Az arborétumi telepítési terv titka
„Kövesd a természetet, Ő a művészet kezdete és vége, mércéje”… lázad a művi kertek ellen Alexander Pop szatirikus író, passzionátus kertész a kertekbe hozott geometrikus formák ellen jó másfél évszázaddal ezelőtt. Amerikában még túl közeli a háborítatlan természet emléke, semhogy könnyedén befogadják az agyontervezett, gondozott kertek, parkok európai stílusát. Olmsted az európai iskoláival szakítva, az arborétumot nem a gyűjteményes kertek megszokott tagoltságával, zsúfoltságával, s nem is az angolparkok tékozló tágasságával, a színek, formák bőségével, hanem amennyire lehet, a természetesség nemes vonalaival tervezte. A sétáló látogatóban csak a táblákat elolvasva tudatosodik, az amerikai fajok mellett európai, nyugat- vagy kelet-ázsiai fajok alkotta gyűjteményben jár..
A Jamaica Plain-i birtok kitűnő adottságú volt egy ilyen tervhez. A Goldsmith-patak partja s a nagy ,,Rét" a „Meadow" nádasa, gyékényese, a csirregve fel-fel libbenő pirosvállú csiröge különös dalától fűszerezett természetes világa a fűzgyűjtemény helye. A lejtők, fel egészen a 60 m magas Bussey-dombra a rendszeres gyűjtemények és a természetesnek telepített eredeti erdők rekonstrukciói úgy, hogy mára senki sem mondaná meg, nem eredetiek. Az északi lejtő szürketörzsű bükköse akár itt, akár Európában, Kínában vagy Japánban is lehetne. A sebes folyású Bussey-patak tágas völgye a rendszeres fenyőgyűjteményé, míg a csatlakozó meredek, északias lejtők és sziklafalak a Hemlokfenyő-domb oldala az eredeti hemlokőserdők maradványa .A környék legmagasabb pontjáról, a 81 m magas Peters Hill-ről fenséges panoráma nyílik a távoli felhőkarcolók csillogó acél-üvegpalotái az óceán felé.
A mintegy 9000 taxont nyilvántartó arborétum bejárása egy egész napos feledhetetlen kirándulás. A dendrológia iránt érdeklődők számára hónapok, igazán évek sem elegendők. A Rómával egy szélességi körön fekvő Bostonba a tavasz meglepően későn szökik be. Április közepe, mire a fák alatt végre kék szőnyeget sző a csillagvirág s a kis-ázsiai hegyek fehérközepű kék csillaga, a Chionodoxa. A magnóliavirágzás ilyenkor talán a legnagyobb látvány. Úgy tartják, legszebb itt a május, amikor a frissen vágott gyep a nektár édes illatával keveredik, s az arborétum a rododendronok és a virágsom, a sokféle cseresznye, s az ezerféle bokor színpompájával a rózsa és a fehér árnyalataiban ragyog. Sietni kell ilyenkor a részletek megfigyelésével, mert ami nálunk márciustól májusig történik, az itt 3 hét alatt lepereg. Az aranyvessző hozzánk képest 1-2 hónapot is késik, s csaknem együtt nyílik az orgonával, virágsommal. Az ősz hosszú. A nap délhez illően meleg, s az indiánnyár pompás színekbe öltözteti a fákat. A tél varázsa itt a sok örökzöld s a bő kézzel mért hólepel, mely a fenyőket szabadföldi szoborkiállítássá varázsolja. Szépségével talán csak a Bussey-patak vízesésén táncoló jégfigurák versenyezhetnek.
S hogy milyen a nyár? Az eső, „ha esik, nem ömlik, hanem szakad”, tartja itt a mondás. Kétszer, két és félszer annyi itt a csapadék, mint nálunk, aztán a hirtelen támadt rekkenő melegben, mint karmesteri pálcára, harsan fel a zengő kabócadal. Mindent elnyel az üde zöld lomb, de közötte, ezernyi titkot feltárva érik, formálódik Európa, Ázsia s az Újvilág, sokezernyi színes termése, gyümölcse.
A leggazdagabb tán a fenvőfaj- és fajtagyűjtemény, a nagyobb nemzetségek közül pedig a bükk, gesztenye, hárs, juhar: kőris, nyír, szil, vadgesztenye és a tölgygyűjtemény. Világhírű az orgonafajták kollekciója, amit a minden-évi „Orgona Vasárnap", a „Lilac Suuday" keretében ünnepel az Arborétum. Neves fái közt van az 1947-ben itt először megtelepített kínai óriásfenyő (Metasequoia). Az arborétum vagyona az első 50 év alatt a nyolcszorosára nőtt. Mára a betétek kamata, azaz a valósan rendelkezésre álló összeg az eredeti betét összegének több mint húszszorosa.
A rövid leírásnak itt vége. Bár egy ily nemes kor, jövőt építő szemlélete szolgálna tanulságul mai emberi törekvéseinkben. „Mennyi szó, s mily kevés tett” ellenében Sargent közismert volt szűkszavúságáról. Biz, lehetne élete beszédes korunkban, tanulság...
Kommentek a bejegyzéshez