Az elfelejtett őshonos gyümölcs

Sokáig menő volt a som Magyarországon, aztán valahogy elfelejtődött. Úgy tűnik, a pálinkaházak hathatós segítségével ismét elérkezhet a gyümölcs ideje, ami jó, mert termesztése nem bonyolult, készülhet belőle lekvár, szörp, bor és befőtt is, nem beszélve arról, hogy mindegyik finom.

Somból csináltatná az ország tortáját egy budapesti virágos, a pálinkafesztiválokon lassan, de biztosan hódítanak a sompálinkák és igényesebb romkocsmákban már akad somlé. A legtöbb fiatal viszont azt sem tudja mi az.

A som (Cornus) Magyarországon és egész Európában őshonos csonthéjas termésű növény. A legtöbb faja viszont Kínában, Japánban és az Amerika délkeleti részén található. Itthon az Észak-Alföldön igen gyakori, de vadon is terem szinte mindenhol az országban (egy virágos szerint a libegő környékén lehet még szedni). A som már az ókorban is kedvelt gyümölcs volt, törzséből értékes fegyvernyelet készítettek. A középkorban kolostorok kertjeiben termesztették elsősorban, a XIX századig a piacokon sem kellett vadászni rá.

A honfoglaló magyarok valószínűleg a Volga menti erdőkben ismerték meg a somot. A gyümölcs neve is ótörök eredetű, egyik legrégebbi szavunk, sok földrajzi nevünk ebből ered (Somogy megye, Som község, Somhegy), de keresztnév is alakult ki belőle, a Soma. Még híres somfa is van: az észak-alföldi somfák közül a legértékesebb a császlói Cornus mas f. csaszloiensis, több, mint 150 éves (egyesek szerint 400 éves is megvan) "Öreg som", ami 1989 óta védett. Ma már sokszor csak dísznövénynek ültetik, mivel szép sárga virága van.

A környező országokban jobban kitartottak a som mellett, mint a magyarok. Romániában, Lengyelországban és Bulgáriában kertekben termesztik, nagy, piros és sárga gyümölcsű fajtákat szelektáltak. Csehországban pedig folyamatos nemesítőmunka folyik. 

A som az egyik legigénytelenebb cserje- és fafajta, ráadásul gyümölcsét frissen és feldolgozva is fogyaszthatjuk. A friss som az első fagy érkezése után igazán finom, készítenek belőle lekvárt, szörpöt, befőttet, de még bort és pálinkát is. Éretlen állapotában az olajbogyóhoz hasonlóan savanyítják. Frissen sok C-vitamint, glükózt és fruktózt is tartalmaz.

Gyümölcse hosszúkás szilvára emlékeztető, de méretében inkább a csipkebogyóra hajaz. Általában élénkpiros, savanykás, pikáns ízű, miután megcsípte az első dér, édesebbé válik. Német neve a Kornelkirsche, aminek első része a latin cornus (szarv, szaru) szóból ered, mert a som fája annyira kemény. (Egy 1891-es cikk például beszámol egy somfabot-üzemről Magyarországon, ahol a somot kifejezetten botnak termesztették.) A szó második része cseresznyét jelent, a külsejére utalva.

Van, ahol a gyümölcs mellett még mindig felhasználják a fa törzsét és kérgét is. Az osztrák Pielach-völgyben a gyümölcslé, a likőr és a pálinka mellett a kéregből ékszereket, a törzsből használati tárgyakat készítenek. A som magja a pénztárcában hordva itt a hagyomány szerint szerencsét hoz.