Eveline® selyemmirtusz

A selyemmirtusz Eveline® Kelet-Ázsiából (Kína, Korea, Japán) származó, oltalommal (eredetiségvédelemmel) védett nemesített fajta. A fajta neve („Eveline”) a halványrózsaszín, finom, elegáns virágokra utal. Ez a növény a nyár második felében, amikor a kertben sok más növény már elvirágzik, halványrózsaszín virágfelhőivel vonzza a tekintetet, emellett simán hámló kérge és élénk őszi lombszíne egész évben érdeklődésre tart számot.

Külső megjelenés és morfológiai jellemzők

A selyemmirtusz Eveline® közepes növekedésű, bokros vagy kis fává nevelhető, lombhullató cserje. Kifejlett magassága 2-3 méter, szélessége 1,5-2,5 méter között alakul. Növekedési erélye közepes, de napos, meleg fekvésben és jó talajon évi 30-50 cm-es növekedést is mutathat. A növény természetes formája váza alakú vagy szétterülő, de metszéssel jól formázható. Hajtásai vékonyak, négyélűek, fiatalon zöldek, később barnák.

A növény egyik legkülönlegesebb tulajdonsága a kéreg. A kéreg sima, fényes, szürkésbarna vagy bézs színű, amely évente, az idősebb ágakon és a törzsön vékony, papírszerű lemezekben hámlik le. A hámlás után előbukkanó új kéreg világosabb, gyakran zöldes, sárgás vagy rozsdabarna, ami márványos vagy foltos mintázatot eredményez. Ez a tulajdonság télen, a lomb nélkül is kiemelkedően dekoratívvá teszi a növényt.

A levelek közepes méretűek, 4-7 cm hosszúak, 2-4 cm szélesek, elliptikusak vagy tojásdadok, átellenes állásúak, a levél széle ép, a levél csúcsa hegyes. A levél felszíne sötétzöld, fonáka világosabb, kissé hamvas. A levélnyél rövid. Az őszi lombszín látványos: a levelek élénksárgára, narancssárgára, barnásvörösre vagy bordóra színeződnek, ami a növényt ősszel is kiemeli a kertből. A levélváltás után a növény a simán hámló kérgével díszít tovább.

A növény legnagyobb dísze a virágzat és a virágok. A virágzat a hajtások végén kialakuló, 15-25 cm hosszú, tömött, bugaszerű, füzéres vagy torzsás fürt. Egy virágzaton akár 100-200 virág is lehet. A virágok aprók, 2-4 cm átmérőjűek, hat szirmúak, a szirmok finoman ráncoltak, hullámosak, selymes tapintásúak, a krepp-papírra emlékeztetnek. Az 'Eveline®' fajta virágának színe halványrózsaszín, a pasztell, áttetsző halványrózsaszíntől a közepes, meleg rózsaszín árnyalatig. A virágok közepe sárgás vagy zöldessárga. A szín a napfény hatására különösen szépen érvényesül. A virágzási időszak a nyár közepétől az őszig (júliustól szeptemberig, néha október elejéig) tart. A virágok a méheket, a pillangókat, a poszméheket és más beporzó rovarokat vonzzák.

Termés és magszaporítás

A virágzást követően a növény apró, 5-10 mm átmérőjű, gömbölyded vagy tojásdad, kemény, száraz, barna vagy szürkésbarna, hatrekeszű tokterméseket fejleszt, amelyek a következő tavaszig is a növényen maradhatnak. A termések a növényen télen is megmaradnak, ami további térdísz lehet.

Termőhelyi igények és gondozási útmutató

• Fényigény: A selyemmirtusz Eveline® napos, meleg, szélvédett helyet igényel. A napi minimum 6-8 óra közvetlen napsütés elengedhetetlen a dús, tömött növekedéshez, a bőséges virágzáshoz és az élénk őszi lombszínhez is. Félárnyékban a növény kevésbé virágzik, a virágzata lazább, a hajtásai felnyurgulhatnak, és az őszi lombszín is fakóbb lesz.

• Talaj: Nem túl válogatós, de az ideális számára a jó vízáteresztő képességű, laza szerkezetű, közepesen tápdús, humuszos, enyhén savanyú vagy semleges kémhatású (pH 5,5-7,0) talaj. A meszes (pH 7,5 feletti), nehéz, agyagos, vizenyős talajokat nem tűri jól, mert a magas mésztartalom klorózist (levélsárgulást) okozhat. A pangó vizet kerülni kell. Ültetéskor érdemes a talajt tőzeggel, komposzttal, savanyú hangafölddel keverni a szerkezet javítása és a pH beállítása érdekében.

• Öntözés: Közepes vízigényű. A fiatal, frissen ültetett növényeket a gyökérnövekedés első évében rendszeresen, mélyrehatóan (hetente 1-2 alkalommal) kell öntözni. Az idősebb, begyökeresedett példányok szárazságtűrőbbek, de hosszú, forró, csapadékmentes időszakokban érdemes őket hetente egyszer alaposan megöntözni. A túlöntözést kerülni kell. A konténerben nevelt növényeket a nyári hónapokban gyakrabban (akár 2-3 naponta) kell öntözni, de hagyjuk a föld felső rétegét kissé kiszáradni két öntözés között.

• Tápanyag-utánpótlás: Közepes tápanyagigényű. Tavasszal, a rügyfakadás előtt (március-április) adjunk neki lassan oldódó, virágos cserjék számára kifejlesztett műtrágyát. A második tápanyag-utánpótlást a virágzás előtt (júniusban) adhatjuk. Kerüljük a magas nitrogéntartalmú trágyákat, mert az a lombozat rovására megy (a növény sokat nő, de keveset virágzik). Ősszel ne trágyázzunk, hogy a növény felkészülhessen a télre.

• Metszés és alakítás: A selyemmirtusz alapvetően is szép formájú, de metszéssel formázható, alacsony sövénnyé vagy kis fává alakítható, valamint a növény mérete is korlátozható. A metszés legjobb időpontja a késő tél vagy a kora tavasz (február-március), fagymentes időben, mielőtt a növény kihajtana. Mivel a selyemmirtusz az adott évi hajtásokon virágzik, a metszés serkenti az új hajtások képződését és a bőséges virágzást. A metszést a következőképpen végezzük:

  • Tisztító metszés: Vágjuk ki az elhalt, fagykárosodott, sérült, keresztező, egymást súrlódó ágakat.

  • Formázó metszés: A növény formájának megtartása érdekében vághatjuk vissza az előző évi hajtásokat 2-4 rügyre (kb. a hajtás hosszának 1/3-1/2-ére). Ez serkenti az új hajtások képződését.

  • Fiatalító metszés: Idős, elöregedő növények esetében a legidősebb ágakat tőből is kivághatjuk, hogy fiatal, új hajtásokat serkentsünk.

  • Kis fa formára nevelés: Válasszunk ki egy erős, egyenes középső vezérhajtást, a többit vágjuk ki. Az alsó, oldalhajtásokat folyamatosan távolítsuk el. A fa koronáját a kívánt magasságban alakítsuk ki.

• Telelés és fagytűrés: A selyemmirtusz Eveline® mérsékelten télálló. A kifejlett, jól begyökeresedett példányok rövid ideig elviselhetik a -10°C és -15°C közötti hőmérsékletet is. Fontos tudni, hogy ha a növény teljesen elfagyna télen, tavasszal tőből újra kihajt és még abban az évben virágzik. Magyarországon a növényt védett, szélvédett fekvésbe (déli oldal, házfal mellé) érdemes ültetni, és az ország hidegebb részein a fiatal növényeket vastag lombtakaróval, szalmával, fenyőgallyakkal takarni. A konténerben nevelt növényeket mindenképpen védett, fagymentes vagy hűvös (0-10°C), világos helyen (pl. garázs, pince, lépcsőház, fűtetlen üvegház) kell teleltetni. A teleltetés idején a növényt szinte teljesen szárazon kell tartani; 4-6 hetente egyszer, nagyon kevés vizet adjunk neki, csak annyit, hogy a földje teljesen ne száradjon ki.

Felhasználás a kertben (alkalmazási területek)

A selyemmirtusz Eveline® méretének, finom halványrózsaszín színének, hosszú virágzási idejének és sokoldalúságának köszönhetően rendkívül sokoldalúan felhasználható:

• Szoliterként (magányosan ültetve) – egy-egy példány a gyepen, a teraszon, a bejáratnál, a házfal előtt is feltűnő, különösen a halványrózsaszín virágok miatt.

• Alacsony sövénynek, szegélynek – sűrűn ültetve, metszéssel alacsony, nyáron virágzó sövénnyé alakítható.

• Előkertekbe, virágos ágyásokba, szegélyágyásokba – a halványrózsaszín virág más színekkel is jól kombinálható.

• Mediterrán hangulatú kertekbe, nyaralókertekbe, romantikus kertekbe – a finom szín és a délies hangulat tökéletesen illik.

• Nagyobb konténerekbe, dézsákba, teraszokra, erkélyekre, tetőkertekbe – nevelhető konténerben is, de a teleltetésről gondoskodni kell.

• Tengerparti kertekbe – jól tűri a sós permetet és a szeles körülményeket.

• Pillangókertekbe, méhbarát kertekbe – a virágok vonzzák a beporzó rovarokat.

Változatos növénytársítások (társítási javaslatok)

A selyemmirtusz Eveline® halványrózsaszín virágai, sötétzöld lombja, hámló kérge és őszi színei számos növénnyel kombinálhatók:

• Fehér virágú növények: Fehér selyemmirtusz (Lagerstroemia indica 'Alba Nivea'), fehér levendula (Lavandula angustifolia 'Alba'), fehér rózsák (Rosa), gyöngyvirágcserje (Deutzia) – a fehér és a halványrózsaszín színek elegáns, romantikus, harmonikus párost alkotnak.

• Lila és kék virágú növények: Levendula (Lavandula angustifolia), macskamenta (Nepeta), rozmaring (Rosmarinus officinalis), orvosi zsálya (Salvia officinalis), perovszkia (Perovskia atriplicifolia) – a halványrózsaszín és a lila-kék szívek hasonló tónusú, harmonikus, mélységet adó összképet eredményeznek.

• Sötétrózsaszín vagy piros virágú növények: Sötétebb rózsaszín selyemmirtusz fajták, piros rózsák – a különböző rózsaszín árnyalatok egymás mellett gazdag, réteges hatást keltenek.

• Ezüstös levelű növények: Üröm (Artemisia arborescens, Artemisia ludoviciana), kék csenkesz (Festuca glauca), perovszkia (Perovskia), szürke varjúháj (Sedum pruinatum), bárányfül (Stachys byzantina) – a különböző ezüstös, szürkés árnyalatok textúrákban gazdag, modern, mediterrán hatást keltenek, és kiemelik a halványrózsaszín virágokat.

• Díszfüvek: Tollbuga (Pennisetum alopecuroides), kínai ezüstpázsit (Miscanthus sinensis), csenkesz fajták (Festuca), árvalányhaj (Stipa tenuissima) – a díszfüvek lágy, mozgó, levegős habitusa kiválóan kiegészíti a selyemmirtusz tömöttebb, bokros formáját.

• Őszi színű díszcserjék: Sárga levelű növények (pl. aranycserje), vörös levelű juharok – a selyemmirtusz őszi sárga-narancs-vörös színei jól összehangolhatók más őszi színű növényekkel.

• Más selyemmirtusz fajták – különböző színű (fehér, rózsaszín, lila, piros) selyemmirtusz fajták egymás mellé ültetve szivárványszerű hatást keltenek.

USDA besorolása: 7-9 (Magyarországon a selyemmirtusz Eveline® mérsékelten télálló; az ország enyhébb, déli, védett fekvésű, szélvédett kertekben (7-es zóna – pl. Budapest, Dél-Dunántúl, Pécs, Villány) takarással, védett helyen áttelelhet a szabadban, de az ország nagy részén (6-os, 6a-6b zóna – pl. Észak-Magyarország, Alföld, Dunántúli-középhegység) konténerben, védett, hűvös, fagymentes helyen teleltetve nevelhető biztonságosan, és a fagyok elmúltával (április vége-május) tehető ki a szabadba. Fontos tudni, hogyha a növény elfagyna, tavasszal tőből újrahajthat.)