Nem csak gyümölcsfáink, de időnként díszcserjéink is megkívánják a metszést. Tavasszal virágzó cserjék fenntartó metszése
Mivel kora tavasszal virágoznak, ha megmetszenénk, csak a virágzó hajtásokat távolítanánk el róla, ezért az ebbe a csoportba tartozó cserjéket csak a virágzás után, de még a lombfakadás előtt metsszük. Az idősebb elhajló, elöregedett, gyengén virágzó részeket tőből távolítsuk el, a hosszú hajtásokat 1/3-át vágjuk vissza, de a többi hajtások visszacsipkedésére nincs szükség. 2-3 évente szükséges ez az ifjító metszés.
Tavasszal virágzó cserjék:
törpemandula (Amygdalus nana) szilvarózsa (Amygdalus triloba) gyöngyvirágcserje (Deutzia) aranyfa (Forsythia) homoktövis (Hippophoe rhamnoides) téli jázmin (Jasminum nudiflorum) jezsámen (Philadelphus coronarius) rózsalonc (Weigela florida) lilaakác (Wisteria sinensis)
Nyáron virágzó cserjék
Mivel virágaikat az az éves hajtás csúcsán és azok oldalhajtásain hozzák, érdemes kora tavasszal metszenünk, hogy erős hajtásnövekedésre és ezzel gazdag virágzásra serkentsük bokrainkat. Kezdjük el már tél végén vagy kora tavasszal a metszést, még a kihajtás előtt. Az erősebb hajtásokat 4-6, a gyengébbeket 2-3 rügyre vágjuk vissza. Nem kell ilyen erőteljesen megmetszeni a somot, boglárkacserjét, fagyalt, bodzát, náluk csak az előregedett vesszőket távolítsuk el tőből.
Nyáron virágzók:
nyáriorgona (Buddleja davidii) kínai kékszakáll (Caryopteris vulgaris) mályvacserje (Hibiscus syriacus) orbáncfű (Hypericum) kék sudárzsálya (Perovsika atriplicifolia) cserjés pimpó (Potentilla fruticosa) nyári gyöngyvessző (Spirea bumalda) hóbogyó (Symphoricarpos) illatos barátcserje (Vitex agnus-cactus)
Kommentek a bejegyzéshez