Nincs engedélyezve a javascript.

Témák

A Föld kertészeti jelentöséggel bíró növényei
A Pinus nemzetség
Általános
Balatoni Riviéra
Bambuszok
Bio növények
Borókák
Cédrusok
Ciprusok
Délközeli kertek
Egzóták a magyar kertekben
Energianövények
Érdekességek
Fenyők
Gyümölcstermö növények
Jegenyefenyők
Kerttervezés
Klimatológia
Könyvajánló
Lucfenyők
Mahóniák
Növényleírások
Növénytermesztési tanácsok
Pálmák
Pálmaliliomok
Tölgyek
Kiemelt írások
Hódi Tóth József

Ellensivatag

tetosivatagx.jpgTetőkerteket már az ókorban is épített az ember. Az sem újdonság - bár Magyarországon még mindig igen ritka -, hogy ˛puccosabb˝ irodaházak tetején öntözött teraszkerteket képeznek ki pihenőpadokkal, filagóriával.

Tetősivatag Szegeden, a napfény városában

Na de öntözetlen, sivatagi-sztyeppei növényekből komponált kertet kialakítani termőföld nélkül, szitált folyami sóderben vagy éppen gyöngykavicsban - hát ez mindennek a teteje! Nos, ha nem is mindennek, de a globális felmelegedéshez, klímaváltozáshoz, klímaromláshoz és a nagyobb települések egyre szárazabb, egyre forróbb helyi klímájához való alkalmazkodásnak pillanatnyilag talán ˛a teteje˝. Márpedig vannak Maígyarországon, közelebbről Szegeden is olyan referencia-kertek melyek már 4-8-10 éve ˛működnek˝.

Csak emlékeztetőül: az elmúlt évtizedben 6 olyan év volt, amelynek hőmérsékleti átlaga 0,5-1,5 A°C -kal haladta meg az eddig valaha mért átlagokat. 2008 hozta meg az új abszolút hőmérsékleti rekordot 41 A°C feletti értékkel, ugyanakkor, ugyanezen időszakban 10 évből ugyancsak 6 volt erősen aszályos. 2000-ben sok helyen 5 hónapig nem esett mérhető mennyiségű eső. 2009-ben a március-április olyan száraz volt, hogy 30-40 centis búzát arattak és éppen a Dél-Alföldön alig-alig kelt ki a kukorica...

Mit tehetünk ez ellen? Hadakozzunk intenzív öntözéssel, méregdrágán? Legyen sziszifuszi küzdelem a vízigényes nyugati tujákért, hamisciprusokért, a megszokott lombhullatókért, a páraigényes alpesi ékszerekért? Vagy adjuk fel és nézzük tétlenül, hogyan terjed a pusztulás?

dscn6089.jpg6-8 centis virágok júniusban egy kaktuszon (Opuntia polyacantha)

Közel 30 éve már, hogy egy csapat másként döntött. A klímaromlást nem tudják megakadályozni a világ ellenében, de a Föld igazán extrém klímájú helyeiről behoztak, kipróbáltak, és - ami a legnagyobb eredmény - meghonosítottak az ott élő, gyönyörű és ˛golyóálló˝ növények közül számos fajt. Döntésükhöz és munkájukhoz, de leginkább a még ma is szokatlan gondolkodásmódjukhoz a legütőképesebb muníciót a dr. Debreczy Zsolt és dr. Rácz István kutató botanikus-dendrológus páros adta.

Az alapgondolat: egy-egy növény klímatűrésére, ezen belül szárazság- és hidegtűrésére nézve nem az a mérvadó, hogy mai élőhelyén milyen meteorológiai határértékek a jellemzők. Az a lényeges, hogy a faj a kialakulása és máig tartó fennállása során milyen klímákban ˛fordult meg˝. Ennek következtében genetikailag is rögzült képességként, tulajdonságíegyüttesként mit hordoz magában? Ezen alapvető információ kiderítésére, pedig a leghitelesebb módszer az, hogy ˛átemeljük˝ a mi klímánkba és próbára bocsátjuk. A puding próbája ebben is - az evés.

Tény: nagyon sok ˛ehetőt˝ talált a csapat. A sor kezdődhet a hatalmasra növő ˛délszaki˝ fenyőfélékkel, megemlítve a magashegységi, letörpült jukkákat, vagy éppen a szabadban nálunk is törzset nevelő jukkafákat, hogy az amerikai Délnyugaton vagy irodalmi nevén a ˛Vadnyugaton˝ télállónak bizonyult kaktuszokat - ne is említsük. A sikeresen honosított növényekből a Vértesben egy kezdettől öntözetlen, ma már állami nyilvántartásba vett, védett arborétum létesült és (külön) egy faiskola, ahol ezek a növények beszerezhetők.

Az arborétum adta referencia birtokában, azonos tűrőképességű növényekből ˛összerakható˝ komplett kertekhez szükséges növényanyag szerezhető be, a törpéktől az óriásra növőkig, a szárazságtűrő örökzöld tölgyektől az olasz pínea-fenyő nálunk is télálló, szelektált fajtáiig. A sikeres próbák, honosítások vezettek el az öntözetlen, félsivatagi-szubmediterrán jellegű tetőkert ötletéhez, majd ˛üzemi szintű˝ alkalmazásához.

Vajon, miért éppen olyan növények kerülnek egy sivatagi szárazkertbe, mint amilyenek? És miért képesek tartósan megélni, sőt díszleni is a ˛semmiben˝? A miértek ˛azért-jai˝ a következők: a nálunk is télállónak bizonyult kaktuszfajok vagy a keskeny levelű, félsivatagi jukkák egész teste a kevés víz, rengeteg fény, nyáron fullasztó hőség, télen dermesztő hideg, a kevés tápanyag, de rengeteg ásványi alkotórész és mikroelem paraméterekkel jellemezhető ökológiai feltételrendszerhez alkalmazkodott. Nagyon egyszerűen úgy fogalmazhatnánk, hogy ˛igénytelenek˝, de ez némileg félrevezető, mert valójában ez speciális igény. Viszont minél inkább kielégítjük ezt az igényt, annál jobban érzik magukat, következésképp élettartamuk és díszértékük is annál hosszabb, illetve nagyobb.

dscn6111.jpgHa ezeket a növényeket hasonló igényű, a kertészeti gyakorlatban régóta alkalmazott fajokkal egészítjük, ki, mint amilyenek például a kövirózsák, varjúhájak, az orvosi zsálya fajtái és változatai, a cipruska, a levendula fajtái és így tovább, akkor olyan növényegyüttest kapunk, amely a lapostetők fényözönében fürödve oda is kertészeti élményt varázsol, ahol egyébként csak sivár és forró, ezért használhatatlan, élvezhetetlen ˛holt˝ tér lenne. A másik verzió, hogy gigászi költséggel és nagyon drága folyamatos fenntartással is csak nagyon szerény eredmény várható hagyományos növényekkel és kertészeti módszerekkel. Nem vitás, melyiket érdemes választani.

Mi kell egy sivatagi tetőkerthez? Először is statikai és építészeti szempontból átgondolt, nagyon pontosan méretezett betonfödém. Ezután kifogástalan technológiai fegyelemmel végrehajtott hő- és vízszigetelés, amely azt is magába foglalja, hogy a téli, így jellemzően csapadékosabb időszakban is legyen lefolyása a víznek, s így ne válhasson mocsárrá a növények gyökérzónája. Kell tévedhetetlen növényismeret - ide csak a majdnem szó szerint pokoli körülményeket is kibíró fajok és fajták kerülhetnek. S mindezek mellett nem árt, ha a növények várható magassági és szélességi méreteinek megfelelő ültetési távolságokat, a virágzások idejét, a színek csoportosítását, harmonizálását is figyelembe vevő ültetési rend jellemzi a kész kertet.

A levegőben - a nagyvárosokban ma már egészséget károsító mértékben szálló por mindig tartalmaz szerves összetevőket, növények számára tápanyagként szolgáló szennyeződéseket. A hulló csapadék ezt bemossa a gyökerekhez, ráadásul a csapadékvíz tulajdonképpen mindig nagyon híg tápoldat is egyben, amely ugyanakkor a sóderből, kavicsokból sok ásványi összetevőt, mikroelemet old ki. Hát ez az a ˛semmi˝, ami a lapostetők aszkétáinak - mint a gyakorlat visszaigazolja - tökéletesen elég... Ha az eddig felvázolt előnyökhöz hozzátesszük, hogy az általában alkalmazott 30-40 cm-s sóderréteg nem kis mértékben hőszigetelőként is ˛működik˝, meglepő módon ez a laza közeg a tartós forróságban sem váliklégszárazzá az alsó 10 centis vastagságban..., akkor talán új híveket és alkalmazókat is megnyertünk ennek a bizarr és különleges kertnek. E növényi környezet úgy is felfogható, mint a fenyegető sivatagosodás ellenében létrehozott alternatíva, vagyis ellensivatag.

Fotó: Kálmán Ibolya

Kommentek a bejegyzéshez