Az arborétum a fák, bokrok, fásszárú növények rendszeres gyűjteménye, valóságos „élő múzeuma". Egy gazdag és természetszerűen elrendezett, harmonikus arborétum talán az emberi alkotások legnehezebbike: az anyagi és szellemi tehetség, a felhalmozott természeti őserő összegének szorzata egy, az emberi tehetség felett álló tényezővel, az idővel. Elkészülése pillanatában az arborétum még csak szerény vázlat: folyamatos és szeretetteli őrködés, és az idő érleli végül is a tervet s a természet zabolátlan gyermekeit egységes művé, művészeti alkotássá. Még ha célunk a látszólag legegyszerűbb is: a természet minél hűebb másolása.
Boston mai látogatója bejárja az óvárost, az ódon régi városháza mögött felkaptat a kockaköves, Beacon Hill-re, az egykori Back Bay helyén díszlő park fölötti aranykupolás capitol -tól leereszkedve az északnak néző keskeny utcákon megcsodálja az itteni Andrássy út eleganciáját, magnoliafákkal övezett sétányait. A Harvard-hídról a túloldali Cambridge felé kanyarodik, ahol az óceán hűvös fuvallatával belibbenő sirályok szárnyai között az ódon tetők és az acél-üveg Boston egyedülálló körképe tárul elé. Sétálók, napozók, futók és evezők mozgalmas serege. S a sétálók között jó, ha százból egy tud arról, ami máshol bizonnyal generációkon át apáról fiúra örökölt büszkeség forrása lenne, mi is az, hol is van az Arnold Arborétum?... Ez Amerika, a sokszor már kínos tudatosság és a gyermeki, szinte felelőtlen tudatlanság különös ötvözete...
Kommentek a bejegyzéshez