Sziklás hegyoldalaink, alföldi homokterületeink örökzöld levelű törpecserjéinek, a napvirágnak (Helianthemum) közeli, nagyobb termetű rokonai a mediterrán öv szuharjai. Míg az előbbiek északi és alpesi származásúak, addig a szuharok a meleg, száraz, úgynevezett „alsó erdőhatár” peremén, a tengerre néző meredek sziklafalakon mindig csak részben erdős területeken maradtak fenn a növényvilág története során. A Helianthemumok és Cistusok közös eredetéről tanúskodik virágjuk és virágszerkezetük, örökzöld lombjuk és nagy fényigényük. Eltér ugyanakkor termésük (tízrekeszű tok a déli, háromrekeszű az északi ágnál). A napvirág uralkodó színe a sárga, a szuharból viszont épp ez a szín hiányzik és legfeljebb a szirmok tövén jelentkezik egy kis sárga középfolt.
A szuharok a hidegtűrés és a mérsékelt öv nedvesebb hűvösebb éghajlatához való alkalmazkodás szempontjából nem tartoznak a kertészetileg könnyű növények közé. Hol a hideg, hol a szárazság, hol a túl sok víz árt nekik. E hatások ezután legtöbbször a téli elfagyásban jelentkeznek pedig a hideg rendszerint már csak az utolsó tényező, amely végez a növényekkel, olykor még az idősebb példányokkal is.
Érdemes sorra venni e tényezőket. A Cistus-fajok hidegtűrése jóval nagyobb, mint az a mai elterjedésükből következtethető. A vegetációtörténet során a Földközi-tenger térségében is jóval nagyobb hidegek fordultak elő, mint napjainkban. (Érdekes, hogy egyes szuharfélék, amelyek például Bulgária déli részén ezer méter körüli magasságban élnek és ott nálunk ritka nagy hidegeknek állnak ellen, itthon már alacsonyabb hőfokon károsodnak). Megfigyelhető a szuharoknál, hogy a mérsékelt övben a május-júniusi esőzések után buján fejlődő növények az augusztus-szeptemberi szárazság idején szenvednek, levelük nagy része lehull. Gyakori, hogy enyhe, nedves télen az amúgy is buján fejlődött, éretlen hajtású növényekkel a kambiumfagyás végez.
A fagyérzékenység hatásainak kiküszöbölését megnehezíti, hogy éghajlatunkon az egymásra következő hatások sorrendje és tartama évenként teljesen eltérő lehet. Nehéz olyan példányokat találni, melyek úgy szárazságtűrők, hogy az előző nedves időszaknak nem „ugranak be”, nem hajtanak nyomban hosszú, lágy hajtásokat. A genetikailag lassú növekedésű és jó hidegtűrő egyedek (magoncok) kímélése és vegetatív szaporítása adhat megoldást a sikeresebb elterjesztésre. Ily módon a babérszuharon kívül még jó néhány szuharfaj meghonosítására van remény. A babérszuhar (C. laurifolius) Angliában eddig mínusz 22 C-fok hideget viselt el. Nálunk mínusz 23 C-fokon jól vizsgáztak Héder Sándor erdőmérnök telepítései Arácson, a Lóczy-villa kertjében. A Malonyai Arborétumban két idős szuharcserje csoport díszlik hosszú évek óta. Alsóörsön, a tervezett arborétum területén még néhány éve is sok nagy bokor virított, ezeket a gyűjtögető növénykedvelők sorra elhordták. Ma már azonban meg is vásárolható: a surdi csemetekert és Sopronban Barabits Elemér szaporítja.
A nemzetségben legellenállóbb babérszuhar biztos örökzöld, a napos, mediterrán hangulatú (szubmediterrán) kert vagy kertrész egyik vezérnövénye, jeneszterrel, levendulával, orvosi zsályával és más félcserjékkel különösen a júliusi-augusztusi virágzáskor egyedülálló látványt nyújt. 5-7 cm átmérőjű fehér virágai hosszú nyélen, bogernyőben jelennek meg, egy-egy virág mindössze egy délelőtt nyílik, utána a szirmok lehullnak, de a tömeges virágzás körülbelül két hétig tart. A bokor 1-2,5 méter magasra nő, a hajtások szőrösek, ragadósak, a 3-9 cm hosszú háromerű, gyakran hullámos szélű levelek felül sötétzöldek vagy szürkészöldek, alul ragadósak és pelyhesek.
Napos helyre kerüljön. Szárazságtűrő, de sivár, meszes váztalajon sárgul, lassan el is pusztul. Ilyen helyen a gödröt feltalajjal töltsük fel. Ültetéskor a gyökérnyak 15-20 cm-rel a gödör pereme alá kerüljön, a gyökérnyak feletti részt pedig avarral, korhadékkal töltsük ki. Később a bokor a talajt saját avarral és árnyékával kedvező irányba változtatja meg. A vele együtt nyíló, sárga virágú jenesztert (Spartium junceum) hacsak nem vágjuk évente vissza a babérszuhar bokrok mögé telepítsük, míg az előtérben alacsonyabb félcserjék mutatnak a legszebben. A háttérbe ciprusok (főként Cupressus sempervirens ‘Stricta’), vagy az ezt tökéletesen pótló karcsú kínai borókák (Juniperus chinensis ‘Columnaris’), esetleg más borókafélék kerülhetnek.
Kommentek a bejegyzéshez