Ez év őszén volt szerencsém részt venni 2 kiváló dendrológus professzorral (Dr Debreczy Zsolt és Dr Rácz István) egy ibériai expedíción, melynek egy fontos állomása a baszkföldi Iturraran Arborétum volt.
A nagyjából 20 hektáros gyűjtemény a Pagoeta Természeti Parkban található, mintegy 8 km- re a Vizcayai-öböltől, a Pagoeta-hegy lábánál. A környék legnagyobb városaitól, mint San Sebastián (25 km), Zarautz (8 km), Bilbaó (90 km) kiváló utakon, személygépkocsival könnyen megközelíthető, ezért a helyiek számára egy nagyon népszerű hétvégi kirándulóhelynek számit, de a messze földön híres, komoly szubtrópusi gyűjteményének köszönhetően, évente többezer külföldi is meglátogatja a parkot. Néhány hektáron meghagyták az eredeti, őshonos erdőállományokat, melynek a Quercus robur (kocsányos tölgy) a domináns faja.
A pompás gyűjteményben a legnagyobb hangsúlyt a Quercus (tölgy), Acer (juhar), Magnolia (liliomfa) és Cornus (som) nemzetségek kapják. Ezen felül a tűlevelűek (nyitvatermők) is igen figyelemre méltó fajgazdagságban képviseltetik magukat. Az évnek mondhatni nincs olyan időszaka, amikor ne virágoznának bizonyos fajok, ezért természetfotósoknak is kedvelt célpontja a kert.
Ősszel pedig a szivárvány összes színével találkozhatunk a területen, mert a sok egzóta között azért vannak lombhullató fajok is és ekkor színeződnek lombjaik a sárgától, a narancssárgán keresztül a pirosig.
2003-ban indult útjára a "Gyűjteményes Növényvásár", melynek fő feladata, a növénykultúra játékos formában történő terjesztése, főleg a fiatalok körében. Minden év április utolsó hétvégéjén kerül ennek megrendezésére sor. Ez a vásár mind az öt kontinens növényeinek szaporítására szakosodott faiskolásokat hozza össze egy hétvégére.
Fekvését tekintve, az Atlanti-óceántól nem messze (8 km) és alacsony tengerszint feletti
magasságban (120-210 m) helyezkedik el, mely nagyban meghatározza a téli hónapok
enyheségét. Évtizedes viszonylatban is ritkán esik a hőmérséklet -5 Celsius fok alá.
Az átlagos éves csapadékmennyiség 1500 és 1800 mm között mozog. A talaj túlnyomórészt
agyagos, semleges pH-jú, annak ellenére, hogy az alapkőzet mészkő.
Eredetileg az arborétumot 8 nagyobb egységre osztották fel, melyek mindegyikében egy-egy
növénycsalád kapott vezető szerepet. Így az 1. terület a Fagaceae, a 2. területa Sapindaceae, a
3. a Leguminosae, a 4. terület a Föld mediterrán éghajlatú területeinek fajai, az 5. terület a
Juglandaceae, a 6. a Rosaceae, a 7. terület őshonos tölgyes erdő (Quercusrobur), a 8-as terület pedig a Gymnosperms volt.
A későbbi telepítések ettől a felosztástól bizonyos mértékig eltértek, mivel a különböző
fajokat a kerten belül a szükségleteiknek legmegfelelőbb helyekre kellett ültetni, talajtípusnak, kitettségnek megfelelően.
Nothaphoebe, Ocotea, Persea, Phoebe, Sassafras, Umbellularia.
Dipteronia, Dodonaea, Koelreuteria, Sapindus, Xanthoceras.
nemzetség 14 faja).
Nothofagaceae, 13 fajjal Chiléből, Új-Zélandról és Ausztráliából.
Castanopsis (12 faj), Fagus (10 faj), Lithocarpus (16 faj) és Quercus (körülbelül 300 faj).