Ha visszatér a tél

Országunk különböző klímatípusok határterületén helyezkedik el, ezért hol ez, hol amaz kerül túlsúlyba. Az óceáni, a mediterrán és a száraz kontinentális éghajlat metszéspontján nincs két egyforma időjárású év, sőt nem ritkán egyetlen évszakon belül akár több esetben is vannak váltások. Kertjeinkben a legnagyobb kárt az okozhatja, ha a tél második felének enyhesége után újra zord napok vagy hetek köszönnek be.

Bal oldali kép: Már tavaly novemberben nyílt, mostanra lefagyott a törzses mahónia virága (Mahonia x media "Charity")

Klasszikus esete ennek 1961 tele és tavasza volt, amikor átlagos téli időjárást követően január végén megérkezett a tavasz. Mintha a francia Riviérán lettünk volna, csak itt nem a mimózák fogtak virágzásba, hanem a tavaszi hagymások, majd a gyümölcsfák is. Március 20-án közel 20 A°C meleg volt, lágy, cirógató napsütés, méhek döngicsélése a kajszifák virágai között. Aztán a csillagászati tavasz első napjának hajnalán átbukott a Kárpátok védővonalán a sarki eredetű hideg és egész nap havazott. Másnap húszcentis hó, mínusz 5-10 fokos hideg...

Két hétbe telt, míg a hó nagy nehezen elolvadt és a hőmérséklet is visszaaraszolt az évszak jellemző értékeihez. De addigra ,megoldódott' az az évi gyümölcsszüret minden gondja, és a hagymás tavaszi virágok kivételével minden olyan dísznövény károsodott, amelyet kicsalt a korai meleg. Ha nem is ilyen drámai hevességgel és következményekkel, de viszonylag gyakran lejátszódik hasonló: tíz évből 3-5 esetben. A tapasztalat azt mutatja, hogy jobb a maga idejében kemény és akár február végéig, március elejéig kitartó hideg tél, mint a korai tavaszodás.

A megszokotthoz képest túl enyhe telekre született és keserű tapasztalatokat jelenít meg a népi mondás, miszerint ˛nem eszi meg a kutya a telet˝. Minél korábban kezdődik a felmelegedés, annál nagyobb az esélye (veszélye) a visszatérő tél kártételeinek. És - megint csak nem ijesztgetés, hanem tapasztalatra alapozott jelzés - még áprilisban, sőt májusban is ˛visszalátogathat˝ a tél, egy-egy kései havazással, utófagyokkal. A tavaszi felmelegedés soha nem visszaesések nélküli, töretlen folyamat, a veszély mindig valóságos.

Jobb oldali kép: A bizarr andesi araucariát nem csapja be egy korai felmelegedés (Araucaria araucana)

Mit tehet a kertész általában és mit aktuálisan a télutó-utótél kártétele ellen? Ha tudjuk, hogy kertünkön belül hol vannak az enyhébb és hidegebb sarkok, akkor már a telepítéskor, helykiválasztáskor hatékony védelmet alakíthatunk ki.

Ehhez tudnunk érdemes, melyik rióvény sajátossága a korai tavaszi indulás és egyúttal a fagyérzékenység: kihajtásukat, virágzásukat késleltethetjük, ha a kert védett, de hűvösebb részére ültetjük. A korai indulás és a fagyérzékenység nem mindig jár együtt. A téli jázmin például bárhová ültethető, mert bár akár december-januárban is nyílik, az esetleg újra keménykedő téltől legfeljebb éppen kinyílt virágai fagynak le. A hideg elmúltával károsodás nélkül ott folytatja, ahol abbahagyta.

Bal oldali kép: Ha túl enyhe ősz nem készteti virágzásra, bármilyen telet kibír ez a jukka (Yucca gloriosa "Variegata")

A növényismeret azért is fontos, mert pusztán a származási hely ismerete olykor becsap bennünket. Azt gondolnánk például, hogy a szibériai, kanadai származású növények mindegyike vagy az alhavasiak érzéketlenek a tél alattomos, kései támadásával szemben. Ehhez képest erre éppen azért érzékenyek Szibéria szép jegenyefenyői, mert a beiníduláshoz szükséges hőigényük kicsi, így a kései hideg már kihajtásban, védtelenül éri őket. Élőhelyükön a tavasz nagyon későn érkezik, amikor a miénkhez fogható mértékű hőmérséklet-visszaesés már kizárt.

Mostanában búcsúzó telünk bár rekordokat :nem döntögetett, a keményebbek, hosszabbak közül való. És a jobbak közül is, mert bőségesen adott védő hótakarót. A nagy mennyiségű hó hűtőszekrényként is működött, ˛konzerválta˝ a hideget, nyújtotta a telet, akadályozta növényeink túlságosan korai indulását.

Viszont jó, ha tudjuk: a tavalyi csapadékos, enyhe nyárutó és a hosszú, enyhe ősz egyes szubtrópusi vagy hasonló származású növényünket tavaszi vagy tavaszközeli állapotba hajszolta. Ezek ugrásra készen várják az igazi tavaszt - de lehet, hogy az, amit március folyamán annak vélnek, becsapja majd őket. A kínai és japán származású törzses mahóniák például már novemberben kipattanni kész bimbókkal várakoztak, volt, ahol ki is nyíltak, sőt azóta viráguk már a hideg martaléka lett... A hidegtűrő kamélia-hibridek is az első melegebb napon bontogatni kezdik majd szirmaikat. Ezek a növények szinte biztos, hogy idén a kihajtáskor és a virágzásban védelemre szorulnak. Lehet, hogy csak néhány napra kell őket fóliasátorral, szalmával vagy kartonpapírral babusgatni, de előífordulhat, hogy még hetekig segítségre szorulnak. Nagy díszértékük, virágpompájuk megéri a gondoskodást.

Január, február - itt a nyár. De addig még egy darabig a kertek alatt ólálkodik a tél akkor is, ha már megcsordul az eresz. Így az ördög - még - nem alszik, jobb, ha éberek maradunk!