Kertet, de azonnal!

Ahogyan a kertek, úgy a kerttulajdonosok sem egyformák. Akad, aki abban leli örömét, hogy keze alatt cseperednek fel a növények, teljesedik ki az eredeti elgondolás, és a kert egy vagy két évtized múlva lesz kész (sosincs kész...). Mások úgy gondolják, nincs idejük kivárni, amíg a fiatal jószágok végre kilátszanak a földből, vagyis legalább a horizont fölé nőnek és tömeghatásuk kezd kibontakozni. Olyan is akad, aki úgy fogalmazza meg kívánságát: kertet, de azonnal!

Az első naptól fogva olyan legyen, mintha itt már ötven éve kert volna. Nos, szinte semmi sem lehetetlen, ez sem. De azért - a későbbi gondok és bosszúságok elkerülésére - az első kapavágás előtt a türelmetlenebbeknek sem árt elgonídolkodniuk néhány olyan körülményről, amellyel a kert elkészültét követő pár éven belül így vagy úgy biztosan szembetalálják magukat.

Előbb azonban néhány szót arról, ami mindezt biztosan megelőzi: mibe is kerül, s megéri-e ilyen kertet létesíteni?

Bal oldali kép: A beültetéskor két és fél méteres növények (Leyland-ciprus) ma már nem sokkal kisebbek, mint akkor ötméteres társaik

Szögezzük le: sokba, sőt nagyon sokba kerül. E műfaj tehát a tehetősebbek vagy a kifejezetten gazdagok territóriuma. Akad, aki természetesnek tartja közülük, hogy a nagyra nevelt növény és annak beültetése is igen drága, mások viszont - olykor menet közben - nagyon elcsodálkoznak ezen. Nem köztudott, hogy az árak nem egyenes arányban nőnek a növény méretével, hanem annál jóval nagyobb mértékben. Ennek oka abban keresendő, hogy az ˛átlagos˝ faiskolai méretnél nagyobbra nevelni egy cserjét vagy fát nem egyszerűen azt jelenti, hogy még egy-két (öt) évig kell tárolni, öntözni stb.

Ez is benne van persze, de azért igazán nagy költség konténeres nevelésnél a 0,5-1 köbméter űrtartalmú edény ára, a termetes növény körülményes beültetése, rögzítése a szélnyomás ellen, a gyakori öntözés és tápanyagpótlás. Szabadföldi nevelésnél ellenben a gyökérzet túlzott szétterjedését (így kiemeléskor a gyökerek nagy részének elvesztését, ezáltal a valószínű pusztulást) megakadályozandó minden évben el kell végezni az úgynevezett alávágást, az eladás előtti évben végre kell hajtani a kiemelést, edénybe ülteítést (lásd, mint előbb), vagy közvetlenül eladás előtt földlabdával, deszkákkal-abroncsokkal körülfogva daruval (!) történő kiemelést... És az csak a telepi árat határozza meg. Ím a nagy növényt el is kell szállítani (faiskolai lerakatra vagy a végső felhasználóhoz, ott újra daru emelheti csak le... Tehát számos kockázatos, valamint idő- és pénzigényes faiskolai eljárás költségét kell megfizetni egy 2-6 méteres növény árában.

Tegyük fel, túl vagyunk az előbbieken, és olyan, mintha minden ötven éve volna a helyén. Az első év után azonban azt látjuk, hogy nem akarnak nőni a növényeink. Sőt mintha csúnyábbak lennének, mint amikor beültették őket. Ez a második problémakör. Magyarázatként nem jelölhetünk meg egyetlen okot. Lehet, hogy túlságosan kicsi ültetőgödör készült a növényeknek, lehet, hogy a talajt nem lazították és javították fel eléggé. Végül elképzelhető, hogy a gyökér/lomb arány nagymértékű eltérése okozza a gondot. Nincs kizárva, hogy mindhárom együtt.

Jobb oldali kép: Tíz éve húszévesnek látszott a Sequoiadendron giganteum (Hegyi mamutfenyő). Ma már el lehetne hitetni, hogy ötven éve készült

Egy fél köbméteres földlabdájú növénynek legalább egy köbméteres ültetőgödörre van szüksége. Ha ugyanis a gyökerek azonnal a megbolygatatlan, tömörödött, sokszor rossz minőségű, tápanyagszegény földdel találkoznak, akár évekig nem hajlandók ˛kilépni˝ az eredeti földlabda-térfogatából. Ugyanez a helyzet akkor, ha a növényt tőzegben gazdag talajkeverékben nevelték (ez egyre gyakoribb), a beültetési helyen pedig nem kevertek tőzeget a földhöz, és nem bontották meg az eredeti földlabdát.

Végül a gyökér/lomb arány megbomlásáról. Egy hatméteres Leyland-ciprus lombozata messze átnyúlik az edény kerületén, amelyben a helyszínre szállítják. Ha szabadföldben nevelték volna, a gyökérzet a lombkorona szélein túlra nőtt volna már, ez lenne a természetes állapot. Amíg a növény edényben van, tápanyagpótlással, gyakori öntözéssel segítenek neki kompenzálni a rossz arányt. A kiültetéskor ez a fokozott gondoskodás gyakran megszűnik.

Ezért a nagyra nőtt, de méretéhez képest kis gyökérzetű növény bizonyos időt - olykor több évet - azzal ˛tölt˝, hogy pótolja gyökérhiányát, helyreállítsa a rossz arányt. Ha nem így tenne, akkor egy száraz évjáratban vagy a szükségeshez képest kevés öntözés mellett egyszerűen belepusztul(na) abba, hogy nagy lombozata ellátásához nem tud felvenni elegendő vizet és tápanyagot.

Summa summárum: a kisebb növények a kiültetés után sokszor gyorsabban nőnek, és lehagyják nagyobb társaikat, mert esetükben az említett arány még nem romlott meg annyira. A nagy növényeknél csak úgy lehet a leállást, visszaesést kivédeni, ha beültetéskor az összes említett hibát és mulasztást elkerülik (ez ugyancsak drága mulatság), és utána is legalább két évig messze az átlagon felüli gondoskodásban részesítik őket. Az elmondottak hatványozottan igazak arra az esetre, ha nem konténeres, hanem földlabdás, netán szabad gyökerű nagy növényeket ültetnek: ezeknél még nagyobb a visszaesés, stagnálás, pusztulás kockázata.

Külön említést érdemel az örökzöldek és a lombhullatók közötti különbség. Az örökzöldek, különösen a fenyőfélék nem vághatók vissza (csökkentendő a párologtató felületet addig, amíg a gyökérzet megerősödik). Ezért 2 m-nél nagyobb szabad gyökerű fenyőfélét ültetni hazardírozás: a leggondosabb előkészületek, ápolás és védelem mellett is igen nagy a veszélye a pusztulásnak. A lombhullatóknál megvan a lehetőség a korona visszakurtítására, ezt sokszor mégsem teszik meg: sajnálják visszavágni az ágakat, barbár módszernek tartják, hiszen már olyan szép nagy a növény. Eredmény: a fa egy-két évig egy tapodtat sem mozdul - felül.

Alul meg csendben a gyökereit pótolja, jó esetben sikerrel. Emlékeztetőül: a növények egymáshoz viszonyított beültetéskori méretarányai pár év múlva lényegesen megváltoznak, később egészen eltérők lehetnek a kezdeti állapothoz képest. Az induláskor kisebb, de gyors növény hipp-hopp lehagyhatja nagyobb, de lassúbb társait, tehát nem az lesz a legnagyobb tíz év múlva, amelyik a beültetéskor az. Ha az ültetési távolságok kialakításakor a szélességbeli méreteltéréseket is figyelembe vesszük, akkor lehet, hogy az első években kicsit sután fest majd, amit létrehoztunk, de onnan aztán, amíg csak a kert létezik, valóban olyan lesz, ˛mintha ötven éve kert volna már˝.