Érdekelheti-e még a mai kisiskolásokat a kertészkedés? Tudnak-e kertészkedni a lakótelepeken felnőtt gyerekek úgy, hogy soha sem láttak mintát?
Nagyon is!
A következőkben bemutatom, hogy a 2021/2022-es tanévben hogyan valósult egy iskolakert projekt olyan gyerekek körében, akik hasonló tevékenységformákkal korábban nem találkoztak. Túri Eszter vagyok a Treemail csapatához 2022 őszén csatlakoztam. Ezzel párhuzamosan volt munkahelyemen, egy pécsi általános iskolában, iskolakert projektre vállalkoztam, amelynek a tapasztalatait szeretném az alábbiakban megosztani:
Az általános iskolai tanulmányaik során számtalan tudást és készséget sajátíthatnak el a gyermekek. Az alapvető tantárgyak mellett azonban olyan ismeretekre is szükségük van, amelyek nemcsak a számok és betűk világához kapcsolódnak, hanem szorosan kötődnek a természethez és a környezethez is. Ebben rejlik az iskolakertek vagy a kertészeti ismeretek tanításának fontossága. Az iskolakert szakkör létrehozásába azért vágtam bele, mert hiszem, hogy ez a kezdeményezés hozzájárulhat a gyerekek fejlődéséhez, kreativitásuk kiteljesítéséhez és a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos gondolkodásuk kialakításához.
Az iskolakertek olyan dinamikus tanulási terek, ahol a gyerekek közvetlenül tapasztalhatják meg a növények növekedését, a talaj működését és az ökológiai folyamatokat. A gyerekek megismerhetik, hogyan működik a természet, és megtanulhatják azt is, hogyan gondoskodhatnak róla felelősségteljesen.
Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy tanári diplomám mellett kertészmérnöki végzettséget is szereztem, így a kezdeményezés és irányítás tőlem származott ebben a projektben, ahol kollegáim támogatása elméleti volt. A költségkeretünk 1000 Euró volt, melyet egy pécsi nagyvállalat (Körber) pályázatán nyertem. A gyakorlati, kétkezi feldatokat pedig a gyerekekkel oldottam meg. Lelkesedésben szerencsére nem volt hiány! Szeretném tudatosítani, ha bárki hasonló kezdeményezésbe vágna, nem kell hozzá kertészeti végzettség, vagy több éves tapasztalat. A LELKESEDÉS éppen elegendő hajtóerő lesz!
Az iskolában, ahol a projektet megvalósítottam, az udvari játék tiltó listán volt. Az iskolavezetés nem örült annak, hogy a gyerekek az őket körülvevő növényeket "piszkálják", sárral vagy a földdel játszanak. Ezzel szemben meg voltam győződve arról, hogy változtatni kellene, hiszen a hatalmas iskolaudvar kifejezetten alkalmas a kertészkedésre is. Egyre többször beszélgettünk a gyerekekkel arról, hogy milyen jó lehetne egy kis kertet létrehozni, ahol a gyerekek kézbe vehetik, megvizsgálhatják, megszagolhatják, és idővel meg is kóstolhatják az általuk gondozott növényeket.
Első lépésként kiválasztottuk a legmegfelelőbb területet az iskolakert számára, majd együtt rajzoltuk meg az alapvető terveket. Magaságyásokat képzeltünk el, ahol a növényeket termeszthetjük, és belevágtunk a munkába.
A magaságyásokat 60×120 cm-es raklapmagasítókból raktuk össze, melyeket először favédő festékkel kezeltünk. Ezeket az elemeket viszonylag könnyen tudtuk mozgatni, egymásba építeni a szélükön található zsanéros kapcsolók segítségével.
A magaságyás, kiváló módszer a kertészkedéshez, különösen városi környezetben vagy korlátozott térben, ahol kedvezőtlen a talajminőség. Olyan megoldás, ami gyerekeknek és időseknek egyaránt kényelmes, így alkalmazható óvodákban, iskolákban, szociális intézményekben vagy közösségi tereken. A magaságyásos zöldségtermesztés számos előnnyel jár:
Sajnos a tantermi palántázás nem jól alakult, mert a különböző iskolai szünetek és a covid-járvány miatt elrendelt időszakos karanténok mellett nem tudtunk megfelelően gondoskodni a kis palántáinkról.
A helyrevetést már februárban el tudtuk kezdeni. Hamar beindultak a sikerek. Első körben retket, hagymát salátákat, majd később cukorborsót, levélzöldségeket répaféléket is ültettünk.
Nagyon nagy volt az öröm, amikor kibújtak a növények, és mindenkit meglepett, hogy milyen gyönyörű lett a termés. A tavasz folyamán sok külső segítséget kaptunk. A szomszédos óvoda óvonői, a gyerekek nagymamái és szülei fejlett paradicsom, paprika, karalábé és eper palántákat hoztak nekünk ajándékba. Az öntözést is nagyon lelkesen végezte mindenki. Sőt! A szomszéd óvoda gondnoka rendszeresen átlocsolt slaggal a kerítésen keresztül.
Igyekeztem úgy kialakítani a konyhakert megtervezését, hogy tanév végére betakaríthassuk a növényeket. A tanév ritmusához igazodva kis termetű, gyorsan fejlődő, és rövid tenyészidejű növényeket választottam.
Az iskolakert vegyszermentes volt. Kézi gyomlálással, megfelelő növénytársításokkal, mulcsolással, folyamatos vetéssel és betakarítással, valamint a biodiverzitás megtartásra törekedve, saját rovarhotel létrehozásával hoztunk létre néhány zöld szigetet az iskola udvarán. Az iskolaudvarra szárazságtűrő diszcserjéket és egynyári növényeket, gyümölcsfákat és fűszernövényeket telepítettünk.
Májusra lett igen látványos mindaz, amit az iskolakert szakkör tagjai a tanév során elvégeztek.Gondozott előkert, dús virágágágyások és roskadozó veteményes fogadta az iskolába érkezőket. Nagyon büszkék voltak a kis kertészek a saját munkájukra, a saját terméseikre. Vihettek haza a terményeikből és megkóstoltatták a többiekkel, amit éppen szüreteltek. Május végén, csináltunk egy iskolai „salátakóstolót”, ahol vendégül láttuk az egész közösséget.
Az iskolakert szakkör létrehozásába azért kezdtem bele, mert hiszek abban, hogy a gyerekeknek már fiatalon meg kell adni az eszközöket és a lehetőséget arra, hogy természettel kapcsolatos élményeket és ismereteket szerezzenek. Ezzel nem csak az aktív tanulást támogatjuk, de hosszú távon olyan generációt nevelhetünk, amely törődik környezetével és tudatosan dönt a fenntarthatóságot előtérbe helyező életmód mellett. Az általános iskolákban való keretészeti ismeretek oktatása egy lépés a környezettudatosabb és felelősebb jövő felé vezető úton.
Aki kedvet érez hasonló projek megvalósítására, bátran vágjon bele, mert a gyerekek nagyon fogják élvezni.