Szinte észrevétlenül jelentek meg kertkultúránkban. A fővárosunkat sok száz Olasz ciprus és több tucat Arizona ciprus díszíti. Többségüket, méretükről ítélve, az utóbbi 10-15 évben ültették a növények faji hovatartozásáról mit sem sejtő tulajdonosaik. Már alig van díszfaiskola, ahol - sokszor helytelen névvel ellátva - ne lehetne ciprust is kapni: legtöbbször Cupressus sempervirens-t, de néha C. arizonica-t, sőt elvétve Monterey és Mexikói ciprust (C. macrocarpa, C. lusitanica).
Honnan származnak a magok? Egyre többen jutnak el az Adriai tengerpartra, ahol a ciprusokat úgy ültetik, mint nálunk az életfát (tuját) vagy a borókát. A puszta szórakozásból, emlékgyűjtésből leszakított, itthon az asztalon, polcon hagyott és ott hamarosan kiszáradó diónyi tobozból egy-két hét múltán legalább ötven kis barna mag hull ki. A vállalkozó kedvűek ezt hamar cserépbe ültetik. A ciprusmagok hálás természetűek, nagy százalékban kikelnek, kis tűlevelű magoncaik különösebb gondozás nélkül is könnyen fölnevelhetők. Sokan kapnak magot a napfényes Kaliforniából is, ahol a Cupressus macrocarpa nemcsak őshonos, hanem a legkedveltebb díszfák egyike. A mediterrán országokban gyakran ültetett arizóna-ciprus magjai is hasonló módon jutnak el. Lassanként elmondható, hogy nincs az országnak olyan zuga, ahol növénygyűjtők révén vagy jóérzékű városi főkertészek üzletet sejtő faiskolások keze nyomán ne tűnnének fel egyre nagyobb számban a ciprusok. Némi túlzással: országos méretű ciprushonosítás tanúi vagyunk.
Ez már egészen más, mint az ötvenes évek délinövény honosító munkája volt. Akkor áltudományos meggyőződéssel folytak a gazdasági célzatú kísérletek.
A ciprusok az északi mérsékelt öv növényei, így a honosítási kísérletek tudományos része is megalapozottabb. Az északi félteke méréskelt övében valamikor jóval nagyobb elterjedésű területük volt, mint ma. Fejlődési, növényföldrajzi történetük azon szakasza, amikor többségük a csaknem fagymentes mediterrán égövre szorult, egészen rövid.
Többségük ma is a mediterrán klíma növénye: a Földközi-tenger mellékén és az észak-amerikai csendes óceáni partokon Kaliforniában élnek. E klímaövhöz, amelyet az enyhe csapadékos, óceáni tél és a sivatagi eredetű száraz meleg nyár jellemez, 12 ciprus tartozik. Az európai vagy Olasz ciprus (Cupressus sempervirens) és a Tasszili (szaharai) ciprus (C. dupreziana) a Földközi-tenger térségében él. Kaliforniában és a határos területeken honos az Abrams ciprus (C. abramsiana), az Oregoni és Sziszkiju ciprus (C. bakeri és C. bakeri var. Matthewsii), a Goven és Törpe-ciprus (C. goveniana és C. goveniana var. Pygmaea), a Tekát vagy Gvadalup ciprus (C. guadelupensis), a Forbes ciprus (C. forbesii), a Maknab vagy Sierra Nevada ciprus (C. macnabiana), a Monterey vagy Mrnyős ciprus (C. macrocarpa), a Nevadai ciprus (C. nevadensis), a Sargent ciprus (C. sargentii) és a Stephenson ciprus (C. stephensonii). A szárazföldi jellegű, szélsőségesebb éghajlatú területeken csak Arizona ciprus (C. arizonica) és platánkérgű változata, a Kanyon ciprus (C. arizonica var. glabra) maradt fenn. Nyáriesős trópusi (nyárosn esős, télen száraz) éghajlati körülmények között a mexikói ciprusok (C. lusitanica és C. benthamii) élnek, a hidegebb telű (monszun) klímában pedig öt ázsiai faj: a Kasmír ciprus (C. cashmeriana), a Kínai oszlop ciprus (C. duclouxiana), a szomorú, vagy Könnyező ciprus (C. funebris) és a Himalája ciprus (C. torulosa). Közülük a C. forbesii, a C. cashmeriana és a mexikói ciprusok egynémely formája fagyérzékeny. A többi fagytűrő faj között az Európai ciprus a legérzékenyebb.
Hozzánk az európai és annak karcsú alakja, az Olasz ciprus jutott el leghamarabb. Magyarország tengeri kapujánál, az Adria mentén oly közönségesek a ciprusok, hogy alig hihető, hogy a középkori kolostorkertekben, a kerengők falánán ne ültettek volna itáliai mintára ciprust is. Történeti faereklyék fennmaradására természetesen nem is gondolhatunk e tájon, még ha fel is tételezzük, hogy az éghajlat megkímélte volna e növényeket.
Az Al-Duna kapujában a korábban török kézen lévő Ada Kaleh szigetén gyönyörű, kisebb jegenyényi fák álltak még 1969-ben, éppen mielőtt a Vaskapu vízierőmű építése miatt a szigetet kiürítették és elárasztották. Tudomásunk szerint a fákat akkor áttelepítették a Duna partjára, de hogy megmaradtak-e, kérdéses.
A századforduló kertészeti fellendülése idején, az erős német szakirodalmi befolyás alapján alig gondolhatott valaki komolyabban sikeres ciprus-ültetésre nálunk, ennek hagyománya, kultúrája nem volt még. Az amerikai, távol-keleti fajok pedig Európa nagy részéről hiányoztak még. Az Ada-Kaleh-i példa azonban azt mutatja, hogy ahol kultúrája, iskolája van a legkényesebbnek, a karcsú Olasz ciprusnak, ott még a hidegtelű területeken is felnevelhetők! A hazai ciprustelepítések fő buktatója évtizedekig az üvegházi előnevelés volt. Az üvegházban tartott, elkényeztetett (lágy szövetű, szelektálatlan) ciprusok szabadföldi megmaradásának alig van esélye.
Legfontosabb, hogy már magonckortól szabadban neveljük, ott hidegtűrés szerint szelektálódnak és a csemeték már a kezdet kezdetéről a mi klímánkon növekednek. Az Olasz ciprus koronája hajlamos a szétesésre. Ezt jó ágállású, kis növekedési erélyű magoncok kiválasztásával, a gyorsan növekedők metszésével, korona-kialakításával előzhetjük meg. A többi fajt és az Európai ciprus feltörő, ám szétterülű oldalágú alakját (a f. horizontális-t) viszont csak a hidegtűrés-, illetve a szín- és alak szerint szelektáljuk. A telepítés idejét helyesen válasszuk meg: a legjobb a tavasz közepe, akkor, amikor megkezdődik a kihajtás, az újonnan fejlődő pikkelylevelek megjelentek a hajtások csúcsán. Ekkor már a gyökérképződés is megindult, a növény könnyen elviseli a gyökérzet egy részének elvesztését.
Ilyenkor, a tél közepén a ciprusokat nevelő növénygyűjtők gyakran vetnek aggódó pillantást dédelgetett fájukra: nem fagyott-e le a csúcsa, nem szaggatja-e le ágait a rátapadt hó, nem indulnak-e meg életműködései egy csalókán enyhe januári napon, hogy majd az éjszakai fagyok okozzanak végzetes élettani változásokat.
A kezdeti takarás fáradságát követően a tavaszi éledés jelei megannyi sikerélményt nyújtanak azoknak, akik ciprusok nevelésére szánják magukat. A feltörő koronák örökzöld kúpjai sokoldalúan illeszthetők a legkülönbözőbb növény együttesekbe. A legellenállóbb fajok - a Cupressus arizonica, a C. macnabiana - megfelelő helyen országosan ültethetők, a többi inkább a déli, délnyugati országrészeken, illetve a középhegységek napos oldalaira ajánlható.
A Gyűjtőknek rovat új sorozata azt szeretné elérni, hogy mind többen kapcsolódjanak be e közös kísérletbe, kapjanak kedvet e szép, ígéretes dísznövények neveléséhez, terjesztéséhez.
Kommentek a bejegyzéshez