A Rubra Parlagi macskatalp (Antennaria dioica 'Rubra') örökzöld, törpe növekedésű, gyepes, talajtakaró évelő növény, kifejlett magassága 5-15 cm, szélessége 20-40 cm (terjedő hajtásaival). Apró, lándzsás vagy tojásdad, felszínükön szürkésen molyhos levelei a száron szórtan helyezkednek el, a tőlevélrózsa levelei tojásdadok, a szárlevelek kisebbek. Május-júniusban nyíló, 6-12 cm hosszú szárak csúcsán apró, lapos fejecskékben megjelenő virágai sötét bíborpirosak, rózsaszínűek, a porzós (hímivarú) példányok virágai feltűnőbbek, a termősek (nőivarúak) visszafogottabbak. A növény kétlaki. Napos, sziklakerti fekvésű helyet, jó vízáteresztő, laza, homokos vagy kavicsos, meszes talajt kedvel, a pangó vizet nem tűri. Kimondottan szárazságtűrő, igénytelen, fagytűrő növény, amely a legszegényebb talajokon is megél, gyepes, párnás növekedésű. Metszést nem igényel, de az elvirágzott szárak eltávolíthatók. Sziklakertekbe, kőkertekbe, szegélyágyásokba, zöldtetőkre, kavicsos kertekbe, sziklaüledékekre, törpe kerti ágyásokba és talajtakarónak is kiváló. Társítható törpe tűlevelűekkel, pozsgásokkal, kövirózsával, kakukkfűvel, kék csenkesszel, varjúhájjákkal vagy alacsony harangvirágokkal.
A 'Rubra' a parlagi macskatalp (Antennaria dioica) egyik legszebb, legkedveltebb vöröses virágú változata. Ez a fajta a fészkesvirágzatúak (Asteraceae) családjába tartozó, Európában és Ázsiában honos, a száraz gyepek, sziklás lejtők, homokpuszták lakója. A nemzetség neve, az Antennaria a virágok felleveleinek antennára emlékeztető formájából (a hímvirágzat lepellevelei) ered. A fajta a hagyományos, fehér virágú fajtákkal szemben feltűnőbb, rózsaszínes-bíbor színével hívja fel magára a figyelmet. Nevét a macska mancsára emlékeztető, puha, molyhos leveleiről kapta (macskatalp, angolul "cat's foot" vagy "pussytoes").
Külső megjelenés
A parlagi macskatalp 'Rubra' alacsony, törpe növekedésű, gyepes (tőálló) évelő, amely a rövid indaszerű hajtásokkal (sztólonokkal) lassan terjedve sűrű, szőnyegszerű telepeket képez. Kifejlett magassága 5-15 cm, szélessége a terjedő hajtásokkal 20-40 cm (vagy több) között alakul. A növény lassú növekedésű, de idővel (évi 10-20 cm) nagy felületeket is beboríthat.
A növény legszembetűnőbb tulajdonsága a lombozat. A levelek aprók (1-4 cm hosszúak), tojásdadok vagy lándzsásak, a tőlevélrózsa levelei szélesebbek, a szárlevelek kisebbek, lándzsásak. A levelek mindkét oldalát sűrű, fehér vagy szürkés nemezes molyhos szőr borítja, ami a növénynek puha, bársonyos tapintást és ezüstszürke megjelenést kölcsönöz, még a legszárazabb időben is. Ez a molyhos szőrzet segíti a növényt a vízpárologtatás csökkentésében.
A növény legnagyobb dísze a virágzat. A virágok aprók (4-6 mm hosszúak), fejecskékbe tömörülnek (capitulum). A virágok a szárak csúcsán, 6-12 cm hosszú, felálló száron, laza, sátorozó virágzatban vagy csomókban helyezkednek el (2-12 fejecske egy száron). A 'Rubra' változat virágainak színe a nyíláskor élénk bíborpiros, rózsaszínű, mély rózsaszín vagy bíborvörös. A növény kétlaki (dioecious) , vagyis a hím- és nőivarú virágok külön egyedeken fejlődnek. A porzós (hímivarú) példányok virágzata feltűnőbb, dúsabb, a termős (nőivarú) példányok virágzata kevésbé mutatós, de a megtermékenyülés után a szőrös magvak (a növény szél által terjesztett kaszattermései) a kert más részeire is eljuthatnak. A virágok illata enyhén édeskés.
Virágzás
A parlagi macskatalp 'Rubra' virágzási ideje a tavasz vége és a nyár eleje: május végétől június végéig (június közepéig) nyílik. A virágok a méheket, a pillangókat és a legyeket vonzzák.
Terjedés, növekedési erély
A növény a rövid indaszerű, föld feletti vagy föld alatti hajtásokkal (sztólonokkal) lassan, de folyamatosan terjed. Kiváló talajtakaró nagyobb felületekre, kavicsos rézsűkre, sziklakertbe. Kisebb kertekben, kövek közé ültetve azonban a terjedése könnyen korlátozható a túl messzire növő hajtások időszakos visszavágásával.
Igényei és gondozási útmutató
Fényigény: Napos, sziklakerti fekvésű helyet igényel. A növény elviseli a félárnyékot is, de a legdúsabb, legszebb lombozatot és a legbőségesebb virágzást teljes napfényben hozza. Félárnyékban a levelek elveszíthetik intenzív ezüstszürke színüket, a virágzás gyengébb lehet.
Talaj: Nem válogatós, a legjobban a jó vízáteresztő, laza, homokos vagy kavicsos, meszes, tápanyagszegény talajban érzi magát. A pH tekintetében nem érzékeny: a savanyútól a lúgos (meszes) talajokig is megél. A pangó vizet, a nehéz, agyagos, vizenyős talajokat nem tűri. Kifejezetten előnyös a tápanyagszegény talaj, mert ott a legszebb a lombozat ezüstszürke színe és a legtömöttebb a növekedés.
Öntözés: Kimondottan szárazságtűrő. A fiatal, frissen ültetett növényeket a gyökérnövekedés első évében rendszeresen, mélyrehatóan kell öntözni. Az idősebb, begyökeresedett példányok külön öntözést nem igényelnek, a természetes csapadék is elegendő számukra. A túlöntözés a leggyakoribb hiba, ami gyökérrothadáshoz vezethet.
Tápanyag-utánpótlás: Kifejezetten alacsony tápanyagigényű. Ültetéskor ne keverjünk komposztot a talajhoz, és a későbbiekben se trágyázzuk. A túlzott tápanyag (különösen a nitrogén) a lombozat kárára megy: a növény elveszíti kompakt formáját, a szárai megnyúlnak, a lombozat színe elveszíti ezüstös színét.
Metszés: A növény alapvetően nem igényel metszést. Az elvirágzott szárakat a virágzás után (nyár elején) érdemes eltávolítani, hogy a növény ne a magképzésre, hanem az új lombozat és a következő évi virágbimbók fejlesztésére koncentráljon. A kártevők elkerülése érdekében az elszáradt leveleket is el lehet távolítani.
Terjedés korlátozása: A növény a sztólonokkal (indákkal) terjed. Kisebb kertekben érdemes a terjedését rendszeres (évi 1-2 alkalommal) visszavágással korlátozni, hogy a növény ne terjedjen túl a kijelölt területen.
Telelés: Kimondottan télálló, a növény akár -34°C-ig ellenáll a hidegnek (USDA 3-7), így Magyarország egész területén gond nélkül áttelel, külön védelmet nem igényel. A növény föld feletti része (az örökzöld lombozat) azonban télen is megmarad, de a nagyon zord, hótalan teleken a levelek megfagyhatnak, de a növény a gyökérzettől tavasszal újrahajt.
Kártevők, betegségek: Általában nagyon ellenálló, a szarvasok és nyulak kerülik. A pangó vizes talajban a gyökérrothadás alakulhat ki. Ritkán a lisztharmat vagy a rozsda is megjelenhet a leveleken.
Felhasználás a kertben
A parlagi macskatalp 'Rubra' a méretének, színének és igénytelenségének köszönhetően rendkívül sokoldalúan felhasználható:
Sziklakertekbe, kőkertekbe, sziklaüledékekre, kavicsos kertekbe – eredeti élőhelyét idézi
Szegélyágyásokba, törpe kerti ágyásokba, évelőágyások előterébe – alacsony termete miatt ideális
Talajtakarónak – nagyobb felületek (akár 1-2 négyzetméteres területek) beborítására, ahol megakadályozza a gyomok növekedését
Zöldtetőkre – sekély gyökérzete és szárazságtűrése miatt kiváló
Tömeges csoportos ültetésre – a virágok egységes, bíborpiros színfoltot alkotnak
Konténeres teraszokra, erkélyekre – a növény a cserepekben is jól érzi magát, de a cserépnek jó vízelvezetésűnek kell lennie
Vágott virágnak – a virágok vázában is mutatósak (frissen), és szárítva is használhatók.
Változatos növénytársítások
A parlagi macskatalp 'Rubra' bíborpiros virágai és ezüstszürke lombozata kiválóan kombinálható más, hasonló igényű növényekkel:
Alacsony tűlevelűekkel: Törpe boróka (Juniperus), törpefenyő (Pinus mugo) – a sötétzöld szín és az ezüstös szürke kontrasztot alkot
Pozsgásokkal: Varjúháj (Sedum) fajták, kövirózsa (Sempervivum) – a pozsgások szintén szárazságtűrők, és szép textúrát adnak a kompozíciónak
Kakukkfűvel (Thymus), kék csenkesszel (Festuca glauca) – a különböző zöld és szürke árnyalatok harmonikus egységet alkotnak
Alacsony harangvirágokkal (Campanula) – a kék-lila harangvirágok a bíborpirossal (rózsaszínnel) harmonikus, elegáns párost alkotnak
Dianthus (szegfű) fajtákkal – a rózsaszín, piros vagy fehér virágok jól passzolnak a macskatalp színvilágához
USDA besorolása: 3-7 (Magyarország egész területén, a 6a-7b zónákban a növény teljesen télálló; a leghidegebb, 5-ös zónájú északkeleti tájakon is biztonságosan nevelhető).