Háromkaréjú bangita

Természetes elterjedési területe érdekes véletlennek
köszönhetően az Atlanti-óceántól a Csendes-óceánig az USA-Kanadai határvidék
mindkét oldalán pár száz km-es sávban fut végig. Közeli rokona, illetve nagyon
hasonlít az eurázsiai Viburnum opulus (Kányabangita)-ra és gyakran kezelik egy
természetes változataként. Késő tavasszal – kora nyáron hozza a bangitákra
jellemző fehér, tányérszerű virágait, melyekből őszre piros, bogyós termések
fejlődnek. Metszés nélkül is sűrű ágrendszer és 2-3 méteres magasság jellemzi,
így kiváló sövénynövénynek is! Ősszel vörös lombszíne, míg télen az ágakon
maradó piros termések jelentik a díszértékét. Termését Észak-Amerikában lekvár,
illetve friss gyümölcs formájában fogyasztják. Magas a C-vitamin tartalma!

4a-8b USDA-zóna