Lakóparkszindrómák

A lakópark napjainkban az egyik legfelkapottabb lakásépítési mód. Az a feltétlen lelkesedés, amely az Egyesült Íllamokból Európába átszármazott formát kezdetben övezte, mára némi fanyalgással, sőt helyenként ellenkezéssel is kiegészült. Újabban pedig tipikus példaként emlegetik arra, mi történik, amikor kellő kritika és a honi viszonyokhoz igazítás nélkül másolunk le valamit.

Pedig a lakópark, mint a minőségi lakásépítés viszonylag új módja, lehetne az életminőség javításának, egyúttal egy természetközeli és természetbe illeszkedő életmód hazai elterjesztésének mintája és eszköze is. Választott témánk nem az, hogy mi zajlik építészetileg lakóparképítés ürügyén. Kizárólag azzal foglalkozunk, hogy milyen hatások érik a természeti környezetet és hogy mi várja a beköltözőket az épületek között kialakuló zöldterület színvonalát, szolgáltatásait illetően. 

Elvégre a lakópark csábereje jórészt éppen az, hogy itt aztán jó a levegő, madárdal hallik, nincs itt más, mint, fű, fa meg virág ... És mivel egy-egy lakóparki ingatlan ára vagy bérleti díja - többek között - ezért is olyan magas, méltán elvárható - lenne -, hogy olyan is legyen. Ehhez képest... Ellesett helyzet az egyik épülő lakóparkból: a főépítésvezetőnél kertészeti kivitelezésre jelentkezik egy cég. Az építési főnök (nagyon jó ötlettel!) az egyik, már elkészült bemutatóház kertjébe invitálja a jelentkezőket és azt mondja: - Kapnak egy órát. Nézzék meg alaposan a kertet és adjanak árajánlatot, mennyiért csinálnák meg ugyanilyenre!

A jelentkezők körbejárnak. Három perc múlva egyértelmű számukra, hogy kicsi és kommersz növényekből, szakszerűtlenül összeállított növényegyüttessel van dolguk, beültetéskor az ˛elkövetők˝ úgy a tövekhez töltögették a földet, mintha krumplit ültettek volna, ezért és az öntözés hiánya miatt, egy-két hónap alatt a növények legalább egyötöde elpusztult. A pázsit állapota siralmas, ami nem csoda, hiszen az alapozásból kikerült sárga agyagot terítették alá termőföld címén.

Ezt egymillióért csinálták - mondja a főépítésvezető. Olyan is - replikázik az ajánlattevő. A szomorú valóság az, hogy a kerthez nem ért sem a beruházó, sem az építészeti tervező, sem a kivitelező. Íltalában a beköltöző sem. A kör itt bezárul. Ha egy épületnél a homlokzat és a tető a kivitelezés végére sem akar találkozni, ott kitör a ribillió, de ahol (esetleg ugyanott) a sitt kikandikál a gyomos fűből és piszkafák meredeznek némi zöld pamaccsal a felső végükön faültetés címén, ott soha senki sem fog fellázadni, esetleg lakásvásárlást visszamondani.

Hiszen ő éppúgy nem ért a kertépítéshez, mint azok, akik neki mindezt ilyenné teszik. Miközben az előzetes hírverésben gyakran szerepel az erdő közelsége, az - egyébként értelmezhetetlen - ˛ősfás környezet˝, a kivitelezés majd mindig a fák kivágásával és a meghagyottak menet közbeni tönkretételével jár.

A lakóparkok a ˛zöldbe˝ települnek és közben gyorsított ütemben falják fel a meglévő zöldet, helyébe pedig ˛költségtakarékosan˝ olyasmit állítanak, ami - sok-sok pótlás után - éppúgy csak húsz-harminc év alatt lesz elviselhető színvonalú zöldterület, mint a rossz emlékű lakótelepeké. Hegyeshalomtól nyugatra és az Alpoktól délre megcsodáljuk a kerteket és parkokat, kicsit irigykedünk is, aztán hazajövünk és mindent úgy csinálunk, mint eddig. Ha lakóparkba költözők vagyunk, mindezt ugyanúgy elviseljük - sok-sok pénzért -, mint eddig. A város környéki természet viszont egyre kevésbé viseli el.

A pénzhiány által szorongatott önkormányzatok egyre kisebb telkeket parcelláznak, ezeket a beruházók olykor tovább osztják, hogy még több épületet tudjanak elhelyezni. A lakóparkok jó része ezért, no meg a földből is alig kilátszó növényzet hiányzó szeparáló hatása miatt, éppoly zsúfolt, mint a régi lakótelepek. Aki ezt megelégeli és megteheti, pár év múlva továbbmenekül majd, az éppen akkor legmenőbb ,hilltop˝-ra. Így taroljuk le a városok körüli zöldet fokozatosan, de szívósan és hatásosan. Vajon húsz-harminc év múlva hova menekülhetünk még?

Németországban egy átlagos lakóház bekerülési költségének 10 százalékából készül mellé a kert vagy a park. Japánban ez az adat 20 százalék. Nálunk nem éri el az 1%-ot.

A szaporodó ˛álomvölgyek˝ korában egyelőre a rémálmokból van egyre több. Hatásos környezetvédelmi és építésrendészeti hatósági intézkedések után is kiállt a helyzet. De biztosra vehető, hogy amíg a leendő lakóparki lakásvásárló állampolgárok gondolkodásmódja, értékrendje, környezettudatossága, ha úgy tetszik környezetigényessége nem változik, addig lényeges, érezhető javulás nem lehet. Ezt ugyanis - a pénzükért! - kizárólag ők tudják kikényszeríteni. Csak nehogy túl késő legyen, mire ezt megérjük.

Fotó: Pixabay