Sziklakert és ˛sziklakert˝

Miközben mind többen kapnak kedvet sziklakertépítéshez, sokan végül csak ˛sziklakert˝ gazdái lesznek. Az idézőjelek itt vészjelzések: időt, anyagot, fáradságot, sokszor pénzt sem kímélve a létrehozott mű ellentmond mindannak, amit a természet sziklakibúvásos domboldalain, szurdokvölgyekben, szakadékok sziklaperemein láthatunk.

Bal oldali kép: Speciális ˛szurdokkert˝, Fitocenter, Portáz. Az építés után 2-3 ével érik el a növények igazi hatásukat.

A kertépítészet eredetileg a természettől leste el ezt a kertelemet s az említett helyeken vadon tenyésző növényeket emelte át, mintegy stilizálva azt, amit a szem az eredeti élőhelyeken szépnek talált. A csupán idézőjelet érdemlő sziklakertekkel - elsősorban - nem az a baj, hogy ellentmondanak az esztétika szabályainak, hanem az, hogy a növények számára nem teremtődnek meg azok a létfeltételek, amelyek évmilliók alatt miniatűr ékszerekké formálták őket.

Sokszor hallani, hogy a sziklakerti növények igénytelenek. Valójában arról van szó, hogy speciális igényűek. A nálunk sziklakertekbe ültetett növények alapvetően két nagy csoportba sorolhatók. Egyrészt magashegységi, nemcsak sok talajnedvességet, hanem állandóan párás levegőt is igénylő, ugyanakkor laza, kőtörmelékes, sovány talajt kívánó fajokról van szó. Ezeket nálunk az átlagos csapadékú években igen nehéz szépnek megtartani: a nyári forróság és a magas hegyekhez képest kevés ultraibolya sugárzás nagyon megviseli őket.

A másik nagy csoport a hazai vagy a mediterrán vidékek száraz, napsütötte kopárosainak növényei, amelyeknek talajigénye azonos az előzőekével, ámde a föld és a levegő szárazságát szinte végtelenségig tűrik. Csapadékos, enyhe teleken ezért rothadásra hajlamosak, különösen a sűrűn növő, párnás, gyepesedő fajok.

Jobb oldali kép: A meredek lejtőt párnás növények borítják, a kövekkel együtt fogják a talajt, védik a lemosódástól. Budakeszi, házikert

Az elmondottakból két következtetést kell levonnunk. Az egyik, hogy kötött, agyagos talajon földcserével vagy legalább 30 centi vastag feltöltéssel kell a jó vízelvezetést megoldani. A másik lényeges dolog, hogy a magashegységi és a száraz vidékek növényeit nem szerencsés keverni, mert vagy az egyik vagy a másik csoport rosszul fogja érezni magát és ennek pusztulással adja tanújelét.

A sziklakert elnevezés némileg fennhéjázó, hiszen legtöbbször nincs lehetőség valódi sziklák beszerzésére és beépítésére. Mindenesetre arra kell törekedni, hogy a kövek (nem betonelemek!) mérete minél nagyobb legyen. Annál tökéletesebb illúziót sikerül majd teremteni. Egy sziklakert csak egyféle kőből álljon: a természetben sem keveredik például az édesvízi mészkő a vulkanikus andezittel.

A kövek mindig súlyosabb felükkel kerüljenek a talajba, úgy, ahogyan a lejtőkön leguruló kövek végül megállapodnak. Soha ne lehessen alájuk látni, legalább egyharmadukkal kerüljenek a föld felszíne alá. Talán meglepő, de ettől nem kisebbnek, hanem éppen nagyobbnak fognak látszani.A sziklakert nem való a teljesen sík alföldi vidékekre. Ugyanúgy nem illik a tájba, mint az alpesi faház. A szelíd dunántúli dombságokon, középhegységeink körzetében viszont nagyon is a táj hangulatába illeszkedik.

Nemcsak a költségek miatt, hanem a tájidegenség elkerülésére is célszerű Kőszeg környékén például csatári kristályos palából, Veszprém közelében szépen érett dolomitból, a Dunakanyarban viszont sötét andezitből építeni, hiszen ezek a környék jellegzetes kövei.

Bal oldali kép: Sziklakert, kerti tó előtérrel. Kő, víz, növények - természetes anyagok, terímészetközelíség. Fitocenter, Pomáz

Akinek van rá lehetősége, keresse meg a vidék jellegzetes, sziklakibúvásos helyeit s onnan lesse el a kövek elhelyezkedését, a köztük spontán megtelepedett növények jellegzetességeit. A természet mindig természetes, s ami természetes, soha nem lehet a növények igényeinek, a klímának ellentmondó.

Figyelmes szemlélődéssel azt is megláthatjuk, hogy a természet sziklakertjeinek terepalakulása, a lejtők mindig konkávak, vagyis a magas pontoktól lefelé haladva nem felénk dudorodók, hanem ˛horpadtak˝. Ennek nemcsak esztétikai jelentősége van, hanem kertünkben ilyen terepalakítással érhetjük el, hogy a tőlünk távolabb kerülő növények is láthatók maradnak, a tér pedig nagyobbnak fog látszani, minden kert kisebb, mint ahány növényt szeretnénk elhelyezni benne. A terep szükséges átalakítása, a laza talaj elterítése, a kövek stabil elhelyezése a helyes építési sorrend. Ezt kövesse néhány hetes szünet, hogy a friss földnek legyen ideje ülepedni és legvégül következzen az ültetés.

A növények méreteit - nem az ültetéskorit, hanem a néhány évvel későbbit, - a virágok színét, a virágzási időpontokat a vásárlás és ültetés előtt tanulmányozzuk és minél gondosabban válogassunk, egyeztessünk. Egy több száz négyzetméteres sziklakertben még a 3 méteres (20 éves) fenyő sem túl nagy, de egy kővályú másfél négyzetméterén csak maroknyira növő, alacsony miniatűrök lehetnek tartósak és arányosak a rendelkezésükre álló térrel. Képeinken sokféle megoldást, különböző klímákban többféle kő- és növényalkalmazást mutatunk be. Mindegyik annak a példája, hogy a meglehetősen babramunka olyan kompozíciókat hozhat létre, amelyek egy cserjefolthoz képest drágák ugyan, de egyrészt ezt igazi szépséggel honorálják, másrészt legtöbbször egyáltalán nem drágábbak, mint a botcsinálta kertépítők által elkövetett ˛sziklakertek˝.