1904-ben Rehder, a neves amerikai dendrológus természetes mutánsként bukkant rá a kertészeti kultúrában később oly népszerűvé vált formára. Külföldön és itthon egyaránt gyorsan elterjedt, a legtöbb mérsékeltövi botanikus kertben megtalálható. Szabályos, tömött kúpjai számos kiskertben, magángyűjteményben is díszlenek. A cukorsüveg fenyőnek Európába került első példánya (Orléans, Franciaország) 60 éves korában körülbelül 4 méter magas volt. Nálunk ismert (valószínűen) legtermetesebb, jó embermagasságú egyedei az Erdőtelki Arborétumban láthatók.
Évente alig néhány centimétert nő. Erősen tömörödött ágrendszere kefeszerűen sűrűn álló hajtásokat hordoz, tűi többé-kevésbé körkörösen (de spirálrendnek megfelelően) állók, 10-15 mm hosszúak, világoszöldek. A hajtások növekedése nem minden példányon egyenletes: ilyenkor a korona kissé hullámos, egyenetlen felszínű, de a növény alig veszít szabályos kúpformájából. Előfordulhat, hogy a törzs két-három ágra szakad, vagy egy mélyebben álló, oldalág tör fel, kis mellékkoronát képezve. A lombozat így többcsúcsú, szorosan egymásba ívelő kúppalástokkal határolt lesz, a korona azonban nem veszíti el karakterét. Szárazság idején a takácsatka károsítja. A leszáradt lombozatot sokszor csak hosszú évek alatt pótolja.
Lassú növekedésének köszönhetően a ‘Conica’ kitűnő kiskerti növény. Sziklakertek, örökzöld telepítések, törpegyűjtemények szegélyén, támfalak, rámpák mentén, nagyobb falfelület, lombtömeg előterében egyaránt mutatós növénnyé, a kert díszévé válhat. Helyét mégsem könnyű úgy kiválasztani, hogy a kialakult kertkép ízléses, mesterkéltségtől mentes legyen. Fegyelmezett növekedése, szabályos törpesége olyan elrendezést kíván, amely oldja a jelenlétéből esetleg következő merevséget. A környezetébe telepített, formában eltérő, kiegészítő jellegű egyéb törpe bokrok, hegyvidéki vagy atlantikus származású évelők, páfrányok, heverő borókák segítségével valósítható ez meg.
A cukorsüveg fenyő a kerti kompozícióban ne műtárgyként jelenjen meg, amelyhez szinte már csak egy kerti törpe hiányzik őrzőül. Szabályossága sokakat meghökkent, s giccses megoldásra csábít. Természetes hatású környezetben a legszebb! Két-három példány is kerülhet egymás közelébe, hisz még kiskertben sem foglal sok helyet.
Környezeti igényeit az eredeti termőhelyi adottságok is sugallják: kedveli a párás, üde helyet, bírja (néhol megkívánja) a félárnyékot, jól tűri a hideget. Az ország több faiskolája, kertészete szaporítja. Három-ötösével telepített kis csoportjai öntözött, intenzíven ápolt városi zöldfelületekben is helyet kaphatnak.
Kommentek a bejegyzéshez