maradék hagymákat ömlesztett kiszerelésben lehet megvenni Hollandiában - ügyes vállalkozók ezeket behozzák az országba, úgy-ahogy szétválogatják, csomagolják, és piacra dobják. Ha feltűnően olcsó virághagymával találkozunk, akkor számolni kell azzal, hogy esetleg nem olyan fajta, mint mondják, és legfeljebb egyetlen szezonban fog virágot hozni.

Szép kontraszt a háttérben lévő örökzöldekkel. Kép: ukgardenphotos

Tárolás

A megvásárolt hagymákat az ültetésig fénytől védve, szellős helyen tároljuk, és pár naponta forgassuk meg. Négy-hat hétig nem lesz baja - amúgy is hónapokkal ezelőtt felszedték, azóta rakosgatják, csomagolják, szállítják, és aztán hetekig áll az áruházban a polcon - egyedül arra kell figyelnünk, hogy penész, rothadás meg ne támadja őket. Ne a párás konyhában tároljuk a tasakokat, hanem levegős fészerben, esetleg garázsban. Akik arra esküsznek, hogy azonnal a földbe kell tenni őket, tegyék nyugodtan, de a rothadást okozó organizmusok ugyanúgy jelen vannak a talajban, mint a fészerben, plusz van még mellettük száz másik veszélyforrás, szerintem egyáltalán nem biztos, hogy jobban járnak. Viszont a tavalyról megmaradt hagymák nagy valószínűséggel tényleg nem fognak kihajtani, mert kiszáradtak - a virágmaggal ellentétben nincs több éves szavatossági idejű virághagyma. Ha november közepéig nem tudtuk a megvásárolt hagymákat a földbe juttatni, akkor hajtassuk őket téli dekorációnak, nincs értelme jövő évre eltenni őket.

Elhelyezés

Olyan helyre, ahol ősszel és tavasszal rendszeresen megáll a víz, nincs lefolyása, nem érdemes hagymásokat ültetni, mert befulladnak, elrothadnak. Szintén problémás az örökzöld árnyaskert, ahol nem kapnak elég fényt. Lombhullató fák alatt már lehet próbálkozni, mert vége lesz a tavaszi virágszezonnak, mire bezárul a lombkorona.

A legjobb terület a hagymások számára a jó vízelvezetésű, könnyű talaj, és a sok napfény. Ilyen helyen csak arra kell figyelni, hogy olyan háttér elé kerüljenek, ahol jól érvényesülnek a színek. Nagyon szépen mutatnak például örökzöldek napsütötte előterében. Ha házfal, kerítés mellé, előkertbe ültetjük őket, akkor válasszunk az építmény színéhez illő színű virágokat. Ha többféle virágot vegyesen ültetünk, akkor az alacsonyabbakat előre, a magasabbakat hátra tegyük, ezen kívül a színekkel is érdemes visszafogottan bánni. Két-háromféle szín általában elegendő, különben kaotikus lesz a látvány. Ha csak egyféle virágot ültetünk, bátrabban lehet keverni a színeket. Konténeres ültetésnél vegyük figyelembe az edény formáját: a lapos, kerek edényben rövid szárú, a magas, keskeny edényben hosszú szárú virág mutat legjobban.

Ami a tulipánokat illeti, a fehérek és sárgák szembe-fényben, az ettől eltérő színűek ellenfényben a legszebbek, ha van rá lehetőségünk, ezt is vegyük figyelembe.

Az edény magasságához, formájához, stílusához illeszkedő beültetés. Kép: Canadian Gardening

Ültetés

Miután tehát megterveztük az ágyásainkat fajták és ültetési mélység szerint, ássuk ki az ültetőgödröket. Apró hagymák esetén nincs szükség gödörre, a vetőmaghoz hasonló módon kezelhetjük őket.

Gyakran elhangzó tanács, hogy tegyünk a hagymások alá homokot vagy kavicsot, mert ez javítja a vízelvezetést. Ez is egy városi legenda: ha emlékszünk még arra, amit az iskolában tanultunk a felületi feszültségről és az adhézióról, akkor könnyen belátható, hogy a kavicsréteg nemhogy javítaná, hanem egyenesen rontja a vízelvezetést, mivel gyakorlatilag vízzáró rétegként viselkedik. A vízcseppek hozzátapadnak a talaj apró szemcséihez, a levegős kavicsréteg pedig nem tudja őket magához vonzani. A víz előbb teljesen feltölti a felső réteget, és csak utána kezd majd leszivárogni.

(Ez egyébként cserepes növényekre is igaz: ha a jó vízelvezetés a cél, akkor netegyünk a cserép aljára "drenázs"-réteget, mert pont az ellenkező hatást érjük el vele…)

A hagymákat sose nyomjuk be erővel a talajba, hanem a kiásott ültetőgödör aljára helyezzük csúcsos végükkel felfelé. Ültetés után lehetőleg ne járkáljunk az ágyáson. A gödör aljára nem szükséges semmilyen talajjavítót tenni, a megvásárolt hagymákban elegendő tápanyag van ahhoz, hogy jövőre kihajtsanak. Ha több évig nevelünk ugyanazon a területen hagymásokat, akkor érdemes novemberben, a fagyok előtt komposztot szétteríteni a talaj felszínén, majd mulcsréteget tenni rá. A mulcs csökkenti a hőmérséklet-ingadozásokat, és ha szerencsénk van, megakadályozza, hogy egy erősebb januári melegfront hatására a hagymák "beinduljanak", majd utána a hajtások elfagyjanak.

Ezek tehát szerintem a legfontosabb szempontok vásárlásnál és ültetésnél. A bejegyzés-sorozat holnapi, befejező részében bemutatok néhány, a hazai kereskedelemben is kapható fajtát, és elmondom, hogy melyiket tartom jó választásnak. 

Kompozíció két színre: sárga és lila. Kép: Art Úpirations