Nincs engedélyezve a javascript.

Témák

A Föld kertészeti jelentöséggel bíró növényei
A Pinus nemzetség
Általános
Balatoni Riviéra
Bambuszok
Bio növények
Borókák
Cédrusok
Ciprusok
Délközeli kertek
Egzóták a magyar kertekben
Energianövények
Érdekességek
Fenyők
Gyümölcstermö növények
Jegenyefenyők
Kerttervezés
Klimatológia
Könyvajánló
Lucfenyők
Mahóniák
Növényleírások
Növénytermesztési tanácsok
Pálmák
Pálmaliliomok
Tölgyek
Huber Kálmán

Olajfa szabadföldi tartása Magyarországon

259420752_277215187752506_2015414025188142276_n-1.jpg




Az elmúlt 1-2 évtizedben már felhalmozódott annyi tapasztalat az olajfa magyarországi telepítésével kapcsolatban, hogy bátran kijelenthető, ha helyes a fajtaválasztásunk és az ország legenyhébb telű vidékeinek egyikén van a kertünk, akkor ültethetünk olajfát a kertünkbe.

Ne feledjük, csak akkor van esélyünk, ha kertünk hazai viszonylatban a lehető legjobb mikroklímában van. Ennek megfelel Budapest belvárosa (hősziget), illetve a budai hegyoldal védettebb részei, vidéken pedig középhegységeink déli lankái és a Balaton északi partvidéke.

Általánosságban elmondható, hogy a legideálisabb fekvés domb-és hegyoldalaink dél felé néző hegyláb felszínének magasabb térszínei , ez hazánkban általában 200-300 m-es tengerszint feletti magasságot jelent, tehát 100-200 m-el a síkság fölött. A tengerszint feletti magasságnak elsősorban a leghidegebb éjszakákon (derült égbolt-szélcsend-hóval borított felszín) van jelentősége, amikor a lejtőkről lefolyik (nem marad ott) a hideg levegő, mivel nehezebb mint a meleg levegő, így folyik mint a víz.

A Villányi-hegység déli oldalán, 197 m tengerszint feletti magasságban (nagyjából 100 m-el a Drávamenti-síkság felett) végzett több mint 20 éves meteorológiai mérések során a leghidegebb telek, leghidegebb éjszakáin több alkalommal mértünk 10-15 Celsius fokkal melegebbet, mint lent a síkon!



Meteorológiai ismeretek, adatok hiányában sokat segíthet a döntésünk meghozatalában, ha a kertünkben, vagy a környéken vannak bizonyos délszaki indikátor-növények, mint pl: a fügebokrok, mert ha azok akár évtizedes viszonylatban sem szenvedtek fagykárt, akkor jó eséllyel lehet olajfánk a kertünkben.

Nyugati szakirodalmak és a saját tapasztalataink alapján a következő fajták a leghidegtűrőbbek:

Aglandaou, Bouteillan, Mouflal nevű francia fajták, az olasz Nostrale di Rigali és a baszk Arroniz fajta.

Ezek nagyon ritka fajták, mert a mediterrán országokban nem a leghidegtűrőbb fajtákat szaporítják nagy számban, hanem legbőtermőbbeket. Ezért nehéz beszerezni őket, de ragaszkodjunk ezen fajtákhoz, mert hosszú távon csak ezek lehetnek sikeresek nálunk!

Ha már sikerült beszereznünk valamelyik fajtát, a gondozásukkal is sokat tehetünk a siker érdekében.

A kora tavaszi kálium műtrágyázás erősen javasolt, hogy egy életerős, jó vitalitású, erős szövetű növényünk legyen. Továbbá mindenképpen öntözzük nyáron, hiába egy szárazságtűrő növényről van szó, de ezzel meghatározzuk, hogy nyáron fog fejlődni, új hajtásokat hozni és még véletlenül sem ősszel, amikor még lehet elég hő és víz (csapadék) a növekedéséhez, de ideje már nem lesz beérlelni a friss hajtásait, ami a hidegtűrésen sokat rontana.

Nem utolsó sorban ne ragaszkodjunk a mediterrán térségben megszokott egy törzses, fa formához, hanem szerencsésebb nálunk a több törzses, bokor forma mert a legnagyobb lehűlésekkor, derült, kisugárzásos éjszakákon, sokat véd az örökzöld lombja, ha közelebb van a talajhoz, mintha több méteres magasságban.

Érdemes megfogadni a fenti tanácsokat, mert ezek több évtizedes tapasztalatokon alapulnak és már elmondható, hogy az ország több pontján vannak pozitív példák. A Mecsek-, a Villányi-hegység és a Szent György-hegy déli oldalán több mint 10 éve működnek ezek a fajták!

A Villányi-hegység déli oldalán érik az olajbogyó - A kép a szerző magánarborétumában készült 2021.11.23-án.

Kommentek a bejegyzéshez