A csupán az északi féltekén élő és nagy formagazdagságú borókafélék közül a szír boróka messze kitűnik megragadó külső tulajdonságaival, nagyfokú tűrőképességével és ősi jegyeivel.
Szépen fejlődő, egészséges, fiatal példányai láttán szerencsére már több is van belőlük hazánkban sok kertkedvelő fogadja meg, hogy mindent feltesz a megszerzésére. A fiatal szír borókák karcsúságukkal, a borókáknál szokatlanul széles, húsos tűleveleikkel, üde zöld színükkel, szinte sugárzó életerejükkel tűnnek ki. A 10-12 m-re is megnövő idős példányok pedig szép kúpos termetükkel, a tűk belső oldalának sztómacsíkjaitól csillogóan ezüstös, egyébként szürkészöld, tömött lombozatú koronájukkal keltik fel a figyelmet. Minden leírásnál többet ér azonban, ha megcsodáljuk az Ábrahám-hegyi Folly-Arborétumban felnőtt, Európa szerte számontartott gyönyörű példányát. A termős fákat a borókáknál megszokott apró tobozbogyók helyett a maga nemében hatalmas, kisebb diónyi, hamvas tobozbogyók díszítik. A porzós példányok tobozvirágzatai az ugyancsak megszokott, levélhónalji, egyesével álló porzós tobozkák helyett örvösen nyeles csomókban jelennek meg. A toboz húsos-hamvas külső burkán világosan felismerhetők a tobozpikkelyek forradási vonalai. A mogyorónyi nagyságú, kemény héjú mag 3 rizsszem méretű magbelsőt őriz (Eme különös, ősi tulajdonságai miatt sorolták a szír borókát sokáig, külön nemzetségben, Arceuthos néven).
Fő termőhelyén, Kis-Ázsia déli vidékein száraz nyarú, a mienknél valamivel enyhébb telű, sziklás-kopáros, soha be nem erdősödő hegyoldalakon él, hol libanoni cédrus és ciliciai jegenyefenyő ritkás erdeiben, hol lombhullató vagy örökzöld tölgyesek kísérőjeként tűnik fel, olykor más borókákkal vagy cserjefélékkel társul, néhol pedig erdőszerű állományt alkot. Néhány ponton még Szíriában és Dél-Görögországban is fellelhető.
Bár a termőhelyi egyedek többsége is formás, tiszteletet érdemlő fává nő, a szír boróka igazi szépsége, tömött lombozata és karcsú termete az átlag európai klímában határozottabban mutatkozik meg. A nálunk 1970 óta több helyen nevelt fiatal példányai kitűnően bírják a hideget és szárazságot, noha gyorsabb növekedést a nyár első felében rendszeres vízadagolással célszerűen láttuk elősegíteni.
Szubmediterrán hangulatú kertek számára alig ajánlhatnánk szebb borókafélét. Szinte „ciprusalkatú” termetéhez ökológiailag is jól illenek a különféle egyéb borókák (több fajjal őshazájában is társul), de a közelébe ültetett tűztövis (Pyracantha coccinea), babérszuhar (Cistus laurifolius), jeneszter (Spartium junceum) és különféle félcserjék (Santolina, Lavandula, Salvia) teremtik számára a legstílszerűbb (délszaki) környezetet. Száraz lejtőkön is megél, de ilyen helyekre csak előnevelt példányait ültessük, mert víz nélkül eleinte igen lassan nő. Kertészeti meghonosítása, majd szelekciója a jövő szép és hálás feladatai közé tartozik.
Kommentek a bejegyzéshez