A kókuszpálmán kívül sok más úszótermésű növényt ismerünk. Ha ezek nem lennének, akkor az óceánok világtól elzárt, távoli szigetein nem lenne buja növényzet.
Ilyenek a déli félteke trópusi tengerpartjain és a mangrovékban élő Scaevola fajok. Óriási elterjedésüket annak köszönhetik, hogy termésük hosszú ideig, egy évig is úszkálhat a vízben anélkül, hogy csírázóképességét elvesztené. Ezalatt igen messze sodródhat„ nagyon elterjedhet. A mangrovékban más különleges növények, így elevenszülők is élnek.
A mangrove, ez a semmihez sem hasonlító, furcsa erdő, az elmocsarasodó trópusi tengerpartok, sekély lagúnák, kevert sós vizű folyótorkolatok jellegzetes, gyökerekre támaszkodó, fás iszapnövényzete.
Dagálykor a tengervíz gyakran a sós iszapban gyökerező, alacsony fák lombkoronájáig ér. A különleges környezeti viszonyok nem mindennapi alkalmazkodásra késztették az itt élő növényeket. S bár a fajokat tekintve a mangroveerdők eltérőek az Óvilágban és az Újvilágban, de életrevalóságból egyformán jól vizsgáznak.
Hajtás eredetű oldalgyökerekkel, ún. támasztógyökerek sokaságával pányvázzák ki törzsüket, hogy a laza iszapban el ne dőljenek. Gyökérfulladás ellen a talaj felszíne fölé légzőgyökereket növesztenek. Ezek és a támasztógyökerek egyaránt képesek az oxigént raktározni, s így dagálykor is lehetséges a gyökérlégzés.
S mivel a lehulló, iszapba süllyedő termés sem tudna oxigénhiányban kicsírázni, a mangrovefák a növényvilágban oly ritka valódi elevenszüléssel (viviparia) alkalmazkodtak a különleges termőhelyhez.
Az érett termés nem hullik le az anyanövényről, hanem az egyetlen magban fejlődő, hatalmas embrió már az anyanövényen kicsírázik, és jellegzetes fél-, sőt egyméteres, buzogányszerű, csíra alatti, vaskos szárképletet fejleszt. A lehulló fiatal csíranövény ezzel rögzül az iszapba, de nem süllyed bele, mert a hajtáskezdemények csokrai az iszap felszínén tartják. A csíranövényke addig tutajozik, amíg a dagállyal alkalmas helyre sodródva, gyorsan növekvő gyökerével rögzülve, megtelepszik.
A mangrovenövények biológiai szempontból a kókusznál is különlegesebbek, de gazdaságilag nem olyan jelentősek. Kemény, szívós fájukból kikötőket építenek, minthogy az a vízzel szemben ellenálló és a hajófúróféreg (Teredo-kagyló) sem tud kárt tenni benne. Egyes fajok (Rhizophora mangle) magas (25-30%) tannintartalma fontos csersavforrás.
A valódi elevenszülés a növényvilágban igen ritka. Sokszor találkozunk azonban az elevenszüléshez nagyon hasonló, olyan vegetatív szaporodásmódokkal, amikor a fiatal csíranövény ugyancsak az anyanövényen sarjad ki. Mivel azonban nem magból, hanem rendszerint járulékos rügyekből keletkezik, álelevenszülésnek nevezik. Ilyen hazánkban a gumósperje egyik változata (Poa butbosa f. vivipara). Ennek füzérkéiben a virágok helyén gyakran sarjrügyek keletkeznek, amelyek az anyanövényen új növénykévé hajtanak ki, s ezáltal az egész buga ellevelesedik. A gumósperje sziklás lejtökön és az alföldi száraz réteken gyakori növény.
Kommentek a bejegyzéshez