Nincs engedélyezve a javascript.

Témák

A Föld kertészeti jelentöséggel bíró növényei
A Pinus nemzetség
Általános
Balatoni Riviéra
Bambuszok
Bio növények
Borókák
Cédrusok
Ciprusok
Délközeli kertek
Egzóták a magyar kertekben
Energianövények
Érdekességek
Fenyők
Gyümölcstermö növények
Jegenyefenyők
Kerttervezés
Klimatológia
Könyvajánló
Lucfenyők
Mahóniák
Növényleírások
Növénytermesztési tanácsok
Pálmák
Pálmaliliomok
Tölgyek
Dr. Debreczy Zsolt

Mexikói szürke és Mexikói zöld ciprus (Cupressus benthamii és Cupressus lusitanica)

A mexikói nyáriesős trópusi és félsivatagi magashegyvidéken él e két ciprus faj. Európa nyugati és déli részén is gyakori parkfák. Nem várt módon nálunk is jól vizsgáztak az utóbbi két évtizedben. Fagytűrésük ugyanis jóval nagyobb, mint azt a mai elterjedési területükön előforduló hidegekből és minimum értékekből sejthetnénk.



            A két faj szubtrópusi jellegében közel áll egymáshoz, olyannyira, hogy a legtöbb mai szakkönyv egymás változataként (C. lusitanica és C. lusitanica var. benthamii néven) kezeli őket. Valójában egymástól jellegzetesen eltérő és más származási vonalhoz tartozó növények. Vizsgálatunk szerint a Cupressus lusitanica a kalifornaiai mediterrán Monterey ciprus, a Cupressus benthamii pedig az Arizona ciprus, a mexikói, magas hegyekbe szorult nyáriesős trópusi alakja, származéka. Ez az oka annak, hogy magvételeikből északibb jellegű, fagytűrő egyedek emelhetők ki, s hogy e mutatós, gyorsnövésű ciprusok - egyelőre legalábbis a kiskertekben - nálunk is helyet kaphatnak.



            A mexikói szürke ciprus 1838-ban került Európába, s csak a századfordulón terjedt el a szubtrópusi és trópusi országokban, illetve a dél- és nyugat-európai parkokban. A Zöld ciprus már a 17. Század közepén eljutott Portugáliába, ott általánosan ültetett, kedvelt parkfa.



            A mexikói ciprusok szépsége - a ciprusok megszokott kemény vonalaival szemben - éppen lágyságukban, szétterülő koronájukban és oldalágaikról hosszan lecsüngő vesszőikben, hajtásaikban van. A Zöld ciprus hajtásai négyélűek. A hosszú, fonalas, elágazás nélküli hajtások és a levelek hónaljából csavarvonal szerint kilépő kis oldalágak váltakozásától az egész hajtásrendszer kissé kusza összhatást nyújt.



A Szürke ciprus ezzel szemben inkább lapítottan és síkokban aláomló szürkén hamvas (a Nutka álciprusra emlékeztető) hajtásaival tűnik fel.



            Hosszabb hazai megfigyelés sajnos csak a Szürke ciprusról van: hajtásai merevebbek, és a vegetációs idő kevesebb csapadéka, kisebb páratartalma ritkásabb, hengeresebb hajtású növénnyé formálja. Megtartja azonban lágyabb jellegét, csúcshajtásai rózsás színét, hamvasságát és kisebb, csaknem fehéren viaszos tobozait. Saját növényemet 1968 óta figyelem, s még a legkisebb fagykár nyomát sem látom rajta: 15 méteres fává nőtt 16 év alatt. Oszlopos alakja, felívelő ágai ennyi idő után kezdenek széthajlani, s az egyre hosszabban lecsüngő hajtásokat, vesszőket nagy fürtökben, fehér gyöngyökként díszítik a viaszos tobozok. A dugványaiból nevelt növények száraz hegyoldalon, bőséges öntözéssel kitűnően fejlődnek Szentendrén (andezit) és Frank-hegyen (dolomit), de kifagyott 1982-83 keményebb telén az ELTE Botanikus kert homoktalaján (miközben az Arizona és a karcsú Olasz ciprus a fagyot ott sem érezte meg.)



            A Portugáliából érkezett magból kelt fiatal magoncok többsége gyorsan nő, csúcsa az első években visszafagy. Fagyérzékenységük és növekedés-intenzitásuk között egyenes az összefüggés. Különösen a nagyon hosszú hajtású visszahajló ‘Pendula’ (= var. pendula) formák fagyérzékenyek: ezek telepítése csak védett helyen és kezdeti takarással lehet sikeres. A lassúbb növekedésű, a védett, meleg lejtőkön (a Középhegység vonalában és a Dél-Dunántúlon) fagytűrő egyedek viszont sok örömet szerezhetnek a gyűjtőknek, kertbarátoknak. Gyors növekedése miatt átültetésre elő kell készíteni, az előnevelésre is konténert igényel.



            A mexikói ciprusok elsősorban a napos vagy félárnyékos védett belső udvarok, lépcsős, támfalas kertrészek szép növényei. A vegetációs időszak első felében árnyékolt vagy faforgács-fűrészpor, kéregtörmelék, avar nedvesen tartott talajt lágyabb koronával, hosszabban csüngő hajtások szép látványával hálálják meg. A fiatal példányok túl erős növésűek, leállításuk a csúcshajtás szeptemberi visszacsípésével lehetséges.



Kommentek a bejegyzéshez