Kínában a Cupressus funebris kolostorok, lakóházak, települések egyik gyakran ültetett vagy még inkább megóvott díszfája. Egy 26 méteres példányt E. H. Wilson, az amerikai Arnold Arborétum Távol-Keletre küldött gyűjtő-kertésze és kutatója Omei környékén fényképezte le 1908-ban.
A szélsőségesen kontinentális éghajlatú Tibetben is él a ciprus. A Tung-folyó völgyében két, csaknem 30 méteres Cupressus torulosa példányt kapott lencsevégre E. H. Wilson 1908-ban.
A ciprusok kérge gyakran hosszanti sávokban, foszló rostokban válik le.
Kalifornia egyik nevezetes növénye a Monterey ciprus, a Cupressus macrocarpa. Kisebb csoportjai maradtak fenn a Monterey-félszigeten. Némely magányos fa robosztus, mégis költői habitusa csak a cédrusok méltóságával mérhető. A tengerpart közelében élő fák kérgét a párából kicsapódó sóréteg festi fehérre.
Kisázsiában, Beskonak környékén hiába keresnénk az európai ciprus jellegzetes karcsú alakját. A Cupressus sempervirens ősi állománya szinte a Kárpátok lucfenyveseire emlékeztet. Az 1000-1500 méter magasságban a telek hidegek, a hóréteg vastagsága gyakran meghaladja az egy métert is.
Az arizona ciprus északi alakja, a Cupressus glabra. Kékesszürke, szürkészöld lombozata élesen kirajzolódik a sárgásvörös alapkőzetű, különleges formájú hegyek hátteréből. A növényt hamvasfehér tobozok és pikkelyesen, foltokban leváló kéreg díszíti.
Kommentek a bejegyzéshez