Lucques (Lucca) olíva, olajfa

Lucques (Lucca) olíva, olajfa (Olea europaea Lucques) az olajfák egyik legkiválóbb és legkeresettebb asztali fajtája, amely Franciaország déli részéről, Languedoc régióból származik. A Lucques név a Hérault megyében található Luc-sur-Orbieu településre utal, ahol ezt a fajtát hagyományosan termesztik. Ez a fajta a kiváló íz, a különleges formájú termés és a megbízható hozam hármasát kínálja, ami a gasztronómiai célú olajbogyó-termesztés egyik kedvencévé teszi. A Lucques olajbogyóit gyakran a világ legjobb asztali olajbogyójaként emlegetik.

Kifejlett mérete és megjelenése: A Lucques közepes termetű, 4-6 méter magas és 3-5 méter széles fa. Koronája szétterülő, kerekded, idősebb korban széles, ernyőszerűvé válik. Levelei örökzöldek, keskenyek, lándzsás alakúak, 4-7 cm hosszúak, felülük sötétzöld, fonákjuk ezüstszürke, bőrszerűek, a szárazsághoz és a napsütéshez alkalmazkodtak. A virágok tavasszal, május-június környékén nyílnak: aprók, fehérek, illatosak, kis fürtökbe rendeződnek. A termések a Lucques igazi büszkeségei: a bogyók közepesen nagyok, 4-6 grammosak, jellegzetesen félhold alakúak vagy enyhén görbültek, oválisak, éréskor zöldek, majd sötétlilára vagy feketére színeződnek. A Lucques egyik legnagyobb különlegessége, hogy hagyományosan zöld állapotban szüretelik, amikor a legjobb az ízük. Húsuk vastag, roppanós, lédús, enyhén édeskés, mandulás, diós jegyekkel, kellemes, nem keserű olajbogyóízzel. A Lucques olajhozama alacsony, ezért olajpréselésre nem ajánlott, kizárólag asztali célra termesztik.

Igényei és gondozási útmutató: A Lucques a legszebb formáját és a legbőségesebb termését teljes napos, meleg, széltől védett, lehetőleg déli vagy délnyugati fekvésben hozza. A meleg, napfényes hely elengedhetetlen a termések beéréséhez és a kiváló íz kialakulásához. Talajban a jó vízelvezetésű, meszes, homokos, kavicsos vagy akár sziklás talajokat kedveli. A pangó vizet, a túlzottan kötött, agyagos talajokat nem tűri. Fiatal korában rendszeres öntözést igényel, amíg gyökérzete mélyre nem hatol. Idősebb korban kifejezetten szárazságtűrő, de a bőséges terméshez érdemes aszályos időszakban pótolni a vizet, különösen a terméskötődés és a bogyók növekedésének idején. Tápanyag-utánpótlásról tavasszal, komposzttal vagy lassú felszívódású műtrágyával gondoskodhatunk. Metszése kora tavasszal, a rügyfakadás előtt végezhető: a cél a korona ritkítása, a levegős szerkezet biztosítása, a termőrészek serkentése és a fa megfiatalítása. A Lucques jól tűri a metszést. Teleltetése Magyarországon a melegebb régiókban (például Budapest, Balaton környéke, Dél-Dunántúl) lehetséges, de a fiatal fákat érdemes az első 3-5 évben téli takarással (lomb, szalma, fólia, gyapjú) védeni a kemény fagyoktól. A fa akár -10 °C-ig is ellenáll, de a tartós -12 °C alatti hideg károsíthatja. Konténerben nevelve a fagymentes, hűvös (de nem fűtött) helyen teleltethető. Kártevők közül az olajbogyó-légy, a pajzstetvek, a levéltetvek és az olajbogyó-moly okozhatnak problémát. Betegségek közül a verticilliumos hervadás, a lisztharmat, a peacock foltosság és a baktériumos daganat fordulhat elő.

Kertstílus és növénytársítások: A Lucques a mediterrán kertek nélkülözhetetlen eleme. Mediterrán kertekben a levendula, rozmaring, kakukkfű, füge és ciprus társaságában a délies hangulatot idézi, különösen a dél-francia vidék hangulatát. Déli fekvésű teraszokon és belső udvarokban nagy konténerben nevelve egzotikus dísze lehet a lakás közelének. Tájkertekben és kortárs kertekben a letisztult vonalakhoz, beton- és acélelemekhez a szürkészöld, ezüstös lombozat izgalmas textúrát és színt ad. Gasztronómiai kertekben a kiváló minőségű asztali olajbogyó termesztésére kifejezetten ajánlott.

Változatos növénytársítások:
Mediterrán évelőkkel: Az olajfa tövébe vagy köré ültetett levendula (Lavandula angustifolia), rozmaring (Rosmarinus officinalis), kakukkfű (Thymus vulgaris), zsálya (Salvia officinalis), oregánó (Origanum vulgare) és szantolina (Santolina chamaecyparissus) nemcsak a mediterrán hangulatot erősíti, de vonzzák a beporzó rovarokat is.
Más olajfafajtákkal: A Lucques mellé ültetett más olajfafajták (például Frantoio, Leccino, Pendolino, Cailletier, Grossane) elősegíthetik a keresztbeporzást és növelhetik a terméshozamot, bár a Lucques részben önbeporzó.
Más mediterrán fákkal és cserjékkel: Füge (Ficus carica), gránátalma (Punica granatum), ciprus (Cupressus sempervirens) vagy magyaltölgy (Quercus ilex) mellett ültetve egy igazi déli kert hangulatát kelthetjük.
Alacsony talajtakarókkal: Az olajfa alá ültetett kakukkfű (Thymus) vagy varjúháj (Sedum) fajták takarják a csupasz talajt, miközben szárazságtűrők és nem versengenek a vízért.
Tavasszal virágzó hagymásokkal: A fa alá ültetett krókuszok (Crocus), nárciszok (Narcissus) vagy tőzikék (Scilla) tavasszal, még az olajfa lombfakadása előtt vidám színfoltot jelentenek.
Díszfüvekkel: Az olajfa ezüstös lombozatához jól illenek a díszfüvek, mint a tollborzfű (Pennisetum) vagy a tengerparti árvalányhaj (Stipa).

A Lucques kiváló választás azok számára, akik a világ egyik legjobb asztali olajbogyóját szeretnék saját kertjükben termeszteni, és egy különleges, félhold alakú, roppanós, mandulás ízű olajbogyófajtát keresnek, amely a dél-francia kertek hangulatát idézi. USDA besorolása: 8-10 (téli takarással 7-es zónában is tartható).