Nincs engedélyezve a javascript.

Témák

A Föld kertészeti jelentöséggel bíró növényei
A Pinus nemzetség
Általános
Balatoni Riviéra
Bambuszok
Bio növények
Borókák
Cédrusok
Ciprusok
Délközeli kertek
Egzóták a magyar kertekben
Energianövények
Érdekességek
Fenyők
Gyümölcstermö növények
Jegenyefenyők
Kerttervezés
Klimatológia
Könyvajánló
Lucfenyők
Mahóniák
Növényleírások
Növénytermesztési tanácsok
Pálmák
Pálmaliliomok
Tölgyek
Kiemelt írások
Járainé Komlódi Magda

Nagy múltú növények III.

Európába az észak-afrikai arabokkal jutott el a papírkészítés tudománya. Először Spanyolországba (XI.sz.), majd Olaszországba (XIII.sz.), ahol Fabrianóban, az 1276-ban alapított első papírműhelyben, immáron 700 éve gyártják a kitűnő minőségű papírt. Századokon át az olaszok látták el szinte egész Európát. A XVI. században már sokfelé máshol is (hazánkban Lőcsén, 1530-ban), s egy századdal később már Amerikában is megnyíltak az első papírgyárak.



Az első vízjelet is Fabrianóban készítették. Az első itatóst 1465-ben, az első papírtapétát a XVII. század közepén gyártották.



A papírgyártás hosszú ideig kézműipar volt, és Európában eleinte szinte kizárólag gyapotból készült rongyokat használtak alapanyagként. Ahogy Vörösmarty is írta: „Országok rongya! könyvtár a neved,...”.



Ázsia hatalmas trópusi erdői viszont bő választékot nyújtottak, s így ott a bambuszfélék mellett sok más növényből is gyártottak papírt. Japánban, Kínában pl. régi rostpapírnövény a boroszlánfélékhez tartozó ganipi (Wikstroemia canescens), mitsumata



(Edgeworthia papyrifera) és a nepáli papírt adó E. gardneri is. Utóbbiak rostjaiból készül az a rizspapír, ami már valódi papír, de nem igazán „rizspapír”. Más boroszlánok (Daphne), sőt a kakaófélékhez tartozó egyes Sterculia fajok rostjaiból is gyártanak papírt.



Indiában egy másik bambuszféle (Dendrocalamus strictus) szárának rostjaiból igen régóta készítik a papírt. Évente kb. negyedmillió tonna alapanyagot használnak fel, amit ma már csak hatalmas ültetvények létesítésével tudnak előállítani.



Igen erős, tartós papírt készítettek az afrikai baobab vagy majomkenyérfa (Adansonia digitata) rostjaiból. A kitermelt baobab faanyagát Angliába szállítva dolgozták fel.



Az írás terjedt, a különféle papírok egyre-másra születtek, és hogy az ókorban egy ideig sehol nem mutatkozott alapanyaghiány, az valószínűleg egy irigységből, hatalomféltésből sarjadt feltalálásnak, a pergamennek köszönhető. Amikor VI. Ptolemaiosz, Egyiptom királya, mintegy kétezer évvel ezelőtt hírül vette, hogy Pergamon királya II. Eumenész, az ókor legnagyobb könyvtárát, a 600 000 kötetes Alexandriai Könyvtárat felülmúló új, pergamoni könyvtár létesítését tervezi - hogy ezt meghiúsítsa -, betiltotta a papiruszkivitelt Egyiptomból.



Eumenész ekkor sem állt el a tervétől, hanem kényszerhelyzetében arra ösztönözte a pergamoni tudósokat, hogy találjanak ki valami mást a papír helyett. Így született meg az állatbőrből készített írólap, a pergamen. S bár a sokkal olcsóbb papirusz közkedveltsége ezután is alig csökkent, igen sok jelentős egyházi és világi szöveget írtak vagy másoltak a sokkal drágább, de jóval tartósabb pergamenre. Ptolemaiosz nem is sejtette, hogy féltékenykedésével mekkora szolgálatot tett az utókornak. Bebizonyosodott ugyanis, hogy a papirusz és mindenféle növényi anyagból készült papír jóval bomlékonyabb, mint a pergamen. A papiruszra írt görög és latin irodalom remekei és a Szentírás igencsak töredékesek, míg a pergamenre írt vagy másolt szövegek maradandóak.



Amikor Európa növekvő papírszükségletét a XIX. század második felében a textilhulladék már nem tudta kielégíteni, itt is újabb alapanyagot kezdtek keresni. Ekkor jött divatba a szalmapapír. Rozsszalmából készült a csomagolópapír, és próbálkoztak a kukoricaszár rostjaival is.



1860-ban jöttek rá, hogy az alfafű (Stipa tenacissima), amely addig csak mint a virginiai szivarok tengelyszála volt ismeretes és fontos, jó minőségű papír gyártására is felhasználható. Ez a zsombékoló, csomókban növő, évelő fű a nyugat-mediterrán szubtrópusi sztyeppterületein igen elterjedt árvalányhajféle. Spanyolországtól



Tripoliig, a tengerparttól egészen 1000 méterig, hatalmas területeken szinte önmagában beborítja a talajt. Az angol papírpénzt sokáig - talán még ma is - kizárólag alfafűből készült, igen finom, különleges papírból csinálták. Hasonló tömegben él a mediterrán sós pusztákon egy másik fű, a Lygeum spartum. S bár mindkettőt, sőt egy harmadik fűfélét, az Ampelodesma tenaxot is eszpartószalma néven, jó eredménnyel használták papírgyártásra, az eszpartófüvek az alapanyagkérdést csak ideig-óráig tudták megoldani.



A XIX. század második felében már nyilvánvalóvá vált, hogy a papírgyártás tömegesen beszerezhető, olcsó alapanyag nélkül csődbe jut. Ekkortájt tértek a gyapotrongy és a szalma, illetve azok keveréke mellett a puhafák hasznosítására. Mivel a legjobb papíralapanyag a cellulóz, azok a fafajok lettek a legalkalmasabbak, amelyek a legkitűnőbb minőségű cellulózt tartalmazták. Ezek elsősorban a fenyők (leginkább a luc-, a jegenye- és az erdeifenyő), a nyárfák (leginkább a kanadai és a rezgő nyár), a nyírfa, de Európában a fűzfát, juhart, hárst, bükköt és gyertyánt is felhasználják. Mivel ezek főleg mérsékelt övi fajok, a trópusokon továbbra is sok más, korábban is alkalmazott vagy újonnan talált papírnövényt is hasznosítanak. Így Dél-Ausztráliában az óriási eukaliptuszokat (Eucalyptus regnans), Kínában, Japánban ma is a papíreperfát és a ganipit, Észak-Afrikában, Spanyolországban pedig az alfafűt.



A lágyszárúak közül a cukornádtermelő országokban a nád kipréselt szárát, Indiában az Amerikából behurcolt és a sekély vizekben károsan elterjedt vízijácintot (Eichhornia) értékesítik papíralapanyagként. Amerika trópusi, szubtrópusi vidékein kákából (Cladium effusum) és az ananász (Ananas comosus) levelének rostjaiból is készítenek olcsó papírt.



Ezek voltak a fontosabb vagy a papír története szempontjából érdekesebb alapanyagok. Kívülük természetesen sokféle más növénnyel is próbálkoztak több-kevesebb sikerrel. Eddig a legfinomabb papírokat lenszövetből, a legdurvábbakat kizárólag farostból állították elő.



Az írás, a papír, majd a nyomtatás az emberiség legfontosabb felfedezései közé tartozik, hiszen ezek segítségével vált lehetővé az ismeretek összegyűjtése, tárolása és továbbadása.



Kommentek a bejegyzéshez