Az eredeti arab mirha története legalább olyan régre nyúlik vissza, mint a tömjéné. Értéke és felhasználása is hasonló, s őshazája éppúgy Arábia (Commiphora abyssinica) és a kelet-afrikai Szomália (Commiphora molmol) száraz vidékein van, mint a tömjénnek és a mekkabalzsamnak.
A mirha alacsonyabb (20-40%) gyanta-, de magasabb olajtartalmú, ezért alig keményedő, sűrűn folyó, illatos növényi nedv.
A balzsamot, tömjént, mirhát igen sokféleképpen hasznosították. Mindegyik konzerváló, fertőtlenítő, sebgyógyító hatású, és mindegyik drága, kedvelt illatszer volt. A tömjén és a mirha fontos füstölőszer is. Gyakran együttesen is használták őket, s mint arábiai illatszerek, vetekedtek az akkori legdrágább fűszerekkel, drágakövekkel, nemesfémekkel.
Ahová az ókor nagy kereskedőnépei, a karthágóiak és a föníciaiak el tudtak jutni, mindenhová elvitték a keleti illatszereket. Óriási volt a kultuszuk.
Egyiptomi vallási szertartásokon is füstölőszerként használták. Izisz ünnepein, az istennő tiszteletére bemutatott áldozatokon, a felajánlott ökör tetemét mirhával, tömjénnel és más illatos anyagokkal kitömve égették el. Úgy vélték, hogy az istennek tetsző illatokkal felszálló áldozati füst kedvezőbb fogadtatásra talál. Mellesleg az áldozatot bemutatók is jól jártak, mert a mirha és a tömjén illata elfedte az égő tetem kellemetlen szagát.
Állítólag Néró, a rettegett római császár annyi tömjént használt el felesége, Poppaea hamvasztásakor, mint Arábia egész évi termése.
Nagy Sándor tömjénfogyasztását is sokallta idős nevelője, mondván, hogy ezt csak akkor engedhetné meg magának, ha meghódítaná a tömjént termő országokat. Ezért, amikor Arábiát elfoglalta, állítólag tetemes mennyiségű tömjént küldött nevelőjének emlékeztetőül.
A halottbalzsamozásra is ezeket az illatos növényeket használták. Az egyiptomi múmiákat úgy konzerválták, hogy az elhunyt testét balzsammal, mirhával, tömjénnel megtöltve kiszárították, majd lenvászonnal több rétegben, jó szorosan begöngyölve, többrétegű, festett fakoporsóba tették. Így tudták évezredekig megőrizni a tetemeket, amihez természetesen az igen száraz és gyakorlatilag élőbaktérium-mentes klíma is alapvetően hozzájárult.
Mi sem bizonyítja jobban Arábia illatos növényeinek értékét, mint az, hogy a napkeleti királyok Jézus születésekor ritka, drága ajándékként tömjént és mirhát vittek hódolatuk jeléül.
Kommentek a bejegyzéshez