Értelmezés: Az alkalmazható növények köre adott termőhely elhelyezkedésétől, vagy a természetes ökológiai adottságokat módosító antropogén hatásoktól nagyban függhet. Főként beállt idősebb kertekre jellemzőek az idős, nagytermetű lombhullató fafajok, főként egzóta fenyőfélékkel valamint edzett, jó hidegtűrésű lomblevelű örökzöldek alkalmazásával. A közel vízszintes felszíneken kisebb-nagyobb felületeken gyeppel fedett terek láthatóak, melyeket változatos cserje és évelő növényfelületekkel vesznek körbe.
Anyaghasználat: tekintetében a helyi hegyvidék kőzetféleségeit részesítik előnyben, az épített elemek tekintetében pedig adott tájra jellemző építészeti megoldásokat alkalmaznak.
Téralakítás: Hegyvidéki területeink kertjeit első sorban a változatos domborzati adottságok teszik érdekessé. Jellemzőek a szűkebb terek, a terepadottságokat figyelembe vevő kreatívan kialakított ösvények, kerti utak.
„Magasabb hegyeinken a tájainkhoz illően és általában kielégítő sikerrel telepíthetjük meg a különböző „magashegyi légkört” sugárzó karcsú fenyőket. A cirbolyafenyő szabályos kúpja, a kanadai hemlokfenyő lazán szétterülő sűrű zöldje éppúgy hozzá tartozik az ilyen kertekhez, mint a különlegesség számba menő szitkaluc vagy a közönséges lucfenyőnél karcsúbb, és szárazságtűrőbb szerb luc stb. A magas hegységek elterülő, lazán eső ágazatú borókáit helyettesítheti például a kínai boróka „Pfitzeriana” nevű változata és még sok más elterülő koronájú faj. A rendkívüli hidegeket is jól tűrő magashegyi, mérsékelt övi rododendronok is helyet kaphatnak savanyú alapkőzetű magas hegységeinkben, vagy esetleg máshol is, ahol talajcseréről tudunk gondoskodni.” (Debreczy Zsolt – Télen is zöld kertek)