A nagy találkozás

Amikor Magyarországon március végétől olyan aszály alakul ki, hogy 20-30 centis búzát kell aratni, a kukorica, a napraforgó pedig sok helyen ki sem tudott kelni a porszáraz talajban, akkor be kell látni: a világ kicsiben és nagyban iszonyatos sebességgel megváltozott, és már soha többé nem lesz olyan, mint két éve, öt éve, ötven éve.

Nálunk még alig ismert Syringa pekinensis virágzáskor

A klímaválság mind gyakoribb szélviharai úgy döntenek ki faóriásokat, ahogyan a gazdasági válság évszázados bankházakat és „superbrand”-nek számító óriásvállalatokat. A kerttulajdonosok és elitjük, a kertbarátok körében viszont még nem tudatosodott: az ő mikrokörnyezetükben is mindörökre véget ért egy korszak, és valami teljesen új következik.

Mi jellemezte az utóbbi évtizedek kertészkedését? Gyakorlatilag ugyanaz, mint az élet, azon belül a fogyasztás egészét. A technika és a tudomány új meg új vívmányai fergeteges gyorsasággal vonultak be a hobbikertészek életébe és tevékenységébe is, megkönnyítve és meggyorsítva, hatékonyabbá téve a munkát. A faiskolák intenzív nevelési és szaporítási módszerekkel tömegtermeléssé, „futószalag-munkává" tették az új meg új növényváltozatok előállítását^. A tápoldatok, új típusú műtrágyák, növényvédő szerek, növekedési hormonok, stimulátorok, gyomirtó szerek mikrokémiai laborokká kezdték átformálni a kerteket, egyúttal ellenőrizetlen és ellenőrizhetetlen környezetszennyezővé is. A versengő öntözőrendszer-márkák kivédték, és távol tartották a kertektől a mind gyorsabban romló klíma szélsőségeit, eltompítva a veszélyérzetet, azt a látszatot táplálva, hogy a technika megoldja a melegedő és száradó klíma okozta gondokat.

Akár 30 cm hosszú tűleveleivel és jó szárazságtűrésével nagyon hiányzik a magyar kertekből a Pinus sabiniana

Mind több anyagot, ipari terméket, szerelvényt, kemikáliát, vizet és energiát igényelt a kert, mindezek előállítása pedig - az iparban - egyre több nyersanyagot és energiát. A feldolgozási-szállítási-értékesítési folyamat, majd pedig a kertekben a működtetés energia- és nyersanyagigénye megállíthatatlanul növekedett, vele párhuzamosan pedig a káros melléktermékek, feleslegessé váló csomagolóanyagok, a növekvő szén-dioxid-kibocsátás, vagyis a környezet fokozódó szennyezése és a klíma további „rongálása”. Az a paradoxon állt elő, hogy az ember pihenése, kikapcsolódása, egészséges lakókörnyezetének - mint a kerti zöldövezet - megteremtése és fenntartása maga is a további klímaromlás és környezetszennyeződés kiváltója és fokozója lett.

Ez az a folyton növekvő, egyre több természeti erőforrást faló, egyre gyorsuló, rossz köröket bővítve újratermelő modell, amely a világgazdaságban ugyanakkor került válságba, amikor a klíma válsága is egyértelműen érzékelhetővé vált most már a mindennapokban is, nemcsak a tudósok diagramjaiban és riasztó prognózisaiban. Ez már nem az a tíz-tizenöt évvel ezelőtti boldog időszak, amikor a zöldek, a környezetvédők - úgymond - csak riogatnak és túloznak. Az áprilisi 30 fokok és a 200 milliméternyi csapadékhiány két hónap alatt (a hazai éves átlagmennyiség majdnem fele!) nem a ködös jövő bizonytalan jóslata, hanem a jelen kemény figyelmeztetése, amely itt van a kertjeinkben is, nemcsak a szántóföldek búzavetéseiben okozta károkban. Ez a nagy találkozás: A GAZDASÁGI VÁLSÁG ÉS A KLÍMAVÁLSÁG ÖSSZETALÁLKOZÁSA. Mind a kettőben „benne van a kezünk", mert fenntarthatatlan erőforrásokat, energiahordozókat öngyilkos módon „lerabló", majd pedig nem létfontosságú, másképp is elérhető célok érdekében pazarló gazdaságműködési modell van mindkettő hátterében.

Egyre gyakrabban találkozhatunk vele - Poncirus trifoliata

Másképp is elérhető célok - mit jelent ez? Mit jelent ez a házikertek, a hobbikertek, a díszkertek esetében?

Vannak olyan gyümölcsfajok és fajták - a régi tájfajták és az új, rezisztens szelekciók között is - amelyeket nem kell „agyon" permetezni, tápoldatozni, műtrágyázni, még öntözni sem. Vannak olyan dísznövények - az évelőktől a lombos fákon át a fenyőfélékig -, amelyek a miénkénél is keményebb klímaterületekről származnak és a szárazságot, forróságot, hideget oly mértékben bírják, hogy jól megvannak öntözés, fagyvédelem, bármilyen pátyolgatás nélkül. Alacsony tápanyagigény, magas díszérték jellemzi őket. Bármikor leválthatók (lennének) velük a mai, tradicionális, érzékenyebb, igényesebb - tehát sebezhetőbb, gyámoltalanabb megfelelőik -, ha a hazai kertészet tíz-húsz éve komolyan vette volna a trendet, a tendenciákat. Ennek hiányában még ma is csak néhány faiskola szakosodott az igénytelen, de magas díszértékű, kis ápolási igényű, olcsó fenntartású növényekre és ilyenekből létesített kertekre. De már vannak ilyenek. És a „nagy találkozás" könyörtelenül ki fogja kényszeríteni, hogy több ilyen kert legyen, hogy megtörténjen az átállás arra, amit a klíma romlása, a természeti erőforrások szűkössége és emiatt drágulása meg a romló jövedelmi viszonyok együttesen diktálnak. (Fotóválogatásunk ízelítő a jövő növényeiből.)

Gyorsuló ütemben fog bebizonyosodni, hogy életképtelen pazarlás és fenntarthatatlan luxus például méregdrága kőolajból kerti öntözőcsöveket készíteni, méregdrágán ivóvíz minőségűre tisztított öntözővíz kiszórásához olyan áram felhasználásával, amelynek megtermelése a légkörbe eregetetett szén-dioxid által a globális felmelegedést gyorsítja, és mindezt olyan növények megmentése érdekében, amelyek helyett a természet régen megalkotta legalább ugyanilyen szép, szárazságtűrő rokonaikat. Csak be kell vinni őket kertjeinkbe: a legolcsóbb az a szivattyú, az az öntözőcső, az az öntözővíz, az a műtrágya, az az áram -, amelyet meg sem kell termelni elő sem kell állítani.

Nem lesz más utunk - a többit objektív korlátok zárják el. Jobb lett volna ezt az utat önként, jól felfogott érdekeink alapján a bajt nem megvárva felismerni és elindulni rajta. Nem ez történt, most kényszerek terelnek minket erre. De rá fogunk találni a jó útra. Talán nem úgy, mint ahogy Churchill jellemezte fanyar humorával az amerikai szövetségeseket a második világháború idején. „Az amerikai bajtársaink? Kitűnő emberek, nagyszerű katonák! Mindig rátalálnak a jó megoldásra. Miután az összes többi lehetőséget kipróbálták...”