A kávé rehabilitációja
Voltaire napi ötven csésze kávét ivott. Amikor figyelmeztették, hogy a kávé alattomos méreg, azt felelte: "akkor nagyon-nagyon alattomos lehet, mert én ötven éve iszom, és még látszólag semmi bajom".
Egy sötét szenvedély története
Sokan azt gondolják, hogy a kávé a sarki ABC-ből származik, de tévednek. Valójában a Teremtés melléktermékeként egy magocska pottyant Etiópia földjére, melyből egy ronda kis cserje nőtt ki, piros bogyókkal teleaggatva. Pár évmillióig senkit nem érdekelt, mígnem egy kecskepásztor fel nem figyelt arra, hogy a bogyóktól kecskéi éjszaka virgonckodnak. Istennek nem tetsző dolognak vélve tanácsot kért a közeli monostor csuhásaitól, akik az éjszakai krónikus ájtatoskodástól karikás szemekkel, bamba arccal hallgatták a panaszkodót. Ez a tompaság altathatta el éberségüket, s nem látták meg a Sátán kaján arcát a bogyó főzetében, mert ettől kezdve az esti imák hatékonyságát növelő adalékanyagként kezdték szervezetükbe juttatni a keserű löttyöt.
A hír és a bogyók gyorsan eljutottak Arábiába, ahol meglátták benne az élvezetet és az üzletet. Mivel Mohamedet Allah nem látta el kellő információkkal a jövőt illetően, így a Koránba csak az alkoholfogyasztás tilalma kerülhetett be, e kiskapu a kávéházakba vezetett, ahol a hithű mohamedán minden szenvedélyét a "fekete bor"-ba ölte. Kíváncsi zarándokok, európai illetőségű felfedező kalandorok reklámozták szerte a világban, hogy van itt Arábiában egy keserű, fekete ital, ami csodákat művel az emberrel. Hogy miért pont coffee, kofe, kave, quahwa, kávé, stb. lett a neve, arra azt szokták felhozni, hogy Etiópiában van a Kaffa nevű hegy, tartomány, falu, stb. A következtetés logikája azonban némileg emlékeztet azon szóhasonlóságokra építkező hungaro-sumerológiai agyrémekre, melyek egyszer még kihozzák majd, hogy Gilgames volt Árpád atyánk nagybátyja. Etiópiában ugyanis hiába próbálkoznánk az utca emberénél a kávé szó nemzetközi változataival, mert ott a kávét Buna-nak isszák. Talán meg kéne mondani nekik, hogy ők a kávé őshazája.
Európába Velencén keresztül szivárgott be a fekete lé. Mivel már akkoriban is fejlett volt a török turizmus, igaz a turista csoportok kicsit rámenősebbek voltak a szállásfoglalásban és várlátogatásban, a kávézgatás szokását mint a pestist hurcolták be mindenhova, amerre jártak, így Magyarországra is. Velencében kávécserjemód kezdtek szaporodni a kávéházak, úgyhogy a fanatikus hívők hiába próbálták a kávét az ördög italának kikiáltani, hangjuk a kávéscsészék csörömpölésébe fulladt. III. Celestine pápa pragmatista módon bizonyította, hogy minden szentnek, már szentté avatása előtt is maga felé hajlik a keze, mert megkóstolva a kávét úgy döntött, hogy némi kis élvezet megengedhető földi porhüvelyünknek, s ha egyáltalán a pokolban kerülnénk is, ezért maximum egy kis plusz sütögetés járna. Kockázatok tekintetében kérdezze meg mindenki lelki atyját.
A kávéházak sorban ütötték fel fejüket Európa világvárosaiban, mindenhol megpróbálták betiltani őket, majd belátták, hogy nem lehet, de akkor legalább jól megadóztatták. Az uralkodói neheztelés első lépcsőben mindig vallási-morális gyökérzettel bírt, s csak később, az engedékenység szakaszában kialakuló kávéházi életmód miazmás talaján burjánzó ellenállási szellem bőszítette fel később ismét a hatalmat. De ekkor már általában túl késő volt. Nem szívesen lennék annak a kishivatalnoknak a bőrében sem, aki nem mérve fel a veszélyeket, meggondolatlanul engedélyezte a Pilvax nevű kávéház megnyitását, s ezzel egy nagy birodalom széthullását idézte elő. Persze talán joggal védekezhetne a Történelem ítélőszéke előtt azzal, hogy minden a kecskékkel kezdődött.
Ami nekünk élvezet, az persze másoknak üzlet, tudjuk, hogy e két dolog hajtja előre a világot. Az irigy arabok csak pörkölve voltak hajlandók kávét szállítani, nehogy valakinek eszébe jusson a magokat elültetni és önellátásra berendezkedni. De pedig nagyon is eszébe jutott sokaknak, s ezzel megindult a világban a kávécsata. Először a hollandusoknak sikerült 1696-ban elcsenni egy-két csemetét Mochaból (ejtsd: Mokka!) és még élve haza is jutni velük. Mivel a kávécserje nem szereti a hideget, ezért a hollandusok gyarmataikon, Jáva és Ceylon szigetén hoztak létre ültetvényeket. Őszintén szólva ez nem nyűgözte le a nagyhatalmakat, Franciaországot, Spanyolországot, Angliát, mert végső soron mindegy volt, ki zsarolja őket kávémonopóliumával, ők is szerettek volna néhány millió cserjét magukénak tudni. De tényleg nem lehetett könnyű kávécserjét beszerezni, mert csak a véletlen és az ostobaság törte meg a holland egyeduralmat. Történt, hogy a közismerten kávérajongó XIV. Lajos 1714-ben ajándékba kapott a hollandoktól egy kávécserjét, amit gondosan nevelgettek aztán az e célra épített királyi pálmaházban. Hogy innen hogy került Martinique szigetére, annak van egy kalandosabb és egy érdektelen változata. Utóbbit mindenki el tudja képzelni, aki vett már bokrot faiskolában. A legendásabb verzió fő kelléke de Clieu kapitány, aki meglopva saját királyát az Ő dicsőségére, sok-sok szenvedelem árán eljuttatta a hajtást a célállomásra, ahol hamarosan virágzó ültetvények és sorvadó bennszülöttek jelezték a kávécsata új fordulatát. De alig pihentek meg kávéleveleiken a franciák, máris irigyük támadt. Spanyolország is akart magának ültevényeket, de megint az volt a fő akadály, hogy a franciák a csempészek élete árán is megvédték kávéjukat. Ám egy nap egy snájdig spanyol tiszt, Francisco de Mello Palheta tette be a lábát Francia Guinea földjére, s a francia kávé ügye ezzel el volt veszve, ezúttal a cserjéhez a francia kormányzó hitvesi ágyán keresztül vezetett az út, és Palheta nem habozott megtenni a szükséges "lépéseket". A búcsúcsokorba rejtett palánták tették pár év alatt Brazíliát kávé nagyhatalommá, s e néhány palántából származik ma a világ kávétermésének 90%-a. Az 1800-as évek végére a kör bezárult, a kávé visszajutott Afrikába, ahonnan elindult, s itt is vadul termelni kezdték.
Jól ismert, hogy az angolok kezükben teáscsészével születnek, és Hitler könnyedén legyűrte volna Angliát, ha az ötórai tea idejére időzíti a támadást. Mégis furcsa akkor, hogy az Amerikának nevezett angol gyarmaton a világ legszenvedélyesebb kávéivói találhatók. A dolog a bostoni Teadélutánon dőlt el, amikor a magas vámon felháborodott polgárok az anyaország teát adó emlőiről úgy váltak le, hogy a teásbálákat a tengerbe dobálták. Mivel ezzel betöltendő űr támadt a teáskannákban és az orális szenvedélyekben, innentől hazafias kötelesség volt megszeretni a kávét.
A bennünk élő Gonosz
Végigtekintve a kávé (és a dohány, és a csokoládé, és az alkohol, és az egyéb drogok) történetén, megszívlelendő tanulság, hogy a tilalmak segítik legjobban az élvezeti szerek elterjedését. Az emberi természet gyárilag úgy van kialakítva, hogy állandóan problémákat teremt, hogy aztán megpróbálja megoldani. Ennek legősibb modellje a tudás almája, amit - máig pontosan nem tisztázott körülmények közt- valaki leszakított. Ezért egyszerre vagyunk hálásak és csalódottak is, így a Kígyó szerepét kissé ambivalensen ítéljük meg.
Így lettünk mi eredendően bűnösök, de ez a teológiai fogalom valójában az emberi természetből az Ó-testamentum nélkül is levezethető: a Gonosz valójában vágyainkat testesíti meg, a Jó pedig a lemondás és az engedelmesség pátoszát. Vérmérséklet és neveltetés kérdése, hogy ez a Gonosz foszforeszkáló szemű nyáladzó szörnyeteg-e, avagy huncut ördögfióka, s a vágyaknak való pillanatnyi hódolás lelkünk végkiárusítása, avagy bocsánatos félrelépés.
Freud kibernetikai modelljében a Gonosz birodalma az Ösztön-én, a Jóságot a Felettes-én testesíti meg, az Én pedig az a közvetítő diplomata a két ellenséges fél között, akit néha megzsarolnak (neurózis), néha meg lelőnek (pszichózis).
De ennyi elég is agytornának, a többit majd egyszer a Filozófiai Szemlében fejtem ki. A lényeg, hogy utáljuk a prófétákat, akik kéretlenül is állandón vágyainkat okolják romlásunkért, ámde ha nem volnának a bűntudat húrjai fejünkben, nem volna nekik mit kéjesen pengetniük.
Egy kis profetológia
Prófétának persze születni kell, vagy el kell hozzá végezni az orvosi egyetemet. A modern kor prófétája az orvos vagy a kutató, aki megmondja hogy éljünk, mit együnk. A próféciák ma már nem a túlvilági, hanem az evilági életre vonatkoznak, s hatásosságuk arra épül, hogy az emberek egy része rögeszmésen szeretne sokáig élni. Prófétának lenni jó dolog, meghívják az embert mindenhová, és félelemmel vegyes tisztelettel kérdezgetik őt az emberiség jövőjéről. Ha már valaki próféta, minden szavának, gesztusának különös jelentése van. Egyszer Buddhának elment a hangja, s jobb híján felmutatott egy virágot, tanítványai szerint ennél mélyértelmübb "beszédet" azóta sem hordott a hátán a Föld. De vajon miért nem hat ránk ugyanígy, amikor kopottas öreg nénikék a metrókijáratnál csokor virágokat lengetnek felénk? Michael Balint, legénykori nevén Bálint Mihály, az Angliában híressé vált orvos-pszichoanalitikus mutatott rá arra, hogy az orvos magánvéleménye csak otthon, a fürdőszobában magánvélemény, a rendelőben már igehirdetés. Így, ha egy orvos privátim kávéellenes, s fejében hiedelmek és az Élettantankönyvből visszamaradt félmondatok keringenek, könnyen kialakulhat egy téveszme, hogy ő már nem csak úgygondolja, hanem az úgy is van.
"S akkoron majd a kávé elárasztja a Földet, s elpusztíta minden élőt"
Egy modern próféta kávé ügyben Jack E. James, aki "A koffein megértése" (Understanding Caffeine, Sage 1997) című tudományos-profetikus bestsellerében, melyet szoktak a "kávé bibliája"-ként is emlegetni, lerántja a leplet erről az alattomos méregről. Megtudhatjuk, hogy irtózatos veszélynek van kitéve már az is, aki csak bepillant egy kávéüzlet kirakatába. Nem tudni James személyes motivációit, hogy talán valamely családtagja koffeinmérgezésben hunyt-e el, vagy csak a véletlen hozta-e össze a kávéval, de miután felkapta a média és híres lett, nehéz elhinni, hogy bármi is eltántoríthatná eztán nézeteitől. De ő legalább nem iszik kávét, így egy túlélő már biztosan akad majd. A tudomány egyik legkártékonyabb mítosza önmagáról, hogy ő objektív. Igazából a tudomány egy rakás mozaikdarabka, amiből mindenki a maga szakállára rakja ki a neki tetsző képet. Jamesnek a kávéra vonatkozó ismerethalmazból sikerült kiraknia egy koponyát, alatta két keresztbetett lábszárcsonttal. Könyvét azzal kezdi, hogy a kávé halálos méreg, évente Amerikában legalább hárman halnak meg tőle. Egy szerencsétlen kisfiúnak pl. egy kórházi vizsgálat során véletlen 18 gramm koffein került az infúziójába és meghalt. Egy férfi, hogy "feldobja magát" megevett fél kiló babkávét (15 g koffein), és majdnem meghalt. Egy nő 106 gramm koffeint vett magához, de szerencsére túlélte. Olvasva ezeket a mindennapos eseteket az emberben meghűl a vér, milyen veszélyeknek van kitéve.
A próféta a szívről
Kézzelfoghatóbb veszélynek tűnik a kardiovaszkuláris kockázat, James kalkulációja szerint ha a kávéfogyasztás megszűnne, 10-14%-kal csökkenne a koronária megbetegedések, és 17-24%-kal a sztrokok száma. Mellbeverő adat, csak az a baj, hogy nem tudományos következtetés, hanem prófécia, azért ijesztő, hogy hasson. Egy többismeretlenes egyenlet eredménye, amelyből több tényező James számára is ismeretlen. Ő maga is elismeri, hogy a koffein kardiovaszkuláris kockázatának epidemiológiai vizsgálatai rendkívül ellentmondásos eredményekhez vezettek, és mivel bemondásos alapon, retrospektíve "mérték" a kávéfogyasztást, ráadásul nem kontrollálták a kóla és egyéb koffein tartalmú italok és gyógyszerek fogyasztását, így igazából az eredmények annyira megalapozottak, mint Fidel Castro népszerűségi mutatói. A számára legértékesebb két metaanalízist úgy értékeli, hogy azok alapvetően megerősítik a kapcsolatot a kardiovaszkuláris kockázat és a kávéfogyasztás között. És ki kételkedne ebben, ha egy kutató ezt mondja? Pl. én. Ha valaki követi példámat, és belekukkant Kawachi és munkatársai 94'-es metaanalízisének eredményeibe, kiderül, hogy a szerzők a cohort vizsgálatok alapján csak "nagyon csekély kockázatot" találtak, míg az eset-kontrolos vizsgálatok metaanalízise alapján "nem kizárható" kockázatra következtetnek. Ne firtassuk, hogy James-t az emlékezete vagy valami más hagyta-e cserben, végül is a maga módján jót akar. Interjúiban is, könyvében is azt állítja, hogy a kávéfogyasztás 5-15 Hgmm-el növeli a vérnyomást. Tegyük hozzá: koffein-naív személyeknél. De ilyen kevés van, mert az emberek 80%-a kávézik.
Amúgy a sztrókosztályon ez a bejelentés még kelthetne is némi riadalmat, ám egy rakás vizsgálat nem, vagy fordított összefüggést talál a kávéfogyasztás és a vérnyomás alakulása között. De ezek "nem jók", mondja James, mert nem "jókor" mérik a vérnyomást. Talál egy megfelelőt, amelyben a kávéfogyasztás után két órával mérik a vérnyomást, és ott bizony, nincs mese, 2-4 Hgmm-el emelkedik a vérnyomás. Ebből viszont úgy tűnik, hogy az orrunk előtt bezáródó metróajtó vérnyomásemelő hatása, vagy gyermekünk intője nagyobb egészségkárosodást okozhat, mint a kávézás. És ezzel finoman az általában kevésbé vizsgált személyiségtényezőkre utalok.
A másik szóba jöhető mumus a koleszterinszint emelkedés, amiről James-nek muszáj elismernie, hogy semmi köze a koffeinhez, és csak a szűretlen, vagyis filter nélkül főzött kávé emeli meg a lipidszintet. Hasonló a helyzet a koffein állítólagos aritmogén hatásával, hát normál kávézgatás mellett ez sincs neki. Hacsak nem kávéivás közben lepi meg a gyanútlan egyént James rémisztő próféciáival. James még nem idézhette Willet és munkatársai 1996-os, 10 éves prospektív vizsgálatát, melyben 85 000 nőt követve azt találták, hogy –figyelembe véve a többi rizikófaktort- még napi hat kávé sem jár semmilyen kardiovaszkuláris kockázattal. Egy másik vizsgálatban 45 000 férfit követtek, s a kávéfogyasztás és a szívbetegség kockázata közt nem találtak kapcsolatot. A Framingham Heart Study 20 éves követéses vizsgálatának 6000 személyénél szintén nem lehetett kimutatni semmiféle rizikót.
Figyelemre méltóan mellőzött az irodalomban Grossarth-Maticek és Eysenckmunkája. A szerzők 10 éves követéses vizsgálatukban pszichológiai tesztek alapján ijesztő pontossággal bejósolták, hogy kik fognak rákban, ill. szívbetegségben meghalni. E vizsgálat egyik mellékterméke, hogy a kávéfogyasztás csak a koronária megbetegedésre hajlamosaknál (ítype) növelte a megbetegedés kockázatát, míg a rákra hajlamos személyeknél (C-type) csökkentette a rákos megbetegedés veszélyét. Ezt a pozitív eredményű vizsgálatok értelmezéséhez szántam mankónak.
A rák cserbenhagyja a prófétát
A kávé és a rák prófétáknak nem sikertéma, a koffein sajnos semmilyen típusú tumoros megbetegedés kockázatát nem növeli. Ellenkezőleg! Persze a "hőskorban" még lehetett ijesztgetni hevenyészett vizsgálatok alapján hólyag, vese, hasnyálmirigy, mell- és petefészek rákkal, de mára ennek vége. Mi több, muszáj szemérmesen elismerni: csökkenti a vastagbél tumoros megbetegedésének kockázatát. Jamestől persze távol álljon a kávé propagálása, de Edward Giovannuci 1998-as, tizenhét vizsgálatot felölelő metanalízise szerint a kockázatcsökkenés 24%-os, ami felér egy burkolt kávéreklámmal. És ez még nem is a legtöbb, mi adható!
Akar ön csontritkulni?
Szokás még csontritkulással rémisztgetni a kávézgató nőket. Ugye ki szeretné tolókocsiban végezni? James itt is a szokásos receptjét követi: először elismeri, hogy a vizsgálatok meglehetősen ellentmondásosak, sok vizsgálat alig, vagy egyáltalán nem talált kapcsolatot a csontritkulás és a kávéfogyasztás között, majd kedvenc fordulatával jön, ami úgy kezdődik, hogy "összességében", s ezután mindig az következik, ami nem következik még az általa áttekintett irodalomból sem. Vagyis, hogy pl. a kávéfogyasztás csontritkulást okoz. Itt megint csak a próféta szól belőle, aki felette áll holmi evilági tényeknek.
Szerencsére vannak más forrásaink is. Az amerikai NIH (National Institute of Health) már 1984-ben elutasította a koffein és a csontritkulás kapcsolatát, s az angol NBH (Nutrition and Bone Health) 1998-as teljes körű irodalmi áttekintése sem tartja ezt a vélekedést megalapozottnak. Számos jól kontrollált vizsgálat ugyanis nem talált kapcsolatot a csontritkulás és a kávéivás között.
Bár igaz, mit lehet tudni holnap mi derül ki? Addig jobb lenne nem enni, nem inni semmit? Azt ugye mégsem lehet. Na ezért szeretik az emberek a prófétákat, még ha hamisak is, mert ők feketén-fehéren megmondják mi a jó, s mi megspóroljuk a tépelődést és a döntés felelősségét. Olyan jó lenne bízni valakiben.
A próféta és a kisdedek
Kávé és anyaság szintén hálás téma, de itt nem a festőkre gondolok elsősorban. A magzat és az újszülött enzimrendszerei ugyanis fejletlenek, a koffeinlebontás nem igen megy nekik. Kérdés, hogy ez árthat-e nekik? Állatvizsgálatokban lórúgásnyi adag koffein hatására a beavatkozást túlélő nőstények mindenféle contergan bébiket hoztak a világra. Az amerikai FDA (Food and Drug Administration) ennek hatására javasolt 1981-ben teljes koffeinabsztinenciát a terhes nőknek. James és más aszketikus igehirdetők előszeretettel idézgetik ezt az ajánlást, nem véve tudomást arról, hogy lejárt a szavatossága, mert később maga az FDA is belátta tévedését és korrigálta álláspontját. Ugyanis ha 300 mg/testsúly kg/die adagot egyenletesen elosztottak, mintha az állatot több lépcsőben akarnák megmérgezni, akkor már csak alig-alig jelentkeztek testi deformitások. Emberre vetítve ez a halálos dózis két és félszerese, úgyhogy teratogén hatása nem lehet a normál kávéfogyasztásnak.
De a nőket fenyegető apokalipszis négy lovasa még hátra van, a meddőség, a spontán vetélés, az alacsony születési súly és a szoptatás. Egy korty kávé, és asszonyom, Önnek vége. Ezek a témák remek szorongáskeltő rémképek, a leendő anyukák érthető módon hálás közönsége minden rémhírnek, ami magzatuk vagy születendő gyermekük egészségére vonatkozik.
Az amerikai CERHR-t (Center for the Evaluation of Risks to Human Reproduction) az NTP (National Toxicology Program) keretében hozták létre, s feladata, hogy a reprodukciós kockázatokkal kapcsolatos összes létező publikációt független tudományos szakértőkkel értékeltesse és összegezze. A koffeinnel kapcsolatos álláspontjuk böngészhető a cerhr.niehs.nih.gov/genpub/topics/caffeine-ccae.html címen.
Hogy sorban hatástalanítsuk James bombáit az innen kinyert információkkal, a meddőség kapcsán egy 11 000 fős dán vizsgálatra utalhatunk, melyben még napi nyolc kávé sem mutatott semmi kapcsolatot a késleltetett fogantatással, leszámítva azokat, akik a szex helyett kávéztak.
A spontán vetélés ürügyén is fel-fellobbannak újra és újra a kétkedés lángjai, melyet aztán természetgyógyászok és egyéb aszketizmust hirdetők féltőn, gondosan táplálnak. Az amerikai OTIS (Organization of Teratology Information Services) áttekintése alapján azonban ki lehet jelenteni, hogy a moderált kávézás önmagában nem jelent kockázatot a spontán vetélésre.
A csökkent születési súly, vagy agytérfogat rémálma kapcsán hivatkozhatunk egy 40 000 fős kanadai vizsgálatra, ahol a normál kávéfogyasztásnak semmilyen káros következménye nem volt. A nyolcvanas évektől lefolytatott 20 vizsgálat áttekintése is ezt támasztja alá. A dolog pikantériája, hogy James is nyilván ugyanezekre a tanulmányokra hivatkozik, csak az eredményeket némi elvakultsággal értelmezi. Egy hétéves vizsgálatban a terhességük alatt napi másfél-két csésze kávét fogyasztó 1500 nőt és gyermekét követték, s sem a születéskor, sem a későbbi motoros fejlődésnél eltérést nem találtak.
Az OTIS azt javasolja, hogy a terhes nők kávéfogyasztásukat -biztos ami biztos alapon- tartsák 300 mg/nap alatt, ami megfelel kb. napi három csésze kávénak. Ezt annál is könnyebb megtenni, mert a terhesség során egyre lassabban bomlik le a szervezetben a koffein, vagyis az élénkítő hatása tovább marad meg.
Szoptatáskor azonban valóban megfontolandó a kávéfogyasztás visszafogása, mert a tejjel átmegy a koffein a babába, aki ettől nyugtalanná válhat és rosszul fog aludni. Ezidőtájt az anyáknak úgysincs szüksége kávéra, mert éberségükről a baba úgyis gondoskodik.
Kávézás tudományos alapon
A kávé tehát, bármily meglepő, annak ellenére, hogy élvezeti cikk, nem ártalmas. Hogy oly könnyen elhiszünk róla minden rosszat, csak arról szól, hogy nem tiszta a lelkiismeretünk, ha élvezünk valamit. Ha csak az élvezet a baj, megteheti, hogy hidegen vagy túlcukrozva issza, esetleg az instant kávét por alakban kapja be, mint Mr. Bean. De tulajdonképpen nyugodtan élvezheti is, mert úgy tűnik, a kávézásnak az élvezeten túl számos egészségügyi előnye is van.
Több vizsgálat bizonyítja, hogy a koffein gátolja a tumornövekedést, fokozza a kemo- és sugárterápiák hatását. Egy amerikai vizsgálatban csupasz egereknél UV besugárzással bőrrákot alakítottak ki, s a koffein tartalmú oldattal itatott vagy ecsetelt egereknél 70%-kal kevesebb tumor képződött. Nem baj tehát, ha ruhájára ömlik a kávé, használja ki az alkalmat, és engedje bőréig eljutni a gyógyító nedűt. Napozáshoz még nem ajánljuk, mert esetleg szerkesztőségünknek kell majd Önt a Lipótról kiváltani. És visszautalnánk az imént olvasottakra is, miszerint a kávé 24%-kal csökkenti a vastagbélrák kockázatát is!
Olasz, amerikai és japán vizsgálatok igazolják, hogy a kávéfogyasztás erős védőfaktor a májcirrhosissal szemben. Napi 3-4 csésze kávé 80%-os biztonságot jelent. Persze még a borosüveg árnyéka sem vetődhet Önre, hogy alkoholt fogyaszt, de bizonyára van olyan ismerőse, aki örül majd ennek a hírnek. Hat vizsgálat alapján azzal is bíztathatjuk Önt, hogy a rendszeres kávéfogyasztóknak 50-80%-kal csökken a Parkinson betegségre való esélyük. Ha azonban ezen felbuzdulva túl sok kávét iszik, és kézremegést tapasztal, nem mi tévesztettük meg Önt, hanem ez a koffeinmérgezés egyik jele.
Ha Ön asztmás, ajánlott a napi minimum három kávé fogyasztása, amely két nagy vizsgálat szerint dózisfüggő mértékben csökkenti az asztmás rohamok számát és súlyosságát. Ha Ön újszülött és apneában szenved, felhívnánk rá a figyelmét, hogy a koffein az Ön esetében is serkenti a légzőközpont működését. Beszélje meg az inkubátorát felügyelő személyzettel. Ha Ön túlsúlyos, örömmel jelentjük, hogy a koffein némi effedrinnel és rengeteg önfegyelemmel kombinálva remek fogyasztószer.
A koffein növeli a fizikai munka hatékonyságát és intenzitását is, ezért ha Ön sportol, vagy fizikai munkát végez, érdemes edzés vagy munka előtt kávéznia. De ha Ön uránbányász, akkor mi felnézünk Önre, de a kávét nagyon nem ajánljuk, mert egy 2002-es vizsgálat kimutatta, hogy ez jelentősen növeli a tüdőrák kialakulásának veszélyét.
A koffein fájdalomcsillapítókkal együtt adva fokozza a gyógyszerhatást, s így akár 40%-kal kevesebb hatóanyag is elég. A tenziós fejfájást a kávé képes önmagában is és a gyógyszernél tartósabban is enyhíteni. Ezek az ismeretek különösen hasznosak lehetnek Önnek a kórházak konszolidációjának további késlekedése esetén.
Egy 1999-es vizsgálat kimutatta, hogy dózisfüggő mértékben 40-45%-kal csökken kávéfogyasztóknál az epekő kialakulásának a veszélye. De ha már Önnek van epeköve, ne keseredjen el, hanem gondoljon arra, hogy a kávéfogyasztás a diuretikus hatás miatt 10%-kal csökkenti a vesekő kockázatát is.
De ha Önnek veseköve is van, sajnos fel kell tételezzük, hogy Ön koffeinmentes életet élt és akkor ez a cikk nem biztos, hogy az Ön cikke.
Kommentek a bejegyzéshez