Szibériai cirbolyafenyő magok 10 db

A Szibériai cirbolyafenyők (Pinus sibirica) fel
nem nyíló tobozaikról nevezetesek – ehető magjaikért az érett tobozokat
madarak, mókusok és más rágcsálók törik fel. A szibériai cirbolya Európa
keleti határvidékétől, az Ural-hegységtől keletre és délre, az Amur
folyó vidékéig és az Altaj-hegységig hatalmas területen, mintegy 45
millió hektáron él.

Különösen a délebbi területeken, más
fenyőkkel és lombos fákkal, a tajga-öv legszebb őserdeit alkotja, ahol
fái 40 méterre is megnőnek, s az idős, 800–850, más adatok szerint
1000–1200 éves fái törzsátmérője akár 1,8 métert is elérhet. Az
őslakosok, de a betelepült oroszok is nagy tiszteletben tartják:
faházaik egyik építőanyaga, de minden más famunkára is kiváló faanyagot
ad, ebből villanypózna, szerszámok, hangszerek is készülnek.

Tápláló, egészséges, sőt gyógyhatású (B-
és más vitamint, ásványi anyagokat is tartalmazó) magjaiért nagy a
verseny az ember és állat között. Egyes helyeken hektáronként 2–300 kg
mag is gyűjthető egy szezonban; a tisztított mag ('magbél') igazi
csemege, Oroszországban, sőt azon túl is, míves fadobozkákban
turistáknak kínálják a leglátogatottabb helyeken.

A tisztítatlan magokat előbb 1-2 napig
áztatjuk, majd nedves tőzeges homokkal, nejlonzacskóba csomagolva a
hűtőszekrényben tartjuk néhány hétig.

Az enyhébb napok beköszöntével
(márciusban) szabadban, de madaraktól, állatkáktól védve cserépbe,
két-hármasával homokos-tőzeges talajba vetjük, a magokat félujjnyi
homokkal fedjük, nedvesen, de nem túlöntözve tartjuk. A magok hamarosan
csíráznak!