Aligha lehet bizarrabb, különösebb képet elképzelni annál, ami e híres botanikus kertben elénk tárul, a rejtett félsivatagi sziklák vagy az Andok fennsíkjainak ezer viszontagság között megközelíthető növényeit itt kényelmes sétautakról, kanyargós szerpentinekről. hidakról figyelhetjük meg. Háttérnek a tengerbe omló, meredek sziklafalak és a víz szelíd halványkékje szolgál. A hófödte hegyek árnyékában, a parti úton még semmi sem utal arra, ami a kertben várja a látogatót. Sötétzöld tölgyesek és halványzöld aleppo fenyvesek között, egy sziklafalat megkerülve vezet az út a kert ( Jardin Exotique) széles kapujához.
A bejárat környéke némi csalódást okoz, itt a szukkulensek dzsungelje alig nyújt több élményt más botanikus kertek gyűjteményénél. Azonban pár lépés után föltárul a tengerbe vesző háromszáz méteres mélység, a szerpentinek, ahol minden kanyarnál új és új látvány fogad. A mélységben Monaco zúg, morajlik, gyermekjátéknak tűnnek a megcsillanó gépkocsik. A város és a tenger moraja összeolvad, s fönt csönd van, legalábbis a nyitásig.
A kertet Albert monacói herceg alapította 1915-ben, s 1933-ban nyílt meg a nagyközönség számára. Évente 200 ezren látogatják a gyűjteményt, s nem ritka a napi ötezer turista. A tízfrankos belépők bőségesen fedezik a fenntartás költségeit (a nap fűt, s a kaktuszokat még öntözni sem kell!). Ebből telik expedíciókra, kutatásra, amelybe a világ számos szakembere bekapcsolódik.
Kommentek a bejegyzéshez