Nincs engedélyezve a javascript.

Témák

A Föld kertészeti jelentöséggel bíró növényei
A Pinus nemzetség
Általános
Balatoni Riviéra
Bambuszok
Bio növények
Borókák
Cédrusok
Ciprusok
Délközeli kertek
Egzóták a magyar kertekben
Energianövények
Érdekességek
Fenyők
Gyümölcstermö növények
Jegenyefenyők
Kerttervezés
Klimatológia
Könyvajánló
Lucfenyők
Mahóniák
Növényleírások
Növénytermesztési tanácsok
Pálmák
Pálmaliliomok
Tölgyek
Dr. Debreczy Zsolt

Anatóliai bokortölgy (Quercus infectoria)

A növényvilág történetében gyakori, hogy egy összefüggő elterjedési területű faj területe szétszakad, s a korábban hasonló megjelenésű (fenotípusú) fajok két elhatárolt területen, más-más irányban változnak. Ilyen területi elszakadás eredményezte a portugál, a kanári és az anatóliai bokortölgy szétválását is.



            A kanári tölgy (Quercus canariensis) levele a legnagyobb a tölgyek között, 12-18 cm. Enyhe éghajlaton csaknem félörökzöld. A 8-12 karéjos levelek lekerekedők, a hajtások erősen pelyhsek.



            A protugál tölgynek (Quercus faginea, qu. Lusitanica) csak északi, kisebb levelű formája tartja meg lombját az enyhe teleken. (A korona alsóbb, védettebb részein nálunk is áttelel a levél, mint például az ELTE Botanikus Kertjében.)



            A száraz, azsályos nyár és a hidegebb tél formálta a „keleti ágon” fejlődő fajokat. Az anatóliai bokortölgy (Quercus infectoria) levelei kicsik, 3-5 centiméteresek, kékesszürkén hamvasak és nem kerekek, hanem hegyes karéjúak, gyakran hullámos-fodros szélűek, mint nálunk a qu. Pubescens f. crispa levelei. Termései magányosan, rövid nyélen, sokszor a karmazsin tölgyhöz hasonlóan fölfelé állnak, 2,5 cm hosszúak és jócskán kétharmadukkal kiállnak a kupacsból.



            Az anatóliai kopár hegyoldalat uralják, főleg ott, ahol a tengertől távolodva az örökzöld karmazsin tölgy már elmarad. Kékesszürke bokorfái, cserjései együtt láthatók a babérszuharral (Cistus laurifolius), a molyhos szuharral (Cistus incanus var. tauricus), a szandarak-fával (Pistacia) és sok más, részben nálunk is ismert bokorral, törpefával (Cotinus, Fraxinus ornus, Colutea).



            Malonyán, Ambrózy-Migazzi István gróf egykori parkjában szép fává fejlődött és az enyhébb (átlagos) teleken kitelel a lombja. 1980-ban nagyobb mennyiségű makkot gyűjtöttünk Bilecik mellett, Törökországban. Magoncai lenyűgöző változatosságot mutattak, a gyönyörű, fodros szélű, apró levelű típustól a nagyobb, lapos levelű, a lombtartó és az érzékenyebb típusig. Többségük teljesen télálló volt, néhány azonban (a konténerben) kifagyott.



            Különösen kis termete, szárazságtűrése és télizöld lombja miatt ez a tölgyfaj általánosabb telepítésre is javasolható. Szárazabb helyen esetleg némi alakítással, nyírással bokorméretű marad. Kékesszürke lombjával remek színhatású a többi télizöld és örökzöld között.



            Célszerű lenne egy nagyobb makkbehozatal után szelektálni és a legszebb típusokat forgalmazni.



            A „nyugati ág” nagylevelű fajainak szelekciója is hozhat meglepetést. A kanári tölgy amely Dél-Spanyolországban és Észak-Afrikában honos, a Kanári-szigeteken csak ültetett jó fagytűrő faj, de a lombja túl nagy ahhoz, hogy általában elviselje teleinket. Ellenállóbb magoncok azonban könnyen felbukkanhatnak egy nagyobb magvetésben. Ugyanez vonatkozik a gyönyörű törzsű, kellemes déli hangulatot árasztó portugál tölgyre is. Mindkettő inkább üde talajra, szélvédett helyre való.



Kommentek a bejegyzéshez