Nincs engedélyezve a javascript.

Témák

A Föld kertészeti jelentöséggel bíró növényei
A Pinus nemzetség
Általános
Balatoni Riviéra
Bambuszok
Bio növények
Borókák
Cédrusok
Ciprusok
Délközeli kertek
Egzóták a magyar kertekben
Energianövények
Érdekességek
Fenyők
Gyümölcstermö növények
Jegenyefenyők
Kerttervezés
Klimatológia
Könyvajánló
Lucfenyők
Mahóniák
Növényleírások
Növénytermesztési tanácsok
Pálmák
Pálmaliliomok
Tölgyek
Kiemelt írások
Dr. Debreczy Zsolt - Dr. Rácz István

Badgebury Pinetum II.

A Badgebury fenyőgyűjtemény 40 hektáros területe tájképileg is hangulatos: dombok hullámzanak, kisebb völgyek, patakok és tavak szabdalják. Az egyébként szelíd méreteket lenyűgözővé fokozzák a magasba törő fenyőóriások, a termetes ciprusok alatt valósággal gótikus templom oszlopai között érezzük magunkat. S most induljanak velünk sétára ebbe a lenyűgöző szépségű arborétumba.



Egy decemberi derült, fagyos reggel pillantottuk meg a világhírű gyűjtemény égbe nyúló faóriásait. Lábunk alatt roppanva hajlottak meg a vastag dérrel borított fűszálak. Meg is jegyezte vezetőnk, hogy szokatlan ez ilyenkor december elején.



A fagy persze nem ismeretlen vendég Badgeburyban sem, hiszen még júniusban is előfordul „látogatása''. Hideg teleken. -20'C alá is szállhat a hőmérő higanyszála. A csapadékos időjárás miatt állandóan páratelt levegőnek kondicionáló hatása van, így még a mediterrán melegigényes fái, vagy Mexikó, Kína és Tajwan szubtrópusi fenyői sem károsodnak ezen a területen. Tasmánia, Új-Zéland és az Ausztrál magas-hegyvidéki egzotikus reliktum fái is viszonylag jól megtalálják itt életterüket.



 



A főépülettel szemben fényesen csillogó levelű örökzöld fák, Dél-Amerika csücskének világos törzsű Nothofogusai fogadtak, bükkféléink távolra szakadt rokonai. A lejtőn lefelé haladva sűrű cserjésbe, valóságos Rhododendron-erdőbe értünk. Majd a téli naptól is védett árnyékban ún. fátyolfenyők, a Dacrydium bidwillii és D. franklinii idézték Új-Zéland és Tasmánia örökké párás, esős hangulatát. Hosszan csüngő, ciprusszerűen pikkelyes lombozata között a tiszafa magasköpenyéhez hasonló húsos köpenyben ülnek magjai. Hasonlók a termései a Phyllocladusoknak is, melyek közül egy faj. a Phyllocladus alpinus Új-Zéland magas



hegyeiből került ide. Különlegessége, hogy lapos, asszimilálásra módosult, levélszerű hajtások (fillokláduszok-levélágak) töltik be a levelek szerepét. Mint a hazánkban is ismert szúrós csodabogyón (Ruscus), a „levél" közepén jelennek meg a nővirágok, s ezt követően a piros magköpenybe ágyazott magvak.



A déli félteke és japán Podocarpus-ai is újdonságot jelentenek a Közép-Európából érkezőknek, egyes fajai kissé a tiszafára emlékeztetnek, és piros magalapjuk (epimatium) van, mások 10-15 cm hosszú levelűek és kökény nagyságú hamvas terméseik hosszú száron lógnak. Kalifornia és a szubtropikus Észak- és Közép-Amerika hosszútűs fenyői (Pinus-féléi) itt valóságos óriásokká nőttek. Így a kaliforniai Parti-hegység püspökfenyője (P. muricata) és a kaliforniai hegyek dudoros, asszimetrikus tobozú ,knobcone"-fenyője, a P. attenuata. Mindhárom sajátja az asszimetrikus, egyik oldalán megvastagodott pikkelypajzsú (apophysis), zárt pikkelyzetű toboz, mely 10-20 évig is a fán marad, s nem nyitja föl más, csak a magasba törő lángnyelvek, a koronatűz. Bármily gyakori a száraz nyarú mediterránban az erdőtűz, ezek az érdekes fenyők mégis csak ritkán újulnak meg. Őseik valamikor az enyhe szubtropikus klímában szabályosan nyíltak s csak a pliocén kor szárazodó klímájában fásodtak el s veszítették el legfontosabb funkciójukat, a mag szétszórásának képességét.



Az igazi látvány azonban csak a dombtetőről tárul elénk: az ún. „dombi sugárút" a „Hills avenue" álciprusokkal (Chameacyparys lawsoniana) és rododendronokkal szegett pásztája! Utunk során egy nyersfából ácsolt fahídon áthaladva keresztezünk egy kis patakot. Itt a mélyben érezzük igazán törpének magunkat a magasba törő, közel 20 méteres oszlopos ciprusfélék között. Ismét felfelé kaptatunk, jobbról újabb sugárút tárul elénk, a ciprus út „Cypress avenue", egy különleges nemzetség közötti hibridfaj. a Cupressocyparis leylandii világszerte legnagyobb fasora! Könnyű ugyan itt világelsőnek lenni, hisz a nutka hamisciprus (Ch. nootkatensis) és a kaliforniai monterey-ciprus (Cupressus macrocarpa) közötti hibridet Angliában találták meg nem is túl régen.



Dél-Chile Araukáriái. Tasmánia különleges Athrotaxisai és Formosa (Tajvan) Taiwania-féléinek megcsodálása után lassan utunk végére értünk. A lucok impozáns gyűjteményén végighaladva, a tó partját megkerülve feledhetetlen élménnyel gazdagodva térünk vissza a központhoz.



Rövid botanikai sétánkkal természetesen csak bepillantást adhattunk e világhírű fenyőgyűjteménybe. Ám megragadó szépsége, harmonikus illeszkedése a változatos tájba foglyul ejti az idelátogató szakembert éppúgy, mint a természet szépségeiért rajongó turistát.



Kommentek a bejegyzéshez