Különös nemzetség a [[wikipedia:Main Page]] cédrus: hajtásrendszere akár a vörösfenyőké (Larixoké) szórt csavarvonal szerinti tűállású, hosszú hajtásokból és örvös hatású csomókban álló tűjű törpehajtásokból áll, de ellentétben a vörösfenyővel hajtásaik örökzöldek, csak a 3 éves tűk kezdenek hullani. Tobozai éretten széthullanak úgy, hogy csak a középtengely marad a fán akár a jegenyefenyőké, de ez utóbbitól eltérően nem egy, hanem 2-3 év alatt fejlődnek ki: késő őszi beporzás után az erdei fenyő és más hosszútűs, tűnyalábos fenyő (Pinus) tobozfejlődéséhez hasonlóan tobozka alakban várják meg a következő évi hajtás- és egyben tobozfejlődési időszakot, s csak egy ismételt áttelelés után érik el végleges méretüket, a magvak pedig érettségüket. A termős és porzós tobozkák egyaránt felállók, a törpehajtások csúcsán végállók, magányosak, a termősük alig észrevehetően parányiak, a porzósok viszont 4-10 cm hosszúak, az északi mérsékeltöv fenyői között semmilyen más nemzetséghez nem hasonlíthatók, legfeljebb a déli félteke araukáriaféléinek hatalmas porzós tobozaira.
Ciprus vagy cédrus
Ciprusok, cédrusok, pálmák, babérfák... Valahogy így él bennünk a szubtrópus, a mediterrán növényzet képe. Ha pedig a pálma, a ciprus, a cédrus együtt nő, utóbbiak legfeljebb a havas esőig szigorodó telű tenger- és óceánmelléki tájak növényei gondolhatná, aki csak hallomásból ismeri e növényeket. S hogy melyik a cédrus, melyik a ciprus, erről is gyakran zavaros a kp (hányszor kapunk cédrusként cipruságat vagy fordítva), annyira összefonta e két oly távolálló nemzetség fogalmát a Dél.
A cédrusok csak a szélességi kör szerint "délszakiak", egyébként a termőhelyi szélsőségek növényei, csak a himalájai cédrus él legalábbis elterjedési területe nagyobb részén kiegyenlített éghajlaton. A többi faj (miközben alig távolodik el a Földközi-tenger partvidékétől) a félsivatagi forró nyár szelídített magashegyi változatát, máskor a néha mínusz 25 fokig is lehűlő és hónapokig zord időjárású magashegyi tél megpróbáltatásait kapja. Ezek jól eltűrik a tél végi gyors nappali felmelegedést, majd a naplementét hirtelen követő, hajnalra már akár mínusz 12 fokos hideget, vagy a vissza-visszatérő tél kemény támadásait.
Kibírták a legkeményebb telet
Érdemes a Bautzen közeli születésű Rade Károlyt idézni, aki a Magyar Királyi Földművelésügyi Minisztérium meghívására jött hazánkba, és a mai Kertészeti Egyetemelődje, a Kertészeti Tanintézet vezető főkertésze volt 1884 és 1914 között. "A kertészek között elterjedt vélemény, hogy a cédrusfélék a hideg iránt érzékenyek, alaptalan. Sok éven át szerzett saját tapasztalataim alapján mondhatom, hogy a Cedrus atlantica fajhoz sorolt cédrus fajták nemcsak nem érzékenyek a hideg ellen, hanem a legedzettebb fenyőfélékhez sorolhatók." Azóta sok évtized eltelt a századforduló táján vagy korábban földbe került cédrusok óriás fákká növekedtek Alcsúton, Iharosban, Pinnyén, Velem határában és másutt. De a cédrusügy nem haladt igazán: a "honosítási kísérlet" túl hosszúra nyúlt, s a honi kertek, parkok, út menti telepítések ma is hiányolják a fenyők talán legszebbikét, a cédrust. Pedig egy-egy példányuk, kisebb-nagyobb csoportjuk éppúgy szép látvány lenne a budapesti tereken, a Gellérthegy nyárra kisülő déli lejtőjén, vagy az üde Margit-szigeten, mint vidéki városok terein, kertes házak, villák környezetében, néhány jól "kitervelt" helyen, út menti létesítmények közelében, autópályákat kísérő rézsűkben. A cédrusok megérdemlik, hogy legészakabbra, a kontinens belsejében, ahol még otthon érzik magukat új otthonra találjanak a pannon sík- és dombvidéken.
A múlt század közepén József főherceg által Törökországból hajón és lovas kocsin hozatott cédrusfa Alcsút határában, a Csaplári-erdőben már 1891-ben elérte a 17,6 méteres magasságot, és a másfél méteres körméretet, azóta magassága már több mint 20 m, körmérete meddig 2,5 m. Hasonló korú "óriásfa" Somogy megyében, az Iharosberényen áthaladó egyik főút fölé magasodik: ez himalájai cédrus. Budapest legnagyobb cédrusa a Kondor utcában, Fedák Sári egykori villája kertjében található, libanoni cédrus: a 20-as években került végleges helyére, a törzs körmérete mellmagasságban meghaladja a 2 métert és 10 méteres magasságban lapos ernyőként terül a kert fölé. A Cák-Velem határában látható terebélyes atlaszcédrus a németországi Hesse cégtől 1905-ben a Folly Arborétumba érkezett gyönyörű kék cédrusok vagy a herényi faiskola anyatelepén magasodó, kissé felemelkedő oldalágazatú cédrusok, mind e fák fagytűrő képességét bizonyítják, hisz valamennyi túlélte a hírhedt 1928-29-es telet, s a szigorú és enyhe, a lassan vagy hirtelen érkező telek változatos sorát.
A cédrusok a szárazságot is remekül állják, hajtásaik tavasszal gyorsan kifejlődnek, s attól kezdve párolgást csökkentő, viaszos-hamvas tűleveleikkel, a talajt és ágat-ággal árnyékoló rajzolatos ágrendszerükkel könnyedén dacolnak szárazsággal, hideggel. Csoda-e, hogy a cédrusokat mindig különös tisztelet övezte, példányaikban a művészi lélek mindig egyediséget, jelképet keresett és talált? Négy fajuk a Nyugat-Himalájától Libanonon, a kisázsiai Taurusokon, Ciprus hegyvidékein át nagy megszakítással az Észak-afrikai Atlasz- és a Rif-hegységekben honos.
Visszaszivárogtak
Valamikor sokkal nagyobb elterjedésűek voltak a cédrusok Eurázsiában, bizonytalan földtörténeti középkori (120-80 millió éves krétai) adatok után a harmadkorból már bizonyosságot nyújtó részletek kerültek elő Európa más részéről és Szibériából. Az bizonyos, hogy a harmadkor végén Európa hegyvidékein gyakoriak voltak, hozzánk legközelebb Horvátországban bukkantak maradványaikra (Paleocedrus extenctus). A jégkor (Pleisztocén) idején szorultak ki Európából, és csak az európai hegyvonulatokhoz csatlakozó, de már más kontinensekhez tartozó kisázsiai és észak-afrikai területeken maradtak fenn. Hosszú idő után ezúttal már az emberi tevékenység, a kertkultúra nyomán újra visszaszivárogtak kontinensükre. Angliában, az olasz és svájci tavak vidékén, Dél-Európában és az atlanti partokon fel Hollandiáig, keleten a Krímben és a Kaukázus alatt, a leggyakoribb díszfák közé tartoznak. Az NSZK déli részén különösen Mainau-szigetén díszlenek szép cédrusok. Sok északi városban, még a Keleti- és Északi-tenger mellékén is ültetik. Azután nagy térbeli szünet következik: azok a területek, ahol már nem maradtak meg a tél szélsőségei miatt, vagy ahol megmaradnának ugyan, de még nem fedezték fel igazán értéküket: a Kárpát-medence nagyobb részén és a Balkánon.
Vannak azonban jó példák: Macedóniában utak mentén már láthatók fiatal himalájai cédrustelepítések, a bolgár parkokban is egyre gyakoribbak a cédrusok, és különösen a gyűjtők körében kiskertekben, nyaralók körül újabban nálunk is mind gyakrabban tűnnek fel. Úgy látszik Pannóniában ezek az utolsó cédrus nélküli évtizedek, a cédrusfa valóban a jövő növénye lesz.
2010-ben megjelent CONIFERS AROUND THE WORLD megrendelhető!
A Kék atlasz cédrus (Cedrus atlantica 'Glauca') – Egy lenyűgöző örökzöld óriás, ezüstkék tűleveleivel és szoborszerűen ívelt ágaival. Tökéletes látványfának nagy kertekbe, parkokba vagy mediterrán stílusú tervekbe. Szárazságtűrő, télálló és alacsony karbantartási igényű! Tűi, hamvaskékek, örvszerű csomókban állnak. Gyönyörű habitusú fa!
A Himalájai cédrus (Cedrus deodara) lenyűgöző és exotikus díszfa. A hatalmas, ernyős törzs és a hosszú, ezüstszürke tűlevelek kombinációja rendkívüli látványt nyújt, különösen a Himalájai régiók eredeti környezetét idézve.
A Himalájai cédrusok gyors növekedésűek és könnyen gondozhatók, ami ideálissá teszi őket kertek, parkok és terek díszítésére. A növény ellenáll a szárazságnak és a hidegnek is, így változatos környezeti körülmények között is jól prosperál. Az enyhe, fűszeres illatú tűlevelek tovább fokozzák a kerti élményt.
A Kék csüngő atlasz cédrus (Cedrus atlantica 'Glauca Pendula') a kék atlaszcédrus csüngő ágú változata, lassan növekvő, kék tűlevelekkel renedelkező, szárazságtűrő, örökzöld fenyő.
Kommentek a bejegyzéshez